Negyedik part
                  (Sylvia Plath)

Büntetés vagy fölhatalmazás
de az utolsó oldalakat úgyis
elégeted majd
ahogy "szín fut a tetthelyre"
bíborsötétre gyúlnak
végső napjaim is

A levendulaillat és pézsmaszag
elragad vagy magába szív
esetleg gyámoltalanul
átszűr a valóság falán
a soha többet nem fogom látni résen
és így van ez rendjén

Szerelemtől és vágytól remegve
fekszem a parton a ragyogás
forró érméi szemhéjamon
a napfény veleje kecskekolomp
keskeny hangja felébreszt
visszahanyatlok
torkomból mintás angolna
csúszik kétirányú rémület
akár egy összevissza sál
ikrasíkos álomból
addig fojtogat míg fölriaszt

Lélegző lebenyek
az eszmélet  mérlegén
két csont kosárban
egy egy goromba dobbanás közt
ágaskodva megtorpanó szív
s a döbbenettől csípőm tövisére
acél-bőr feszül s hajthatatlan
némaságod hirtelen
a gondatlanul őrzött polipok
kölyök karjai közé taszít
és máris utánam nyúl a megvetés
hogy később koponyámra gonoszul
kendőt kanyarítson a szisszenő hínár
konfetticsonkjai közt

Gyermekeink álmatag kezekkel
letépik és hajamba tűzik a petúniát
virág virág után elrendezve a szirmok
édes bódul a karmazsinra
rózsaszín a fehérre és
minden bánatom elsimul
a tiszta gyerektestek
az illatos bőr
a nevető szemek
a haldokló virágok kurta illata
lesújtanak rám
és a szeretet vére
lomha fájdalommal
lökődik szívembe

Sokkal könnyebb mássá lenni
esetleg senkivé mint magam
maradni szemben a tenger
kékkel erezett síkjaival
rejtsetek el védjetek meg
sikoltanám
a gyermekeim elől
akik hol ezt hol azt mondják
ám sosem hazudnak

Semmit sem tanultam
nem tettem semmit
nem írtam nem éltem
nem szerettem csupán
belesápadtam a házasságba
és nem találtam föl a szexualitást
csak ráleheltem cserepeire
és kicsapódtak a mikroszkopikus
élőlények
végül a sárkányok a hüllők
kígyók és ördögök
meg a pestis-arcú félelem

Minden szirom körülveszi a középsőt
a fenyőtobozon és a kókusz illaton is
de a tenger így elomolva!
nem számítottam erre az
utolsó kihívásra vagy
lehetőségre mikor néhány
napja még otthon sétáltam
a nárciszaink közt

És akkor elégeted
és a tenger ezüst sarlója fölött
kiszórod majd
kétségbeesett soraim
a legszebb mondatokat
mik ellened vallanak
de bennük saját bimbóim
kizsigerelt lárva-fehére virít
 
 
 
 
 

Ötödik part
                        (Agota Kristof)

Fűszálról fűszálra rovarok szállnak
mindez másnak volna érdekes
ha érdekelne mást
hang nem töri meg
a zuhogás csendjét
vonat nem robog
füst nem száll fel
sirály nem rikolt

Mint ostrom után
az utcán fekvő halottakat
átlépem a fehér köveket
árvalány és levendula-hajukhoz ér
bokám elbír mindent amit
amúgy is cipelek
az első hazugságot a második hazugságot
a harmadik hazugságot
és azt is hogy talán vannak olyanok
akiket valamilyen módon mégis szeretek

Lenruhában ereszkedem alá a szirtek felől
egy kisfiú mini lagunákat épít aztán
kavicsokat  lő vizipisztollyal a parton
elszánt arc összeszorított száj
vad nevető kétségbeesett szemek
egyedül van
nem zavarom meg
behúzódom a kőoszlopok közé
ahol habosan dübörög a tenger
döng és elszelidül
széle felkunkorodik
háta fényesen domborul
az ég boltozatos tenyere alá

Úgy tűnik ráérek
pedig megkörnyékeznek
a lágyságuk okán
behízelgőbb szavak
míg én a fagyottabbakkal
vacakolnék
megkapaszkodom hogy a hegyes
széllökések ki ne csavarjanak
gyökerestül
azt hiszem más dolgom nincs

Tizhenharmadik part

         (Jeanne d'Arc)

Krisztus vére ihless meg engem!
Szeplőtelen Szűz anya mindig
jó érzés rád gondolnom
ahogy Isten hírnökeivel
kart karba öltve nyargalsz

Engem a böjt zsibbaszt
míg ti teheneim tőgye alá feküsztök
hogy friss tejet szopjatok
az áradó növényi zöldben Krisztus
sebed forrása tisztítson engem
 
Isten kacag a meleget párálló földön
a biztonság televénye böffen
szaga erősebb jobb az ölelésnél
édes trágyában pállik a szántás
táplálékod vagyok moccanatlan Krisztus
szenvedésed erősítsen engem

Áthatolhatatlan a tenger
mélyén kígyófészkek gomolyognak
felette az égbolt madarak temploma
a kettőt pálmalevelek férce fűzi össze
mert van-e győzelem szeretet nélkül?

Lábujjam a part vonalán
karom égre feszítve
s én lebegek mert van-e
vak hit szenvedély nélkül?
nagy mű kockázat nélkül?

Édes Jézus rejts el szent sebeidben
mondád mindörökre Szűz vagyok
testem Istené a vértezetben
sátánpofák onanizálnak majd
bálványom előtt
míg az ördög gőgje megtestesül
szelíd szemed oltalmazzon engem!

Sem a drága Király
sem hazám
nem keltette fel vágyam
a máglya legalább
olyan váratlanul ért
mint a kérdés
meztelennek láttam-e
Szent Mihályt
hülyeség

Nem magyarázkodom
akár a gyermektelen asszonyt
engem is nyomaszt az idő a vér
Édes Jézus moss tisztára engem
legyek szomjad éhséged tüzed