63

Ha van házad, ne vágd ki
az udvaron a fát, nem baj,
hogy nem süt be teljesen a nap.
Egy hétig csak az árnyékok 
játékát figyeld az abroszon.
Vegyél ki szabadságot,
ne hívd vissza az üzletfeleidet,
ne érdeklődj a főnöködnél 
a fia bizonyítványáról,
ülj ki a fa alá, akit megmentettél
önmagadtól, és hallgasd
a tanítását. Közben csak üres
rizst egyél, egy kis joghurtos 
salátát, és ne igyál egyebet 
víznél, almalénél.
Az első nap csak a szelet
fogod hallani, ahogy a
leveleken babrál.
A második nap szavakat
is kihallasz a zúgásából,
de még a szélcsendből is.
A lakásban már egyre ritkábban 
szólal meg a mobiltelefonod.
Az első futózápor miatt még
behúzódsz az eresz alá,
de a fa utánad kiabál,
visszamész alá, ott nem is
esik, azt mondja: mert
visszadobtál a zöld tengerbe
teljesítem 3 kívánságod.
Egy fénysugár aranylóan
megcsillan a kérgén.
Már nincs mit elérnem, feleled,
magadat is meglepve,
adj inkább 3 tanácsot!
„Ne akarj magasabbra nőni,
mint amilyen mélyre a gyökered ér.”
„Ne recsegj, ha fölmásznak
a koronádba.”
„Az út annyi felé visz,
mint egy terebélyes fa ágai.”
 

64

A szélcsend elsimítja a tengert,
a szél a vízen jár.
Nem könnyű megmondani, mi lesz holnap,
de könnyű, hogy mi lesz 100 év múlva.
Nem könnyű legyőzni a gyengébbet,
de könnyű kikapni az erősebbtől.
Békében tisztaság uralkodik,
a szeméthalmok alján háború nő.
A tojásban már ott a rántotta, a madártej.
A hegyben már ott a ház, amit a köveiből építenek.
Az autóban ott az út,
melyen ezerszer fog oda-vissza járni.

A szent, a bölcs, az őrült
nem őrjöng, nem bölcselkedik,
nem igazul meg.
Élvezi saját megfontoltságát,
butaságát, bűnismeretét.
A bölcs egy fát választ mesterének,
az őrült egy koldust tanít 
számolni,
a szent egy ördög patáját 
tisztogatja.
 

65

Válassz királynak egy kacsát,
és majd puhán kibéleli 
az országot, saját testével melegíti.
Válassz királynak egy öszvért,
és megtanít otthonosnak lenni
a különbözők közt.
Válassz királynak egy denevért,
és megtanít a sötétben is látni.
Az embereket nem szabad
embernek vezetnie.
Az úton kacsa totyog,
öszvér üget, denevér csapong.
Az ember rájuk lő,
szekeret fog be eléjük,
észre se veszi őket.

A királyok köztünk járnak,
de a nép álruhába bújt.
      

66

Mért gyűlik a víz
patakokba? Tavakba?
Mért gyűlnek az emberek
várossá, néppé?
A fókák mért ugyanarra
a partszakaszra járnak heverészni?

A szent leül a patakpartra,
prédikál a városiaknak,
aludni jár a fókákhoz.
A bölcs megfürdik a tóban,
belemerül a népbe,
elriasztja a fókákat.
Az őrült átugorja a patakot,
mindenkivel külön-külön beszélget,
és nem ismeri föl a fókákat.
      

67

Hétfő. 
Én. 
Kedd – te. Csütörtök – mi.
Az én utam túl széles,
a kedd is hasonló.
A csütörtök a hét közepe,
nem visz sehová,
körutak közt csendes park,
pár pad, hinta.
Hangyák a homokozóban.

A bokrok alatt nyúl lakik. A neve: szeretet.
A hangyaboly a közgazdász vára.
A park macskája történeteket mesél.

A történetek arról szólnak,
hogy a macskák vezetik a világot.
A gazdálkodás arra mutat,
hogy a hangyák építik a világot.
A nyulak vakmerősége azt bizonyítja,
hogy a szeretet bárhová bemenekülhet.