Madridnál majdnem elesett a Köztársaságért, Prozornál a kommunizmusért adta ki a lelkét
És mindig életben maradt, mert Hanifa, az anyja, olyan szívből imádkozott Istenhez, hogy nem merte
Ő sem: hogy is lehetne megölni egy fiút, akinek ima kíséri minden lépését, pedig nem hisz Istenben és Ellene
Harcol, ezt nem tehette meg Hanifával, az anyával, még ha százszor nem létezik, akkor sem
A fiuk akkor halnak, amikor az anyák már halottak, ilyen a csarsi rendje, Madridtól
Egészen Dariváig és Sztálingrádtól Szarajevóig, a Višegradi kapuig, aztán majd őt is
a partizánt, a spanyolt, szerető kezek eresztik le a földbe, és rahmet, isten kegyelme legyen e tiszta lélekkel.

A világ teremtése Haljiti szerint

Didereg a kosbor a hegyekben, miközben Haljiti az udvarban vágja a fát, hallgass ide, mester
Hogy kezdődött, és miért vagyunk itt mi ketten: Isten Nőnek teremtette a Világot
Mire azt mondta a nép: nem fogod te nekünk sózni a sörbetet, erősebb vagy, de nem egy Sztálin
És így férfivá tették a Világot, innen a botütés meg a háború az emberek közt, nem pedig Istentől
Az Isten siptárnak vagy cigánynak teremtette a világot, hogy ennek vagy annak, azt nem tudom
Mire azt mondta az ember: ha sárból is csináltál, nem vagy az apám, hogy a saját házamban sértegess
És szidta az Isten siptár anyját, Isten pedig belenyugodott: jól van, eztán legyen, ahogy akarod
Ezért vágja a fát Haljiti, és ezért félnek az emberek, hogy a gyerekük tetves lesz
Ha Haljiti ujjai szedik ki a hajából a száraz levelet, hát így kezdődött, mester
És ezért vagyunk itt mi ketten, csak azt nem tudom, te miféle vagy, siptár nem
Cigánynak se mondanálak, és egyre-másra azt hiszem, hogy téged lisztből csinált az Isten
Nem pedig sárból, mert ilyen eset is volt nem egy, a mennyország nem Vučja luka
Hogy csupa sárból készüljön az emberiség 
    
      RADICS VIKTÓRIA FORDÍTÁSA