A könyvek rendszertana. Alapvetően kétféle könyv van: az, amelyet rögtön elolvasol, és az, amelyet nem. Amit rögtön elbírsz olvasni, azt rögtön el is olvasod, ezért nevezzük ezeket rögtön el is olvasható könyveknek. Ebből persze nagyon kevés van. Ugyanakkor tanácsos sohasem rögtön elolvasni egy könyvet. Mindig várni kell egy kicsit, még akkor is, ha tudod, hogy ezt a könyvet rögtön elbírnád olvasni. Ezért tulajdonképpen csak egyféle könyv van, mégpedig az, amit nem olvasol el rögtön. Ennek is megvannak viszont az alfajai: azok a könyvek, amelyeket belátható időn belül elolvasol, és azok, amelyeket belátható időn belül sem olvasol el. Ez utóbbiak nagyjából azok, amelyeket sohasem fogsz elolvasni, habár ezt sohasem lehet tudni. Leginkább akkor nem, amikor még úgy hiszed, hogy belátható időn belül úgyis elolvasod. A könyvek rendszertanában az előrelátás mint olyan nehezen definiálható. Éppen ezért okozhat nehézséget a házi könyvtárad kipakolása és szelekciója, hiszen sohasem tudni előre, hogy mit fogsz majd elolvasni és mit nem, ezért szinte semmit nem dobsz ki. A könyvek rendszertani besorolása bonyodalmas feladat.

***

Sürgősen elolvasandó könyvek. Pontos rendszertani meghatározásuk lehetetlen. Lehet, hogy egy könyvről, amit még nem olvastál, de megvan, mert megvetted, megkaptad, kölcsönkérted és (vagy) elloptad, találtad, megrendelted, lemásoltad, satöbbi, hirtelen kiderül, hogy sürgősen el kell olvasni. A sürgősen elolvasandó könyvről akkor derül ki, hogy sürgősen elolvasandó, amikor sürgősen el kell olvasnod. Hogy ez mikor következik be, talány. Ettől azonban feszült vagy és ideges. Ezért tartogatod, mint a befőttet, ott porosodik a polcodon akár évekig is kinyitatlanul, mígnem jön egy váratlan és érthetetlen pillanat, amikor is a könyv hirtelen a belátható időn belül sürgősen elolvasandó könyvek listájára kerül. Például évekig tartogattam egy Zola regényt, amit valahogyan megvettem, vagy megvolt, mindegy, és amelyről lassan gyanítani kezdtem, hogy a belátható időn belül sem elolvasható könyvek sorába tartozik, amikor is jött egy pillanat, amikor hihetetlenül nagy szükségem lett rá. Aztán évekig használtam, hosszú és magával ragadó részleteket választva ki felolvasásaimhoz, hogy milyen is egy igazi naturalista hős. Hát ilyen, mint Jacques Lantier. Persze a belátható időn belül elolvasható könyvek is több fajra, alfajra, vagy mit tudom én, oszthatóak. Az egyik az, amikor végül is belátható időn belül sem olvasod el, amikor lelkifurdalások között mész el mellette, vagy egy idő után már messzire kerülöd. Ahhoz nincs merszed, hogy elrakd szem elől, hiszen azért van szem előtt, hogy emlékeztessen: belátható időn belül el kell olvasnod. Ezáltal ugyan mindig emlékeztetve vagy, de tégy úgy, mintha fogalmad sem lenne, miről van szó. Vannak aztán azok a belátható időn belül elolvasható könyvek, amelyeket tényleg elolvasol belátható időn belül, de sohasem tudod, hogy pontosan mikor is. És végül van a harmadik, a faj rendszerének csúcsragadozója, az a könyv, amelyet rögtön elolvasol, amelyre ráveted magad és szagolgatod és magaddal cipeled mindenhová és megvizsgálod a hajlatait és a textusait, majd szép lassan fölfalod. Ha jó a könyv. Mert ha menetközben kiderül, hogy mégsem jó, akkor hagyod az egészet. Csak azt olvasod el, amit el tudsz olvasni. Most látom, hogy az előbb tévedtem, mégis csak van olyan, hogy rögtön elolvasható könyv. Végül is ez a baj a rendszerekkel, hogy mindig összekuszálják ők az embert. Mondd, neked van valami rendszered? Mondjuk a könyvtáradhoz? Vagy magadhoz? Ha nincs, sürgősen készíts egyet, vagy inkább mindjárt kettőt.

***

Mit kell tenned, ha belépsz egy könyvesboltba. Három alapszabályt kell észben tartanod. 
1. Sohase menj be véletlenül egy könyvesboltba. Véletlenül persze sohasem mész be egy könyvesboltba. Sok helyre be lehet menni véletlenül, de egy könyvesboltba soha. Ezért mondjuk úgy, hogy látszólag határozott cél nélkül mégy be a boltba, mintha csak véletlenül néznél be. Tégy úgy mindenesetre, hogy úgy nézzen ki, mintha csak véletlenül lennél ott, még akkor is, ha sürgős a dolog, ha tudod, mit és hol keress. Óvatosnak kell lenned, mivel a legtöbb könyvesbolti eladó segítőkész. Segítőkészen figyel, lesi minden mozdulatod és az első tétova mozdulatra azonnal rád veti magát. Ez a rosszabbik. Ha rögtön, mikkor belépsz, persze különösen ügyelve arra, hogy úgy lépj be, mintha csak véletlenül léptél volna be, veti rád magát valamelyik, az még jobb. Már így is fel van ekkor dúlva az érkezésed, mert, ha még csak véletlen betévedésnek tűnik is, te izgatott vagy egyébként, vagy mert keresel valamit, amit már régen szeretnél, vagy csak egyáltalán izgatott vagy a könyvek miatt. Szóval fel vagy dúlva, mert mindezek ellenére udvariasnak kell lenned, azért mert udvariasnak kell lenned. Mondd azt, hogy köszönöm, csak nézelődsz, meg ilyenek, és ekkor békén hagynak, nem figyelnek tovább, vagy már nem úgy figyelnek, mint kezdetben. Ekkor már nem azért figyelnek, hogy segítsenek, hogy felajánlják segítségüket, hanem azért figyelnek, mert ekkor már potenciálisan veszélyes vagy a könyvekre nézve, amiket ellophatsz, csak szerintük, te még nem tudod, hogy mit is akarsz ellopni, ezért kérsz időt, ezért időzöl, fárasztva, kifárasztva őket, gondolják. Ja, mosolyogj is eközben. Hogy mit gondolnak rólad, az ne érdekeljen, mint ahogy sohasem érdekelt, hogy mit is gondol rólam egy könyvesbolti eladó. Volt olyan idő, amikor még érdekelt, sőt, amikor egyenesen tartottam a könyvesbolti eladóktól, de ez az idő már elmúlt, és most már minden más, mert te uralod ezt a világot, még ha ők azt is hiszik, hogy a könyvesbolt, benne a könyvekkel, az övék. Hát nem az övék, jegyezd meg, mind a tiéd, mindet ismered, azt is, amit ismersz és azt is, amit még nem ismersz, vagyis azt, amit majd meg fogsz ismerni, de ami még így ismeretlenül is olyan, mintha ismernéd vagy ismerted volna. 
2. Indulj el jobbra. Mindig jobbra indulj el a boltban, még akkor is, ha tudod, hogy amit keresel, az egészen más irányba van, mondjuk rögtön balra, vagyis szinte ott, ahol beléptél. Te mindenesetre tégy úgy, mintha ezt nem tudnád. Na, szóval, ahogy mondtam, jobbról kell balra haladnod, körbe az óramutató járásával ellentétes irányba. Így nem csak eljutsz majd oda, ahová egyébként is tartasz, de szép lassan, komótosan jutsz el, felmérve ez alatt a választékot, azt, hogy történt-e valami azóta, hogy itt jártál. Eközben egyre emelkedik benned a feszültség, hiszen lassan közelítesz ahhoz a részhez, polchoz, általában polchoz, de időnként ládához is, na mindegy, ahol azok a könyvek várnak, amelyek miatt tulajdonképpen bejöttél. Ha gyorsan, egyből idejönnél, ezek a könyvek elveszítenék varázsukat, tehát nem szabad rögtön észrevenned őket, még ha rögtön észre is vetted őket. Tégy úgy, hogy máshová figyelsz, mintha csak (jobbról balra, az óramutató járásával ellentétesen) jönnél mennél, cél nélkül, csak úgy, nézelődve. Aztán lepődj meg és örülj. Tégy úgy, mintha nagyon meglepődtél volna és nagyon örülnél.
3. Ne légy bent túl sokáig, mert egy idő után megfájdul a fejed a sok könyvtől. A keresett könyv megtalálása után fogd a könyvet, vizsgáld meg tüzetesen, hogy megvan-e minden oldala, nem sérült-e, nem olvasta-e már előtted valaki suttyomban, meg ilyenek. Persze előtte mindig olvasd el az első mondatot. 
4. Tehát olvasd el az első mondatot. Az első mondat elolvasása mindent eldönthet. Ha az első mondat nem jó, akkor, előítéleteid ellenére, hagyd ott a könyvet. Menj még egy kört a boltban, mintha csak nézelődnél, jobbról balra, ahogy az előbb, ne lássák rajtad, hogy kétségbeesetten töprengsz, hogy nem is vagy olyan magabiztos, hogy a jó könyv lehet, hogy nem is olyan jó könyv, mint mondják. Menj tehát ha kell még egy kört, és hallgass az ösztönödre, elemi instinkt, tudod miről beszélek. Ha kell, olvasd el újból az első mondatot, és végső esetben olvass bele a szövegbe. Ha ez sem segít, mert már túl ideges vagy, olvasd el a fülszövegeket is. Ha nagyon szeretnéd a könyvet, hidd el azt, amit ott írnak és vedd meg (ne vedd meg) a könyvet.

***

Az első mondatról. Sohasem lehet tudni, hogy egy könyv első mondata valóban az első volt-e vagy sem. Neked mindenképpen az első mondat az első mondat, vagyis nincs módod a mérlegelésre, hogy ez legyen-e az első mondat vagy amaz. Ki vagy szolgáltatva az első mondatnak, és persze a könyv az első mondat miatt ugyan úgy ki van szolgáltatva neked. Ha az első mondat nem jó, nem jó az egész könyv sem, és ha az első mondat jó, akkor jó lehet az egész könyv is. Megjegyzem, ehhez képest, mármint az első mondat jelentőségéhez képest, az utolsó mondat jelentősége csekély, elenyésző, már-már nem is fontos. Úgy tűnik, bármelyik mondat alkalmas arra, hogy utolsó mondat legyen, ha ezt az egészet az első mondat jelentőségéhez viszonyítjuk, mivel az első mondat csak az első mondat lehet. Meg kell találni az első mondatot, ami nem nehéz, hiszen az első mondat helyén van, el kell olvasnod, és akkor eldöntheted, hogy ez e az első mondat vagy sem. Mert lehet, hogy az első mondat helyén egy másik mondat áll. Mondjuk az, amelyik egyébként a második, vagy tizedik lenne, de valahogyan az első mondat helyére került. Ha ez így van, vagy legalábbis így érzed (instinkt), akkor vagy hagyod az egészet, vagy elkezded keresni a könyvben az első mondatot. Nem állítom azt, hogy ha az első mondat nincs az első mondat helyén, attól a könyv rossz volna, csak azt, hogy ekkor nehezebben dönthető el, hogy a könyv kell-e neked vagy sem. Az is lehet, hogy az első mondat helyén egy akármilyen mondat áll, de te feltételesen elfogadod ezt a helyzetet, tudva azt, hogy ez nem lehet az első mondat, hogy ez valószínűleg átverés vagy tévedés. Ha a könyv jó, akkor van rá esélyed, hogy megtaláld valahol az első mondatot, ami nem az első mondat helyén áll, hanem valahol a közepén. Ha mégsem találod meg, akkor a könyv első mondata az a mondat lesz, amelyik az első mondat helyén áll, ebben az esetben beszélhetünk elrontott első mondatos könyvről, és általában elrontott könyvről. Ha nem találod meg az első mondatot, belátható időn belül, akkor fejezd be az olvasást. Nincs elég időd esélyt adni a könyvnek, erre nem érsz rá, mert számtalan más könyv és más első mondat várakozik még rád. Nem olvashatsz el minden könyvet, amelynek az elején nem az első mondat áll. Persze ha az első mondat az első mondat helyén áll, még akkor sem biztos, hogy a könyv jó, habár erre jóval nagyobb így az esély, mintha az első mondat helyén nem az első mondat volna. Az első mondat helyén álló első mondat ugyan is még csak feltételes mondat, a jó könyv lehetőségének egyik feltétele. Az első mondat tehát minden esetben feltételes mondat, amit te feltételesen elolvasol.

***

Kedvenc első mondataim:
1. "A Lyme-öbölben - a Lyme-öböl a legnagyobb harapás helye Anglia kinyújtott délnyugati lábának alsó felében - a keleti szél a legkellemetlenebb, s a kíváncsi természetű ember mindjárt több helyes következtetést is levonhatott volna annak a párnak a látványából, akik e beszögellés kicsi, de ősi névadójának, Lyme Regisnek a rakpartján sétáltak 1867 egyik március végi, csípős, hideg reggelén."
2. "Hosszú évekkel később, a kivégző osztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe."
3. "Midőn Karrer megőrült, csak szerdánként jártam Oehlerrel, most ellenben, hogy Karrer megőrült, hétfőnként is Oehlerrel járok."
4. "A barátaim gratuláltak az idiótához." 
5. "A lét kérdése ma feledésbe merült, noha korunk haladásnak véli, hogy ismét elfogadottá vált a ‘metafizika’." 
6. "Mi a metafizika?" 
7. "A ‘Moszkva - Petuski’ első kiadása, annak köszönhetően, hogy mindössze egy példányból állt, hamar elfogyott." 
8. "Ez a könyv eleve lehetetlen, mégis szükséges vállalkozás." 
9. "Messze maradjatok el, nagy messze ti hitlenek innen!" 
10. "Helyesírási szabályzatunk 10., 1954. évi kiadása három évtizeden át szolgálta társadalmunkat." 
11. "M...-ben, Felső-Olaszország egyik jelentékeny városában, az elözvegyült O…márkiné, egy kitűnő hírű hölgy, több gondosan nevelt gyermek anyja, az újságokban tette közzé: hogy tudtán kívül másállapotba került, hogy várja az általa világra hozandó gyermek apjának jelentkezését; s hogy családjára való tekintettel el van rá szánva, hogy feleségül menjen hozzá." 
12. "Van ilyen délután, amikor minden problémává válik valahogy." 
13. "Bombay városában születtem...egyszer rég, valaha." 
14. "Akarod tudni, életem nagy szakításai közül melyik öt volt a legemlékezetesebb?"
15. "Szertartásosan jött lefelé a lépcsőkilépőről a dagadt Buck Mulligan, kezében szappanhabos tál, rajta keresztben tükör és borotva."
Persze ez nem az összes, ez csak amolyan topográfiai szelekció volt, csak azok az első mondatok, amelyek kartávolságon belül vannak, amely mondatok mindig elérhetőek, közvetlenül vesznek körül, amelyeket most elérek, amelyek még itt vannak egy darabig. Amit nem érek el, azokhoz fel kell állnom és odamennem. Vannak olyan első mondatok, amelyekért székre kell állnom, vannak olyan első mondatok, amelyekért ki kell pakolnom az első sorokat. És vannak olyan első mondatok, amelyekre már nem emlékszem, hogy hol vannak.

***

Mit kell tenned, ha belépsz egy könyvtárba? 1. Nem teszel semmit, mert be sem lépsz, mivel hónapok, esetleg évek óta tartozol nekik, vissza nem vitt könyvekkel, amelyeket ők jóhiszeműen kikölcsönöztek neked, de te nem vitted vissza azokat, mert egy lusta, trehány disznó vagy, aki a lehető legönzőbb állat vagy inkább ember akkor, ha könyvekről, ráadásul a tulajdonában nem álló kedvenc könyvekről van szó. Egyébként is, miből gondolhatja azt bárki is, hogy három hét elég egy könyv elolvasásához? Mert ugye három hétre szokták általában kikölcsönözni ezeket a könyveket, de nem tudom, hogy hogyan gondolják is ezt az egészet, hogy miért pont három hét, miért nem több vagy kevesebb, vagy ez egy tudományosan kiszámított, optimális olvasási periódus volna? De hát a gyerekkönyvtárban is öt könyvet lehet kivenni három hétre és a felnőttben is ugyanannyít. Azt azért ugye senki sem feltételezheti, hogy egy átlagos tízéves gyerek ugyan olyan gyorsan képes olvasni, mint egy felnőtt? Tegyük fel, ha én öt könyvet az én tempómmal három hét alatt olvasok ki, akkor egy tízéves gyerek, ugyanennyi idő alatt, a saját tempójával kiolvassa-e ugyan ezt a mennyiséget? Tegyük fel, hogy igen, a verseny döntetlen. De akkor ez azt feltételezi, hogy az egyébként eltérő olvasási gyorsaságok, intenzitások, módok meg ilyenek valahol kiegyenlíti egymást. Csak arra tudok gondolni, hogy olvasott könyveinkben van a különbség. Teszem azt, a Bőrharisnyát én másfél nap alatt elolvasom, egy tízévesnek ez kb. egy hétig tart. A Bovarynét viszont képtelen vagyok egy hét alatt elolvasni, még akkor is, ha már kívülről tudom, egy tízéves pedig ezt, mondjuk a Bovarynét, nem is olvassa el, hanem olvasatlanul viszi vissza a könyvtárba (persze csak képletesen viszi vissza, mert ki se vette). Na, számoljunk, tegyük fel, hogy ha öt könyvet veszel ki egyszerre, ez ugye a maximum, ha tiszta a múltad, az is csak három hét, vagyis nem 5x3 hét, hanem csak egyszer három hét öt könyvre, ami könyvenként 4,2 (négy egész kéttized) napot jelent, azaz majdnem száz óra per könyvet. Ki a fene olvas száz órán át egy könyvet? Senki, mivel ugye ebbe a száz órába be kell kalkulálni egy csomó más dolgot is. Vegyük azt, hogy alszol, ekkor biztosan nem olvasol, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan ez most szóba jött. Szóval alszol mondjuk négyszer nyolc órát (ideális eset), az máris 32 óra. A maradék hatvannyolc óra bármelyik percében képes vagy azonban az olvasásra, vagyis az alvás előtt, után, reggeli vagy vacsora közben, ebéd közben vagy helyette, a vécén, a buszon, az intézetben, satöbbi. Úgy tűnik, kevés olyan dolog van, amit szinte bárhol és bármikor csinálhatsz, mint az olvasás. A kölcsönzési rend azonban nem így számol. Nem ilyen liberálisan megengedő és jóhiszemű. Úgy gondolja, hogy te, kedves olvasó, dolgozol is nyolc órát, amikor persze nem olvasol, pláne kölcsönkönyveket nem, mert az olvasás elsősorban szórakozás meg kikapcsolódás. Vagyis munka közben nem szórakozunk, hanem dolgozunk. Amit munka közben olvasol, azt igazából nem is olvasod, hanem inkább utálod. Például utálod a kötelező olvasmányokat. Ezeket munka közben kell olvasnod. Úgy kell tenned, mintha valóban olvasnál. Olvass a pihenőidődben, gondolja a Könyvtár, amikor nincs alvás és nincs munka. A könyvtár a maga kölcsönzési rendjével beleavatkozik az életedbe. A Könyvtár egy despota. Török basa. A Könyvtár egy utópisztikus olvasói államot teremt és termel, intézményesít és irányít. Utálod a Könyvtárakat. Mielőtt belépsz a könyvtárba, töröld le a lábad.

***

A könyvtári figyelőszolgálat. A könyvtár valójában egy nagy hálózat. Mindenhol van legalább egy kis fiókkönyvtár, amelynek rengeteg tagja van, és tagjairól nyilvántartást vezet. Tudják a nevedet, lakcímedet, életkorodat és foglalkozásodat. A Könyvtár mindig téged figyel. Így figyel a könyvekre. Tudják azt is, hogy ki csalt (lopott vagy tartozott) már, és ki nem (ez az eszményi olvasó szerintük). Ki az őszinte, és ki az, aki sunnyog, ki az, aki krónikusan felejti el a határidőket, és ki hozza vissza mindig precízen (még idő előtt vagy pont akkor, amikor) a kölcsönkönyveket. A könyvtár tudja, ki az ártatlan és ki a bűnös. A Könyvtár mindent tud rólad. A Könyvtár tudja, hogy mit olvastál, mit olvasol, és már azt is tudja, hogy mit fogsz majd olvasni. Azt olvasod majd, amit megrendel és kifizet, és amit kitesz a polcra. A Könyvtár azt is tudja, mi az, amit már nem olvasol, és soha nem fogsz elolvasni. A Könyvtár ezeket a könyveket hidegvérrel likvidálja. A szerencsésebb áldozatokat megveheted a Könyvtár dohos pincéjében, ahol halmokban állnak a kinyírásra váró könyvek. A Könyvtár egy érző lény. Mindig ad egy utolsó esélyt. A Könyvtár ismer téged. Te a könyvtár olvasója vagy, könyvtári tag, létezésed, az olvasás és az olvasási idő szempontjából kiszolgáltatott és alávetett. Csak azt olvashatod el, amit a könyvtár ott és akkor felkínál neked. Ha kellene valami, amit a könyvtár nem kíván neked odaadni, arra azt mondja, hogy nincs, nem találjuk, elvitték, kikölcsönözték. Ha érdeklődsz az utolsó olvasó lakcíme iránt, akinél a keresett, nagyon fontos és nélkülözhetetlen, egyedüli példány van, azt mondják majd, hogy elköltözött vagy eltűnt. Hogy házát tövig lebuldózerezték és behintették sóval, és ha még mindig tovább érdeklődsz az utolsó olvasóról és az utolsó példányról, szívósan és makacsul, csak megcsóválják a fejüket, és udvariasan azt mondják majd, hogy menj a fenébe, és örökre megjegyeznek téged, kartonodat vastag filccel jelölik meg, nevedet aláhúzzák és katalogizálják. Ha ezek után mégis belépsz a könyvtárba, készülj fel a legrosszabbra. Ne bízz meg senkiben. Csak a saját szemednek higgy. Légy óvatos, mert a Könyvtár figyel téged. Mihamarabb szerezd meg azt, amit akarsz és tűnj onnét. Legyél Baskervilli Vilmos és Sherlock Holmes, ha a Könyvtárba mész, legyél Josef K, és legyél Emma Bovary is. Vagy majd legyél egyszerűen csak te, az utolsó mohikán.

***

A könyvesbolti eladó. A könyvesbolti eladót körülbelül úgy tudod elképzelni, mint egy hentest a kisvárosi áruház hentes pultja előtt: körülötte mindenféle húsok, disznó, marha, kicsit arrébb a szárnyasok, szalonnák, sorban lelógó kolbászok, hátul a falon egy sertés anatómiai térképe, a 80-as évek elengedhetetlen húsbolti dekorációja, szaggatott vonalakkal és különböző színekkel jelölve ki a sertés értékesíthető hústerületeit. A hentes ezt soha nem nézi, ő téged néz, mit akarsz, kívülről tudja, hol van a karaj és mi az a felső comb. A könyvesbolti eladónak táskás szemei vannak és ronda, barna köpenye. Nem tudod eldönteni róla, hogy olvasott-e valaha bármit is. Kolbász szaga van. A könyvesbolti eladó egész családja az üzletben dolgozik. Szocializmus van. Apa, anya, gyerekek. Csupa szív, szeretet, stb. A könyvesbolti eladó egyébként a közeli szomszédunk. Ritkán köszönünk egymásnak, de a boltban mindig. Az üzleti érdek egyébként alig pislákoló lángocskája. Habár rendszeres vevő vagyok, mégsem túl jelentős: sohasem veszek drága könyveket. Hasznos jószág vagyok: kiválogatom a férgesét. Mindazt, amit senki sem olvas ebben a kis városban. Szimbiózisunk gyümölcsöző. Átnézünk egymáson. Megengedik, hogy a pult mögött kotorásszak, akár órákig is. Később gyakran kérnek tőlem tanácsot vásárlók. Én lehetnék az új könyvesbolti eladó, de hát mégsem. A másik közeli szomszédunk szintén könyvárus. Egyébként könyvtáros a helyi gimnáziumban, ott, a könyvtárban árulja a könyveket. Maszekol, mint mindenki ekkor. Soha sem ismer meg. Nem enged a könyvek közelébe. Kísért a könyvtárosi múlt jelene. Előbb csak olcsó, kötelező irodalmat árul, aztán mindenfélét. Később a könyvtáros fia lesz a könyvesbolti eladó. Felvásárolja a könyvesbolti eladó üzletét, és az utcáról beköltözik a kirakatok mögé. Viszi magával utcai könyveit. Helyzetét monopolizálja. Fiatal szőke lányokat alkalmaz, barna köpeny nélkül. Persze ezt már nem látom. Soha nem térek vissza. 
A könyvesbolti eladóval szemben a könyvtáros úgy néz ki, mint egy reálgimnáziumi tanár. Habár ő valóban az. Kopaszodó fej, cvikkerszerű szemüveg, mindig barna öltöny, amely alatt mindig van mellény, és láncon függő óra is. Kádárkori könyveladó hentes és piacnyitó reálgimnáziumi tanár. Helyzetük még kivételes és különleges. A hentes szégyentelenül kádárista, ha kell flegma és durva, ha kell észbontóan megnyerő. A könyvtáros egérszerűen cincogó, félszeg, zsebeiben mindig a visszajáró után kotorászó, frusztrált kispolgár. A hentes valójában a helyi könyvpiac Don Corleónéja. Ő a keresztapám. A könyvtáros áldozat. Minden könyvtáros egy áldozat. A hentes két feleségével felveszi a megfelelő alapállást a pultok mögött. Sohasem beszélnek egymással. A hentes vaskos ujjaival egyenként pötyögi be a számokat a pénztárgépbe. A számokat a hentes üti be. A pénzt mindig ő rakja be a kasszába. A feleségek megviselt arcú asszonyok. Az egyik fiatalabb, a másik idősebb. Nem szépek. Nekik is barna köpenyük van.
 

Egy idő után békén hagynak. Nem kérdeznek tőlem semmit, és nekem sem kell kérdeznem tőlük semmit. Szabadon és félelem nélkül léphetek be területükbe. A csengő, az ajtó fölött, persze, mindig megcsörren. Észrevétlenül azért nem lehet. Ha nem is figyelnek, tudják, hogy vagyok. Egy idő után kerülgetni sem kell őket, mert csendben félrehúzódva várakoznak, szótlanul tekintenek kifelé a kirakat üvegén, az utca, a főutca forgatagába. Ez a város egyetlen utcája. Szemük üveges, révült, vagy valami ilyesmi. Egy idő után a pultok mögé is belépek. Igen, a könyvek pultok mögött voltak, úgy mint a combok és a csüngő kolbászok az áruház hentes pultja mögött, ha eddig nem említettem volna, de hát vedd végre komolyan a hasonlatokat.