"sohasem fogjátok megérteni
miféle átalakulásba keveredtetek"
Peter Weiss

ANNA, középkorú nő
PANNA, középkorú nő
HANNA, középkorú nő
MARA, fiatal nő
APA, idősebb férfi
ANYA, középkorú nő
FÉRJ, középkorú férfi
GYEREK, fiatal férfi

A színpad közepén egy kb. 3m x 3m–es emelvény, rajta egy klasszikus 
formájú, de az átlagosnál valamivel nagyobb méretű -- és szcenikailag a játék kívánalmainak megfelelően átalakított -- hófehér kád.
A félkövérrel jelölt szövegrész az emelvényen zajló jeleneteket, míg a jelöletlen az emelvény előtti színpadrészen zajló történéseket jelzi.
A Weiss-darabból átemelt, és a továbbiakban aláhúzással jelölt szövegrészeket a szereplők a „kórus” klasszikus színházi hagyományainak megfelelően valamivel emelkedettebb beszédmódban adják elő. Az ünnepélyes hanghordozáson azonban minden esetben „átüt” a hétköznapi, profán indulat és primér érzelem
A játék kezdetekor az emelvény a lehető legteljesebb sötétségben áll, csupán az emelvény előtti színpadrész van megvilágítva. Itt egymás mellett három „kupac” koromfekete paplan látható, mint három frissen emelt sírdomb. 

A három fekete paplan végig a játék része és lehetséges eszköze. A három nő egészen a darab utolsó jelenetéig a „paplanok szintjén” marad, magyarán a földön ül, fekszik, térdel, stb.

Néma csend, majd a középső kupac paplan alól hirtelen előbukkan Anna. Rémülten felül, szemben a közönséggel, őrült kiáltás.

ANNA Ááááá!

Rögtön utána ugyanúgy Panna majd Hanna. 

PANNA Ááááá!
HANNA Ááááá!

Egyszerre elhallgatnak. 

ANNA Mi volt ez?

Mindhárman ülnek meredten, fülelnek, moccanni sem mernek, csak ijedten pillognak jobbra-balra.

PANNA (félénken, bizonytalanul) Talán a... szél.
ANNA Nem hinném. Szakálla volt.
HANNA (ijedten) Szakálla? Csak nem?... Az apám! Tudtam, tudtam!
ANNA (folytatja mesélős, komor, „rémisztgetős” hangon) A hátán egy hatalmas zsákot cipelt, ...
PANNA (józanul) Zsákot? Na tessék! (szeretettel) A fiam. Tudjátok! ... Hát persze. Budmil. Igazam van? Szegény drágám minduntalan mázsákat cipel!
ANNA (folytatja) ... kezében egy vértől csöpögő, levágott női fej.
HANNA (megkönnyebbüléssel) Igen? Hohó! Hát az akkor mégis inkább ... úgybizony! A férjem! ... Kasza? Volt nála kasza?
ANNA Kasza? Az nem volt.
HANNA Mondom! Ez ő lesz. ... Hát tőle aztán nincs mit félni. Tudjátok, hogy van! Időnként kinéz. Bóklászik a parcellák közt, leül mellém, tesz-vesz, rágyújt, elkapálgat, elszöszöl –. Ha éppenséggel nem zörög a szatyraival, akkor néha hallom, ahogy magában beszél. Ha! (fülel, majd csalódottan) Hm, semmi.
PANNA (kifakad, depressziósan) Jól kinézünk, mondhatom. Hát sose lesz már ennek vége?
ANNA (ráfelel, gúnyosan) Síron túli nyugalom! Na persze! Ahogy az ember azt úgy előre elképzeli!
PANNA Még egy percet nem aludtam, úgy éljek ... oppardon!
ANNA (folytatja) Hol itt fáj, hol ott fáj, az ember épp csak moccan egyet és tessék. (megcsippenti a fülét, „leveszi”, „leejti” maga elé) Lejött a fülem.
HANNA Az is valami? Ezt nézzétek. (felemeli a paplant, alánéz, mutatja) Rohadnak a lábaim. Ezt a bűzt! Anyám!
PANNA (idegesen) Meg azok az apró kis izék! Amikről ugye nem beszél az ember! Egyik fülemen be, a másikon ki –
ANNA (folytatja) Azt már nem is említem, hogy tegnap éjjel effektíve lefagyott a seggem. Na. Hát így vagyunk. (gúnyosan) Nyugodjunk békében. Jó vicc!

Mindhárman ülnek elcsendesedve, magukba roskadva, kezük a paplan felett, sóhajtoznak. Hm-Hm.

HANNA (ábrándozva) Ha legalább valami csöpp kis szórakozásunk lenne! ... Jövés-menés, lakógyűlés, körömklinika--
PANNA Szoli!
ANNA Huhú! Egy jó kis meleg, zenélő koporsó!

Ülnek, hallgatnak.

HANNA Dögunalom.

Ülnek..

PANNA (eszébe jut valami) Mi lenne, ha –?
ANNA (unottan, passzívan, elutasítóan) Mi lenne.
HANNA (Annához) Hm?
ANNA (ugyanúgy) Mint múltkor? Jaj ne!
PANNA (elmerengve) Hát –
ANNA (hirtelen rémülten, mint egy üldöztetés alatt álló anyuka) Meki? 
PANNA (rázza a fejét) Á-á!
ANNA (kicsit megenyhülve) Mozi?
PANNA (már megengedőbben) Hm –
ANNA (nagyobb kedvvel)... Színház?
HANNA (lelkesen) Színház!
ANNA (kedvvel, kicsit gúnyosan) Antigóné? 
PANNA (lelkesen) Desdemóna!
ANNA Jeanne D’ Arc?
HANNA (egymást egyre tovább lelkesítve) Nóra!
PANNA Három nővér!
HANNA A sütemények királynője!
PANNA (teljesen belelkesedve) Az őrült nők ketrece!!
HANNA (a hangulat tetőfokán picit megáll a levegő) Vagy épp –! ... (hatásszünet után szinte lehelve) Mara.
PANNA (értetlenkedve) Marat? De hisz az?
HANNA Mit számít! Kicsire nem adunk! Egyébként is –
ANNA (kajánul) És a rizsporos paróka?
HANNA (nem hagyja magát elbizonytalanítani, játékosan, pökhendien) Rizsporos paróka? Nahiszen! Forradalom van, vagy mi!
PANNA (felpörögve, beindulva) Azám! Vive la république, éljenek a halottak! Minden klappol. Égszakadás, földindulás, elmegyógyintézet –
ANNA Elmegyógyintézet?
PANNA (körbemutat a nézőtér felé, rajongó hangon) Egy hatalmas, ... egy grandiózus, ... egy kolosszális elmegyógyintézet –
HANNA (józanul, felemelt mutatóujjal) Meg egy kád.
ANNA (titokzatos mosollyal) Hohó! A kád!

Varázsütésszerű hang, ebben a pillanatban koncentrált fény vetül az emelvény közepén álló kádra.  

ETTŐL FOGVA A NŐK AZ EMELVÉNYEN ZAJLÓ ESEMÉNYEKET AZ EMELVÉNYNEK HÁTTAL, FELÉNK, VAGYIS A NÉZŐTÉR FELÉ FORDULVA KÖVETIK, AZAZ „VIZIONÁLJÁK” VÉGIG.

PANNA (teljes ámulattal) Amindenit! 
HANNA Csípjetek meg!
ANNA (fölényesen) Lám, lám. ...
PANNA (lelkendezve) Három éve nem fürödtem – jaj de gyönyörű! 
ANNA (folytatja, undorodva, fölényesen, tagolva) ... Egy bűzös, nyálkás, hófehér verem.
HANNA (lelkesen imaginál) Könnyű pára, vízcsobogás, papucsok klaffogása –. Az emberben rögtön asszociációkat kelt –
ANNA (józan tárgyilagossággal) Felhangosított kisrádió –
HANNA (álmodozva) Edit Piaf, Gilbert Becaud –
ANNA (józanul) Egy elhaló női sikoly --
HANNA (tovább imaginál lelkesen) És körben az a milliónyi mátraházi csempe! Bámulatos! Hogy el lett találva! Falitükör, villanybojler, piperepolc –. Zuhanyfüggönykarikák a mosógép alatt –
ANNA (hideg tárgyilagossággal prezentálva a látványt) Modern, mégis naturális, valószerűtlen és elgondolkodtató. Tisztes polgári enteriőr.
HANNA Fantasztikus. ... Zene is lesz? Hadd kérdezzem. (önmagát spannolva) Dalbetétek? Vizizene? ... Női zenekar?
PANNA Zene, anyukám?! (a Marseillaise dallamára) Parara-rippa-pappa, most kezdődik a tánc! 

Panna a felsőtestét ritmusra billegetni kezdi, mintha ültében táncolna. Közben síri csend, a többiek érdeklődéssel, de mozdulatlanul nézik, a kezdeményezés elbukik, Panna lassan abbahagyja a ringatózást. Itt most, úgy tűnik, se zene nem lesz, se tánc.

PANNA ... Hát akkor? ... Most mi van? Se zene, se tánc, se sztori? Sehol senki? ... Szép kis történet, mondhatom! (Annához, gúnyosan, nehezteléssel) Kiválóan fogunk szórakozni! Te! Gratulálok! ... (számonkérően) És Mara? Hm? Hol van például Mara? Az előbb még itt volt! ... Vagy rosszul emlékszem?
HANNA (ránéz az órájára) Késő van. Már biztos lefeküdt.
PANNA Lefeküdt? Na ne röhögtess! ... (súlyosan) És ha mondjuk éppenséggel –? ... (fontoskodó, ideges hangon) Nem azért mondom, de van ebben az ügyben némi tapasztalatom.
ANNA (kedvesen csitítgatja) Csigavér lányok! (áhítattal) Dramaturgia! Olyan is van! Előbb a gyilkos, aztán az áldozat. 
HANNA (riadtan) Gyilkos? Miféle gyilkos? 
PANNA Na tessék! Nem én mondtam! 
HANNA Csak nem? ... Talán valami ... politikai gyilkosságra gondolsz? (pörgősen, mániákusan) Mondjuk adva van egy őrült, akit egy másik őrült mindenáron, szóval hogy fenyegeti, inzultálja, rájár a nyakára, aztán mikor sikerül végre kijátszania a biztonságiakat, akkor behatol az irodába, rászegezi a fegyverét és puff? ... Szóval hogy, ... valami ilyesmi?
PANNA Ugye nem? Mert engem ez speciel --
HANNA Uncsi.
PANNA Lerágott csont. Arról nem is beszélve, hogy --
HANNA Nem lehetne inkább valami ... családi vígjáték? Apuka, anyuka, kisgyerekek, kiskutyák, ... vagy bánomisén: kishalak. Ez a Mara például lehetne egy hal. 
ANNA Aha. Érdekes megközelítés, nem mondom. De hát sajnos, tudjátok, az élet –
HANNA (ingerülten) Az élet, az élet! Komolyan mondom, neked ez a mániád! Örökké csak ez megy, hogy az élet! ... Kit érdekel az élet! ... A tetejébe pont te jössz nekünk ezzel?  Há-háá! Anyukám! Jópofa vagy!
ANNA (nyugodtan) Hát akkor? ... Sztornó?
HANNA (nem érti) Sztornó?
PANNA Csak semmi sztornó! Belenézünk, aztán meglátjuk, mi van. Hogy nem fogunk itt ülni ölbe tett kézzel, abban biztos lehetsz. Én legalábbis nem. Mostanság ugyebár, nem úgy megy az. Belepiszkálunk, belevariálunk, tovább bonyolítjuk a bonyodalmakat. Oké? Hát akkor, tessék. Mara? Mara nincs. Mara a Holdon, Mara a Konventben, Mara a szennyestartó mélyén. Nini! Büdös zoknik, büdös lábak, nyirkos, büdös bugyogók. Jó, jó. De hol a gyilkos? (kezéből tölcsért formál, kiabál, magabiztosan, mint egy ügyelő) Gyilkosok a színpadra! Legeslegutolsó figyelmeztetés! (tetszik neki a saját poénja) He-he! Na, mi lesz már?
HANNA (Annához) Igaz is! Hm?
ANNA (halkan, nyugodt hangon) ... De hiszen ott áll előttetek! 
PANNA (rémülten maga elé kapja a paplant) Jaj!
HANNA (magabiztosan) Á-há! Ilyeneket én is ki szoktam találni! Egy nagy, fekete ember, a kezében kést szorongat, és vérben forognak a szemei. Igazam van?
ANNA (nyugodt hangon) Ahogy mondod.
HANNA (rémülten) Á-á!

Hanna is a bebújik a paplana alá, majd mindketten lassan, óvatosan kikukucskálnak. Eközben fokozatosan fény vetül Apára, aki hosszú, kigombolt ballonkabátban az emelvény bal oldalsó előterében áll, és arccal a nézőtér felé fordulva kifejezéstelen tekintettel mered maga elé. Hanna és Panna megnyugodva engedik le a paplant. 

PANNA (felbátorodva) Nem is rossz.
HANNA (elismerően) Hm. Egész jóképű.
PANNA Végülis egy ... hús-vér férfi.
HANNA (mustrálja) Megnyerő küllem, rendezett ruházat, ... (Apa odafönt épp szólásra nyitja a száját) fogai: (meregeti a szemét, mintha Apa fogait vizsgálná) rendben, (ANNA felé) füle is megvan, ... mi kell még? Aztán hogy a szíve helyén miféle odvas titkokat cipel, – hja kérem! Bagoly mondja a nejének, hogy – mittudomén.
PANNA (izgatottan) Figyeled? Engem bámul. Mi a franc!
HANNA (folytatja) Ötvenes lehet, ötvenpár, akörül. Az ilyenekben van ám még szufla, hajaj!
ANNA Csss! Halkabban! Azt hiszem –
APA: (teátrálisan) Ott hibáztam el, ahol –
PANNA (elismerően) Hoppá! Ez aztán nem cicózik!
APA: (teátrálisan) Ott hibáztam el, ahol nem kellett volna.
PANNA Na tessék! Hogy belehúzott! Mit szólsz?
HANNA (vagányul „bekiabál” neki) Mondjad géza, figyelünk! ... Mind itt vagyunk, isszuk a szavad!
PANNA (röhögve, komolytalanul, kiabál) Azám! Szegény Mara hegyezd a füled!
HANNA (kiabál) Szegény Mara most légy éber ám, e közeledő éjszakán!
ANNA (kedvesen csitítva) Pszt, na! ... Picikét!
APA (végig szélsőségesen teátrálisan) Aznap sivár, savanyú szagú ősz volt 
és én undorodva fordultam el a faltól. 
MARA (a kád mélyéről) Locs, pocs.
PANNA Hát ez?
APA Hirtelen rámtört a felismerés, 
úgy éreztem, haladéktalanul cselekednem kell. 
Kénytelen voltam belátni, 
hogy az események irányítása végérvényesen kisiklott a kezeim közül. 
Mindaz a szépség, szabadság,
és familiáris harmónia,
amit férfikorom hajnalán aprólékos műgonddal és mámoros önelégültséggel kifundáltam, 
most kíméletlenül ellenem fordult 
és katasztrofális konklúzióval fenyegetett. 
Világéletemben arra törekedtem, 
hogy rend, tisztaság 
és szeretetteljes megelégedettség vegyen körül. 
És most itt állok ötvenhat évesen, 
depressziósan és mániákusan, 
családostul és boldogtalanul, 
egy velejéig mocskos, 
és szinte már a botrányokozásig rendetlen lakásban, 
ráadásul összezárva egy szörnyeteggel, 
akit állítólag én nemzettem, 
és aki most láthatólag a világmindenség elpusztítására szövetkezett. 
Eltökéltem hát, hogy nem késlekedem. 
Hat óra negyvenöt perckor egyetlen vad szökkenéssel kipattantam az ágyból, 
aztán egy icipicit még visszafeküdtem, 
de ez nem számít, 
mert kisvártatva már ott robogtam a többi száz meg százezerrel a négyeshatoson, 
hogy az új fekete Skoda Classic Fábiómmal 
ne csináljak feltűnést. 
Utaztam és bánkódtam, mert miféle város ez. 
Miféle város és miféle villamos. 
Miféle arcok és miféle szemek. 
Valami meleg és sűrű kigőzölgés, akár a vágóhidakon, 
pedig csak az olcsó testek és az igénytelen ruházat szaga. 
Hiába a szellem méltósága, 
hiába a tulajdon szentsége, 
hiába az általános és demokratikus választójogok. 
Az ember csak áll, 
tehetetlenül és végsőkig kiszolgáltatottan áll ebben a bűzben, 
zsebe, tárcája, hitelkártyagyűjteménye pedig immár
szabad prédája a körülötte tülekedő 
néptömegeknek. 
Lám az út mentén riasztók sikítanak, 
és a munkába igyekvő tőzsdeszakértők riadtan mentik értékeiket 
a falkákban portyázó kéregetők elől. 
Nemsokára körém nyomulnak ezek az arcok, 
csupa szem és csupa száj, 
és engem követelnek. 

Apa lehajtja a fejét, mint aki túlságosan kimerült, és most erőt gyűjt a folytatáshoz.

HANNA (megrendülve) Jézus atyám. Hát ezt azért nem gondoltam volna. 
PANNA Hát, igen. Ilyen szép szál férfi, és mégis mennyi töménytelen mondandója van.
HANNA (folytatja) Hát senki sincs, aki csórikámnak ölébe vonná a fejét? 
ANNA Miket beszélsz? Nem fogod fel, hogy –
HANNA (közbevág) Nem azért, hogy villogjak, de ha mondjuk azon múlna, én esetleg vállalkoznék rá. Már ha ... nem lenne ellenére.
PANNA (folytatja a magáét) Kicsit olyan paranoid, de azért úgy alapjában szimpatikus. Sőt. Nagyonishogy sőt.
HANNA (folytatja a magáét) ... Persze lennének bizonyos nehézségek, de talán –. Apropó kiderült már, hogy van-e csórikámnak felesége?
PANNA Nem úgy nézem! ... Szegény ördög! Nézd csak milyen nyüzege!
ANNA (felháborodva) „Szegény ördög”! Uram isten! Mégis kiről beszéltek ti? Mi?! Ez a (irónikusan) „szegény ördög”, ez a (haraggal, magát hergelve, crescendo) hájas disznó, ez a ronda, szőrös fenevad, ez a gátlástalan, vérszomjas vadállat pillanatokon belül –
PANNA (mintha nem hallotta volna) Hogy mondod?
HANNA Pszt!
APA (felemeli a fejét, újra rázendít) Tizenegy óra harminchárom perckor leszálltam a villamosról, 
és előzetes útitervemnek megfelelően 
gyalogszerrel folytattam utamat. 
Feleségem több ízben is rámtelefonált, ... 
HANNA Puff neki! 
APA: ... mire én cselhez folyamodtam, 
és a titkárnőm útján visszaüzentem, 
miszerint jelenleg hosszabb-rövidebb üzleti úton 
Párizsban vagyok. 
Némi biztonsági kitérővel ugyan, 
de végül szerencsésen megérkeztem a bevásárlóközpont bejáratához, 
amit mindenki ajánl. 
Beléptem a kapun, 
felmentem, lementem, 
ide mentem, oda mentem, 
aztán megpróbáltam valahogy visszatalálni, satöbbi-satöbbi, 
egészen odáig, 
hogy hidegvérrel végigmustráltam, 
aztán becsomagoltattam és kifizettem az árut. 
A boltos mosolyogva kérdezte az engedélyem számát, 
de én nem árultam el. 

Mara időközben lassan, észrevétlenül kidugja a fejét a kád rendező bal oldali részén, elhelyezkedik, türelmesen várakozik.

ANNA (kárörvendően) Na? Ugye-ugye!
PANNA ( hitetlenkedve) Szóval azt mondod, hogy –  Ez a .... bizonyos illető –
HANNA Hazamegy és –
PANNA Enkezével –?
HANNA A saját tulajdon lányát? ... Uramisten! És én még –
PANNA Nem mondod! Döbbenetes! Férfiak! Há-háá!
HANNA (kétségbeesetten) És közülünk senki?
APA Majd kisméretű, 
és nem kevésbé diszkrét kinézetű csomagommal a hónom alatt elindultam hazafelé –-

APA lassú, kimért léptekkel elindul a kád felé. 

ANNA (komolyan, tárgyilagosan) És közülünk senki –
PANNA (letargikus hangon) És közülünk senki sem tehet róla mégsem, hogy ő ott áll immár az ajtó előtt – 
MARA (vidáman) Apa!
HANNA (felélénkül) Hallottátok? Hát ez meg –?
PANNA (elragadtatással, Anna felé) Csak nem?

Anna bólint

PANNA (rajongva) Ez ő! Milyen kis bársonyos hangocskája van!
HANNA (elragadtatással) Nini, tényleg! Ott kandikál! Egyem a szívét! ... Ezek szerint egész végig ott lapult a kádban! Nézzenek oda! Én meg már mindenütt –! ... Mara a kádban. He-he! Logikus!
PANNA Istenem, istenem! Milyen kis picike még! Tényleg! Nem is gondoltam, hogy ennyire. Nahát! ...Őszintén szólva, ... kár érte. Jujujuj, de kár! (Annához, kedvesen unszolva) Nem lehetne, hogy mégis inkább –? Na! Muci! Hát neked is van gyereked! Hát mit szólnál, ha teszemazt egy szép, tavaszi délután, ... hazajössz a temetőből, ... teszel-veszel, pakolászol, betoppansz a fücibe és –
HANNA Lécci-léccii!

APA megáll a kád közelében, de mintha egy képzeletbeli ajtó túlsó felén állna, nem néz Marára. 

ANNA (hajlik rá, de még győzködi magát) Hát, ha már így be vagytok sózva, ... egyvalamit tulajdonképp megpróbálhatunk. Nem teljesen veszélytelen, de mindegy. (vészjóslóan, fontoskodva) Előfordulhat ugyanis, hogy –. Ha például nem vigyázunk –. Ha óvatlanok vagyunk és meggondolatlanok –. Á, bánja a fene! Ha benne vagytok, akkor felőlem –. Belehalni éppenséggel, ... hát, azt nem fogunk. Na. Akkor majd ha intek. (integet) Így. Rendben? Csak érzéssel! Oké?... Addig viszont –
APA Igen?
MARA Figyelsz?
APA Figyelek!
MARA (gargalizálva) Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
APA Tessék?
MARA Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
APA Hogy mondod?
MARA Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
APA Hát, kisangyalom, én eddig se értettem egy megveszekedett szavadat se, de ez azért már mégiscsak, ... hogyismondjam... Nem gondolod?
MARA Mit nem értesz, ne izélj már. Most figyelj! (gargalizál, köp) Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, pö. Na? Semmi? Jaj, apa, nem könnyű veled! Tudod ez az egész itt most ... izébizé. Franciául van. Franciául, érted már? (tudálékosan) A francia az egy ősi román dialektus, amolyan holt nyelv, tekintve hogy a vizidinkák felbukkanását követő mintegy hatbillió évmillió egyikén váratlanul kihalt. Hm? Nem is tudtad? Pedig így van! Rajtam kívül sajnos ma már senki sem beszéli, ... de te mégiscsak az apám vagy --
APA Oké, oké, minden stimmel. Vizidinkák, ... jópofa! Na de most már gyere ki, mert meg fogsz fázni. Füled? Puncid? Hozhatom a türülközőt? 
ANNA (lelkesen, de még véletlenül sem int) Na, most! Hajrá lányok! Mindent bele!
PANNA (suttogva „kikiabál”) Most még ne, apafej!
ANNA (kezéből tölcsért formálva még hangosabban „suttog”) Három ízben jössz!
HANNA (még hangosabban) Három ízben jössz!
PANNA (még hangosabban) Három ízben jössz ajtaja elé!
ANNA (elégedett hangon) Leengedi a kezét, a tőrt elejti, és illedelmesen visszakullog a –

APA közben ténylegesen visszakullog oda, ahol előzőleg állt. Mara a továbbiakban vidáman üldögél a kádban.

PANNA Uramisten! Sikerült!
ANNA (büszkén) Látjátok? Nem is olyan ördöngősség.
PANNA Hála istennek!
ANNA (megnyugvással) Na, így már más. 

Szünet 

HANNA ... (értetlenül) Hát ezt én most nem értem. Most akkor megöli, vagy sem. Én nem akarom sürgetni a dolgot, de az előbb azt ígértétek –
PANNA (egy hökkenésnyi szünet után) ... Mit ígértünk mi?
HANNA (megszeppenve) Hát hogy –
ANNA (szigorúan, kimérten) És? ... Nem az lett?
HANNA (felbátorodva) Dehiszen ott lubickol, danolászik, kutya baja!
PANNA (hüledezve) Lubickol? ... Hát te hülye vagy. Szegény vérbe fagyva fekszik a kád fenekén, és te még azt mondod, lubickol? 
ANNA (kifakad) Hát tessék! Erről beszélek. Az ilyenek miatt tartunk ott, ahol tartunk! Ezek még ha a szemüket kiszúrja, akkor se hajlandók észrevenni, hogy mi folyik itt! ... (tragikus hangütéssel, nagy átéléssel monologizál Hanna felé, crescendo) Hát nem látod a töménytelen vért? A gyötrelmet, a megaláztatást? A félelmet a döbbenettől tágra nyílt szemében? A rettenettől hátracsukló kis, szöszi fejét? Azt a két kedves dundi kezet, ahogy az életéért könyörög? Meg mindent? Az acél gyáva villanását? A vérvörösen áradó fürdővizet? A halál piros virágait a hófehér zománcon? (innentől fokozatosan csendesedik el, túljátszott fájdalommal) Az elázott két kicsike mamuszt? A pengét a kövön? Az összegányolt krokodilos fürdőlepedőt? ... Hát nő vagy te egyáltalán? Mutasd magad!
PANNA (kétségbeesetten fogja a fejét) Úristen! És én hagytam, hogy mindez megtörténjen! Rettenetes! Hogy fog sírni szegénykémnek az anyukája...
HANNA (józanul) Anyukája is van? Hát akkor meg –
PANNA (felcsattan) Na persze! Nagyon könnyű mindig mindent az anyákra fogni! ... Mikor pedig éppenséggel – (fülel) Ha! ... Halljátok? ... Valaki kopog! 
MARA ( a kádban ül, nem kopog, csak mondja) Kop-kop!... Ki az? ... Én vagyok! ... Én? He-he! (az anyja hangján) Nincs szükségünk látogatókra, nyugalmat akarunk! (a saját hangján) Na de anya! (az anyja hangján) Kuss legyen, nem engedek be senkit. (pattogósan) Ezek a gusztustalan férfiak csak veszélyt hoznak rád. Mindenki csak a maga bajával, vérmérsékletével, problémáival. Mintha más dolgod nem is lenne. Hö. Minthogy –! Hö-hö! (saját hangján énekel) Minden a legnagyobb rendben, spenót folyik az ereimben.
PANNA Nézd a drágát, feredőzik!
MARA Tejben vajban feredőzök, örülök a jódógomnak, nem spriccolok, nem fröcsögök, fröcsögni tilos. Három puszót kérek, hatvan puszót kérek, hatszáz puszót kérek szépen csokilötyedékkel, plusz mogyireszelék. Plusz hab! Plusz kutyafüle, macskalába, amitakarszbánomisén, nintendó. 
ANNA Más?
MARA Fütyit kérek, előbb-utóbb kérek egy fütyit!
PANNA (nevet) Ho-hó!
ANNA (kedves-szigorúan) Nem dumálunk, örülünk.
MARA (darálva, miközben az ujjain össze-vissza számol) Örülök a kezemnek, és örülök a-a: lábomnak. A reteknek, a szutyoknak, ükapámnak-ükanyámnak, a wiesbadeni szuvenírnak, a McDonalds-os ketyerének, a Burger Kinges bögyörének, az egyik trükkös locsolómnak, a másik trükkös locsolómnak, a simának, a cakkosnak, a száz forintos buboréknak, másnak még ilyenje sincs. Bi-bi! Ha nagylány leszek, jakudzi leszek. 
HANNA Jé, miket beszél! Ördög legyek, ha --
PANNA (bekiabál Marának) És a szegény csigabéka?
ANNA (súg, tagoltan) A szegények ivadéka.
PANNA (Marának, komolytalan, évődő hangon) És a szegények ivadéka? Meg a szegények ivadékának az ivadéka? Meg a szegények ivadékának az ivadékának az ivadéka? Akinek nem jut – ... 

Panna ás Anna tanácstalanul összenéznek, kirobbanó nevetés. 

PANNA ... hab?

Felszabadultan nevetnek, csak Mara és Hanna ülnek elcsöndesedve, magukba zuhanva.

MARA Ó!

Rövid, megilletődött csönd, majd törvényszéki kolomp csörömpölésének a hangja. Mara ezalatt észrevétlenül alábukik.

HANNA Jesszusom! Mi ez már megint?
ANNA (okoskodó fölénnyel) Hát, ... tudjátok, hogy van! A bűnösnek meg kell lakolnia. Vagy tévedek? ... Talán ti másképp gondoljátok? Szóljatok! Hm? ... Megfelelő halálnemet persze nehéz lesz találni. ... Kötél, karó, guillotin –. Néhány éve persze még lazábban mentek a dolgok, de ma már – (egy szuszra, intonálás nélkül ledarálja) Hadd emlékeztessek Damien kivégzésére, az ő sikertelen merényletére a megboldogult tizenötödik Lajos ellen, mily gyöngéd a mi bárdunk a kínokhoz képest, melyeket el kellett viselnie négy órán át, miközben ujjongott a nép.
HANNA Miket beszélsz? 
ANNA Szóljatok, ha szerintetek inkább futni kéne hagyni!
PANNA Hogyisne!
HANNA Még csak az kéne!
ANNA (hivatalos hangon) Csön-det! Mielőtt a bíróság ítélethozatal céljából visszavonulna, megkérem a vádlottat, lépjen elő, és mondja el, mit tud felhozni mentségére. Kérem uram, fáradjon a pulpitushoz. ... Öné a szó.

APA egy lépéssel előre lép

APA (ünnepélyesen) Polgártársak, nemzetgyűlési képviselők! ... (meghunyászkodva) Oppárdon: Tisztelt orvosi kar!
HANNA Na tessék. Vérszomjas fenevad! Ez? Ugyan már! A vak is látja, hogy nem normális! ... Mentségére legyen mondva --
APA (szenvtelenül, fegyelmezetten, gördülékenyen) Mentségemre legyen mondva, hogy mindez pusztán a képzeletem műve. Valójában egy csendes, rendes, szimpatikus megjelenésű és kifogástalan elmeállapotú belváros-lipótvárosi apuka vagyok, aki maximális jóindulattal és szeretetteljes érdeklődéssel figyeli a lányát. Megérti, hogy ingere van, na bumm. Hogy belevizel a fürdővizébe, hm. Hogy letagadja. Hogy pofákat vág, hogy hülyéket beszél, hogy a kádat túlfolyatja és felforgató eszméivel előbb-utóbb elárasztja a házat. Apuka nézi, nem balhézik, befele sír. Néha berúg, de nem jellemző.

Szünet

ANNA Ennyi?
HANNA (észbe kap) Mentségére legyen mondva --

APA Mentségemre legyen mondva, hogy mindez pusztán a képzeletem műve. Valójában egy csendes, rendes, szimpatikus megjelenésű és kifogástalan elmeállapotú bodrogbúbánati kislegény vagyok, nem trappolok, nem kekeckedek, szeretem a szépet és mértékkel fogyasztom az iskolatejet.
PANNA Uramisten, ezt a zagyvaságot!
HANNA (rávágja) Mentségére legyen mondva --
APA Mentségemre legyen mondva, hogy mindez pusztán a képzeletem műve. Valójában egy csendes, rendes, szimpatikus megjelenésű és kifogástalan elmeállapotú zigóta vagyok, aki türelmesen várakozik egy vadidegen illető hasában, eszik, alszik, autót mosat és azokra gondol, akik az életet intézik odakint.

Picit meghajol, aztán mintha lelépne a pulpitusról, hátralép, és sanda testtartásban odalopózik a kádhoz.

PANNA És most?
HANNA Hohó, ezt nézzétek! Úgy látszik nem volt neki elég, még visszalopódzik! 
ANNA (értetlenül) Hát ez meg mi?
PANNA (felháborodva) Guillotin, na persze! Megúszta, tessék, ott szalad!
HANNA Fogják meg!
PANNA Nem megmondtam? Az ilyenek végül mindig megússzák!
ANNA Mi az isten! ... Dehiszen --! Nem erről volt szó! Hohó! De nem ám! Itt valami tévedés van! 
PANNA Nézzétek csak! Még most se hagyja békén! Belebámul, inzultálja --. Nem mész onnan! A betyárját! Hát mit képzel ez? 
ANNA (elszántan) Na, jól van! Ha ők így, akkor majd mi is így! Ezt nézzétek! (kotorászni kezd a paplana alatt) Megbánja ez a vén kujon még azt is, hogy a –
HANNA Pszt! Fogjátok már be! Nem lehet tőletek hallani semmit! 
APA (kezével a kád szélére támaszkodva az üres kád fölé hajol, mintha egy gödörbe kiabálna bele) Gyere le, de rögtön! Nem mondom többször, Mara. Hármat számolok, ha nem jöttél le, tudod mi van!
ANNA (idegesen kotorászik, közben „bekiabál” Apának) Mi a helyzet?
APA (változatlan testtartásban, flegmán, utálatosan) Mi lenne?

Anna a paplan alól előhúz egy műanyag farsangi halálfej-maszkot, felhúzza az arcára. Eközben a színpadon, a kád fölé hajló Apa válla mögül előbukkan egy ugyanolyan maszkot viselő figura, és Apa háta mögött maradva, a válla fölött ő is belekukucskál a kádba. 

ANNA (az álarc alól) Felmászott?
APA (folytatja) Kettő, ... kettő és fél, na mi lesz? Azt akarod, hogy utánad menjek? Ugye tudod, hogy ezt most nagyon meg fogod bánni? Ha elkaplak, véged van, evvel ugye tisztában vagy? Nem viccelek, Mara! Gyere le, amíg szépen mondom, mert úgy éljek, hogy –
PANNA (aggódó részvéttel) Szegény Mara!
HANNA Már csak néhány órád van.
PANNA A végpercek sebesen közelednek.
HANNA Mi lenne, ha átaludná?
PANNA Mara megúszod tán és elnyered egészségedet, mert nincs aki --
HANNA Mert nincs aki --
ANNA (az álarc alól) De hogy tudott olyan magasra felmászni?
APA (változatlanul a kád fölé hajolva, anélkül, hogy ránézne Anna alteregójára) Mit idegesít? Nem látja, hogy késésben vagyok? (Marához) Mara, ugye tudod, hogy késésben vagyok? Fél óra múlva bent kéne lennem, különben –. Vagy azt akarod, hogy leálljon az élet? Hm? Komolyan azt akarod? Hogy temiattad? Na idefigyelj. Ez nem megy így tovább. Érted? Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetnünk. Gyerünk, egy-kettő, szedd össze magad! Oda lépsz, ... nézd csak!, ... aztán oda, és már lent is vagy. Na? Lássam! ... Ugye tudod, hogy már megint mindenki minket bámul? Ezt akartad? És? Most boldog vagy? Mara gyere le, mert nem állok jót magamért! Ha leesel, tudod mi van! Úgy megverlek, hogy megemlegeted! Nem ismersz még! ... Tudod te egyáltalán, hogy ki vagyok én? Hm? Tudod? Én az apád vagyok, Mara, és te? (lábával dühödten rugdalja a kádat, egyre idegesebb hangon kiabál) Te meg egy hülye kis idióta taknyos vagy, aki halálosan és eszeveszetten szerelmes belém, és mostazonnal hozzám akar jönni feleségül!! Hallod amit mondok? Ez így normális! Érted? Nem pedig a te mindenféle elmebeteg fantazmagóriáid! Azokkal ugyanis nem jutsz messzire! De nem ám! Értesz engem? Most lejössz szépen és megbeszéljük, oké? Kapsz egy oltári nagy pofont, aztán megdédelgetlek. Rendben? 
ANNA (halkan) Nézze csak!
APA Mit?
ANNA Huss, elrepült. 

Szünet

ANNA Még mozog a faág!

Szünet

ANNA Már nem mozog.

Az álarcos figura eltűnik Apa háta mögött. Ezzel párhuzamosan Anna is leveszi magáról a maszkot. Apa a kád fölé hajolva, döbbenten áll.

PANNA Bravó!
HANNA Na, most aztán jól megkapta! 
PANNA Szuper voltál!
HANNA Ügyesen csináltad!

Anya egyszerű, otthoni blúzban észrevétlenül előbukkan a kád mögül, elhelyezkedik egy kis sámlin, türelmesen várakozik Apa észreveszi, találkozik a tekintetük. Apa sértődötten fölegyenesedik, visszasétál a helyére.

PANNA (nagyképűen) Másképpen az ilyenekkel nem is lehet szót érteni! 
HANNA Most legalább leesett neki a tantusz! 
PANNA Hogy mindent azért még neki se lehet! 
ANNA De nem ám!

Szünet

HANNA (félénken) Mondjuk azt azért még mindig nem egészen értem –. Hogy például –, ha már egyszer –, bizonyos értelemben --
MARA (fölbukik a víz alól, kiabálva) Anya! 
PANNA (Hannához, méltatlankodó hangon) Jól van, jól van husikám, attól még nem kéne rögtön a fülembe kiabálni!
MARA (hangosabban) Anya! (még hangosabban) Anya!
PANNA (Hannához) Álljál már le, aranyvirág! Mit gondoltál, süketek vagyunk?
HANNA Hát én csak –
ANYA: (rezignált, utálatos hangon, Marához) Ne ordíts, itt vagyok.
PANNA (felmerül benne, hogy ez lehet Mara anyja) Hát ő? Csak nem--?
ANNA De-de!
MARA (ijedten összerázkódik) Jaj! ... És apa? Apa, hol van?
ANYA Hol lenne kislányom, tudod te azt jól. ... Édesapád meghalt.
MARA Ez komoly?
ANYA Nem. Csak vicceltem. Nevetni ugyan nem hallottalak, de mindegy. Majd legközelebb.
MARA Hát akkor? ... (rajongással a hangjában) Munkálkodik?
ANYA Munkálkodik! Na persze! Micsoda ötlet! Megőrültél, kislányom? Vagy nem olvastad a falinaptárat? Hát akkor mégis miket olvasgatsz te, mondd? Páros hét, csütörtök, délután négy. Édesapád baszni ment.
MARA Ja! ... Pedig nekem azt ígérte –
ANYA (győzelmes gúnnyal) Há-háá!
MARA (duzzogva) Azért ez pimaszság. 
ANYA (gúnyosan) Pimaszság! (kimérten, oktatólag, nyomatékosan, crescendo) Édesapád egy született vadállat, egy közönséges huligán, egy fanatista őrült, egy pszichopata tömeggyilkos, sőt! Tudod mit? (közel hajol, suttogva, bizalmasan) Édesapád egy büdös disznó. Maradjunk ennyiben. 

Szünet

PANNA (értetlenül) ... Ezt meg vajon hogy értette?
ANNA Mit?
PANNA Hát ezt a dolgot. 
ANNA Tudomisén. Biztosan csak ... emlékeztetni akart valamire. 

Anya szépen, lassan, észrevétlenül eltűnik a kád mögött.

PANNA Miféle valamire? 
ANNA Hát valami ... régi dologra. 
HANNA (igyekszik) Valami kellemetlen eseményre. Nem?
PANNA (izgatottan) Mennyire régire?
ANNA (zavarodottan, valójában fogalma sincs) Hát valami ... nagyon régire. 
PANNA Arra gondolsz, hogy –
ANNA: Például.

Szünet 

PANNA (az emlék súlya alatt) Mert az én papámnak példának okáért volt egy ilyen sajátságos fixa ideája, ... hogy tudnillik az ember apja akkor jár el helyesen –
HANNA (érdeklődéssel) Na.
PANNA ... ha tüzes vassal riogatja a gyerekeit. ... Úgyhogy minden este fogta magát, bejött hozzánk a gyerekszobába –
HANNA Anemjóját!
PANNA (lelassulva, akadozva) ... fölkapcsolta a kisvillanyt, ... lekapcsolta a nagyot, ... sorbaültetett minket az ágy szélén, ... az agyonmosott, micimackós egyenpizsamánkban -- ... aztán --

Szünet

PANNA Állítólag szeretetből, meg minden, de hát ki hiszi ezt el. ...Szegény húgom, ... egy pici, vézna, idegbeteg kismadár, ... egyébként még él szegénykém!, ... szóval neki jó sokáig meg is maradt a nyoma. ... (kifakad) Na. Hát az ilyesmikről már csak meg lehet az embernek a véleménye, nem?!
ANNA De még mennyire! 
HANNA Sőt!
PANNA Sőt? Hogy te milyen empátikus vagy, mucikám!
HANNA (tettetett naivan, játék) Gondolod?
ANNA (lát valamit, aggodalmaskodva) Nana! Nana! Ha jól látom, már megint valami komplikáció! Atyavilág! Jól nézünk ki! Huha! De még milyen jól!
MARA (műanyagpoharat merít a „fürdővízbe”, – takarásban lévő vizestál, ilyesmi – belekortyol, kiöblíti a száját, kiköpi, majd merev testtartásban, infantilis, tébolyodott hangon, önkívületig fokozódó katatóniával)  Eme közkézen forgó hazugságok –
Mintha bármikor készen álltak volna önként –
És ha szorul a hurok –
És kénytelenek – Itt-ott –
Csak azért –
Hogy megint –
Botjával jelt ad a zenekarnak, tus.

Merít, kortyol, öblöget, köp.

ANNA Szegény kislány, beleőrült.
MARA Ne hagyjátok becsapni magatokat –
Amikor elfojtják –
És azt hajtogatják –
Hogy most már nem oly szembeszökő –
Mert kimeszelték –
És venni tudtok valamit –
Amit –
Lábdobogás, fütty.

Merít, kortyol, öblöget, köp.

PANNA Hát, nem mondhatnám, hogy mindez valami épületes!
MARA És már azt képzelitek –
Hogy ott áll a küszöbön –
Miközben messzebb kerültünk –
Mint bármikor –
Íme --
Maximilien közbekiált.

Merít, kortyol, öblöget, köp.

HANNA Add föl Mara!
PANNA Na tessék. A kis loyalista! Figyelitek?
MARA Ne higgyetek nekik –
Mert mindez csak az ő fifikájuk –
Megrökönyödés a hallgatóság soraiban, csönd.

Merít, kortyol, öblöget, köp.

PANNA Mara, elmondhatjuk még vigaszodra –
MARA Ne higgyetek nekik –
Mikor barátian –
És azt mondják szóra sem érdemesek –
És nincs ok többé --
Mert akkor vannak a helyzet magaslatán --
A közönség felé fordul, izgatott zajongás, nyelvcsettintések, éljen.

Merít, kortyol, öblöget, köp.

HANNA Ó, szegény Mara, mi hiszünk tebenned, ki egyre írsz!
MARA Vigyázzatok --
Mert amint úgy akarják --
Dobpergés, a koszorút Mara fejére helyezik.

Merít, kortyol, öblöget, köp.

PANNA Megkoronázunk most Mara, e lombbal!
MARA Hallgassátok csak – 
Hogy pusmognak –
Nézzétek csak –
Ahogy –
Vigyázat –
Már jönnek –
Ó, igen –
Hallom őket –
Már látom őket –
A zene felerősödik, szavait hangorkán nyeli el, visszaroskad a kádba.

Merít, kortyol, öblöget, köp.

HANNA Szerencsétlen kisbogár!
ANNA (sajnálkozva vállat von) Ez van. Úgy látszik –
PANNA Hát, igen. ... Végülis, mit lehet tenni. ... Ide juttatták őt ezek a különféle szörnyűséges miazistenek –
HANNA (tudálékosan) A letűnt korok súlyos öröksége, satöbbi ...
PANNA ... a nemek harca például, ... meg a generációk közti egyenlőtlen tulajdonviszonyok –
HANNA (próbál valami ideillőt mondani) A politikacsinálás tudománya, ésatöbbi –. Hm? Vagy nem? 
PANNA Hát, szegről-végről tulajdonképp –
ANNA (rajongó, nosztalgikus, ábrándos hangon) Fura dolog. Emlékeztek? ... A minap még ártatlan kis rózsaszálként hajladozott a réten,
PANNA (ugyanúgy) ... kisegereket hajkurászott az óvodaudvaron, ...
HANNA (ugyanúgy) ... agyoncsapta őket, sutty, lenyakazta, elásta, kész, ...
PANNA ... külön a testet, ...
HANNA ... külön a fejét, ...
PANNA ... aztán ment szépen a többiekkel kezet mosni, 
HANNA ...megebédelt, ...
PANNA ... ebéd után aludt egy jót –
HANNA Mára pedig –
PANNA Natessék!
HANNA Nem csoda, hogy verseket ír!
PANNA Hát, bizony. Ha már nincs a világon egyetlen ember, aki akceptálná szegénykémnek a lelkivilágát –
HANNA (álmodozva) Például egy ... (áhítattal, de félve ejti ki, közben odasandít Annára) fiatalember --
ANNA (rosszallóan) Na de lányok!
PANNA (felbátorodva) Egy szimpatikus iskolatárs, ... 
HANNA ... akivel jól el lehet beszélgetni, ...
PANNA ... kocsijuk is van, ...
HANNA ... meg az érdeklődési körük is hasonló –. 

Mindketten Annára néznek. 

ANNA (durcásan) Most mért engem néztek? Döntsétek el ti! ... Szerintem hibát követtek el, de mindegy. ... (megpróbálja meggyőzni őket, indulatosan)
Gondoljátok meg! Nem volt elég kellemetlen tapasztalata? Még ki sem heverte szegénykém az első komoly megrázkódtatást és máris? ... Hát csurom víz a haja, tessék! Még megtürülközni sem volt ideje, nemhogy –! És ti már rögtön? Zsupsz? Löknétek vissza szegényt? Egy háztartásba egy másik ilyennel? Egy ilyen (keresi a szavakat, undorodva) megalomán, nikotinista, perverz, ... frankofób –. Merthogy ezek alapjában mind egyformák, ugye nincs illúziótok?! ... Mégha nő lenne, nem mondom, ... vagy egy szép könyv, vagy egy ilyen házi kedvenc, vagy egy híres múlt századi gondolkodó, Jézus Krisztus például, vagy Lavoisier –, de így! ... Szegény kislány mégse csak egy kísérleti nyúl, ... hogy mindenféle mészárosok bütyköljenek rajta! Persze ha ti elsősorban szórakozni szeretnétek, bedobni a vízbe, aztán szenvtelenül végignézni, ahogy elmerül, ... az más. Mikor szegény kisbogár még (az előbbi zagyvaságra utalva) beszélni se tud, nemhogy úszni –!
PANNA Félreérted.
HANNA Egyszerűen csak arra gondoltunk –
PANNA Hátha például –
HANNA Sose lehet tudni –
ANNA (ellentmondást nem tűrő hangon) Már hogy ne lehetne. Az ilyesmit mindig pontosan tudni lehet. Hm? Fogadunk?

Közben Marával szemben kiemelkedik a kádból a Férj, lazán, kényelmesen elhelyezkedik. Fekete, kötött garbó, gyenge szakáll. Otthonos mozdulattal átveti a karját a kád peremén.

FÉRJ (Marához) Te itt laksz?
ANNA (hidegen) Hát tessék. (kelletlenül, meggyőződés nélkül) Másodszor áll íme –
HANNA ( öntudatlan révületben) Azért jöttem, hogy –
PANNA (ugyanúgy) Amelyben ismételten kérem –
HANNA Boldogtalan vagyok –
MARA ( a Férjhez) Hogy érted?
FÉRJ (Marához, kicsit fura, sipító hangon) Hát hogy ...
HANNA ( őszinte elragadtatással) Hú, de dögös!
PANNA Ez aztán az antree! Figyeled?
FÉRJ (Marához) ... (mutatja, hogy a kádban) itt?
MARA Ja, igen. Miért?
FÉRJ Semmi, csak úgy. Némiképp szokatlan.
MARA Mért lenne szokatlan?
FÉRJ Hát hogy például ... nincsen ágy.
MARA Ja, az tényleg nincs. De egyébként ... meg lehet oldani. (mintha betanult szöveget mondana fel) Ablak sincs, az például egy hallatlan előny. Akárhogy is ugrándoznék, nem tudok kiesni. És ha mégis beüt a baj, akkor sincsen semmi. Könnyen-gyorsan ki lehet majd mosni a sebet. 
FÉRJ Ja? 
MARA (közel hajol, bizalmasan) Van viszont egy lefolyó.
FÉRJ Igen?
MARA Egy nagy, fekete lyuk. Nem érzed? 
FÉRJ (a fenekével kitapintja) Ohó!
MARA Általában bedugom.
FÉRJ Igen? 
MARA Tudod hogy van! Az ördög nem alszik!
FÉRJ Hm. ... 

Hosszan nézik egymást.

FÉRJ Rögtön kiszúrtalak. Te is?
MARA Nem, én csak később. 
FÉRJ Pedig azt hittem. Annyira néztél.
MARA Nem téged néztelek.
FÉRJ Hát?
MARA A hóhért.
FÉRJ Ja!
MARA Jól csinálta!
FÉRJ Jól.
MARA Nem gondoltam, hogy ilyen ... jól fogja csinálni.
FÉRJ Hát–-
MARA A múltkori nem csinálta ennyire jól!
FÉRJ ... Gyakran szoktál ilyesmikre járni?
MARA Hát ha belefér a szabadidőmbe, akkor általában mindig elmegyek. Tegnap is voltam, tegnapelőtt is... Emlékszel, amikor kacsintott a fej?
FÉRJ Kacsintott?
MARA Hát persze hogy kacsintott, észre se vetted? Még a nyelvét is kiöltögette, aztán meg ... kiköpött. ... Jópofa volt! Te valahol hátul álltál?
FÉRJ Pont előttem kameráztak, az volt a hiba. Ráadásul egy ekkora nagy, századelős, bazi kamerával –
MARA Pedig az tilos.
FÉRJ Hát persze hogy tilos. 
MARA Állítólag volt, amelyik vicceket mesélt. ... De ezt azért nem hiszem.
FÉRJ Hát ezt azért én sem. 
MARA Azért az már, ... szóval az –
FÉRJ Hát, igen. 

Szünet

HANNA (őszinte hévvel) Hajaj! De klassz is a szerelem!
PANNA (őszinte pátosszal) ...egy förtelmes, de mégis szép és élhető világban!
ANNA (cinikus iróniával) Milyen kár, hogy végül aztán –
FÉRJ (éles váltás, kemény, pattogó, szenvtelen hangon) Gyereket? Akarsz?
MARA (megszeppenve) Hm –
FÉRJ Három? Négy? ... Kocsi?
MARA Hát –
FÉRJ Piros? Fehér? Kék? ... Citroen? Picasso? ... David? ... Pasaréti tér környéke? Istenhegyi út? ... Csempe?
MARA Legyen mondjuk ...
FÉRJ Zuhanykabin? Oppárdon. Sarokkád vagy hagyományos?
MARA Mit akarsz tőlem?
FÉRJ Levelet hoztam.
MARA És mért akarsz megölni?
FÉRJ Mert elviselhetetlen vagy.

Szünet

PANNA Hoppá!
ANNA (gúnyosan) Na? Egyszeriben hogy felgyorsultak az események, mi?
PANNA (hüledezve) Nadehát? ... Mi a csuda! ... Az előbb még kéz a kézben, ...
HANNA ...ásó-kapa, entyem-pentyem, ... 
ANNA (gúnyosan)... holló a hollónak --
PANNA Dehiszen–?
ANNA Na? Nem hittetek nekem! Pedig hát, ... így megy ez. Felébredünk a boldog ölelésből, és nini, már a szívünkben a kés. Ez van. Tinektek magyarázzam? Mucikáim!
PANNA (öntudatosan) Márpedig ez hülyeség. Nem tudom, ki találta ki ezt a marhaságot, de már megbocsássatok, ez egy nagy humbug. Az élet szép, és ezt szerintem ők is pontosan tudják. Most egy kicsit beszívtak, vagy valami ilyen. ... Mindegy. Majd kialusszák. 
ANNA (hirtelen komolyan, keményen, gúnyosan, Pannához) Szép az élet, mi? ... Setét Lajos! Te talán megúsztad? 
PANNA (értetlenkedő felháborodással) Kiről beszélsz?
ANNA (kíméletlen, súlyos, fájdalmas hangon) Hát ki ugrott ki máig zűrös körülmények közt a nászi ágyból, te vagy én? ... Bezzeg mikor úgy kellett a kisbaltáról lemosni az agyadat, akkor azért nem járt ennyit a pofád! Akkor bezzeg hallgattál, mint menyasszony a temetőben, jól emlékszem, anyukám? Akkor aztán nem szajkóztad, hogy így meg úgy! Hogy az uralkodók jóságos atyák, boldogan élünk védszárnyuk alatt, meg a többi! De nem ám!
HANNA (értetlenül) Mit beszél ez? 
ANNA (magából kikelve) Mit beszélek? Hát megmondom én mit beszélek, még a rendőrök is kijöttek, úgy ám! Kijöttek, szétnéztek, szemrevételezték a tetemet, aztán rögtön el is mentek, mert nem akartak beleszólni. A vőlegény meg ott virított egy szál sanda kisgatyában, ... de u-úgy!, ...hogy közbe nyakig tiszta vér volt a keze! Meg a lába! Meg a másik lába –, meg a slusszkulcsa –, meg a mobiltelefonja –, meg a vadászengedélye, meg a – !
HANNA  Mi lenne, ha ezt most –
PANNA (gőgösen, elzárkózva) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én például hallgatni szeretném. Ha téged ez nem érdekel, akkor szerintem --
ANNA (sértődötten) Igen? Hát jó. Tessék, csak tessék! Ha gondoljátok, már itt se vagyok.

ANNA duzzogva félrehúzódik.
A Férj, monológja kezdetekor egyetlen laza szökelléssel kipattan Mara mellől, és a nézőtér felé fordulva kiül a kád szélére. Apa még mindig rezzenéstelen tekintettel áll a helyén. Közben Mara, mint aki karót nyelt, merev háttal, bénult nyugalomban, kifejezéstelen arccal ül a kádban. 

FÉRJ (kérdő tekintettel „kinéz”, mintha azt kérdezné, kezdheti-e végre) Hm? (nyugodt, melankolikus, a hangjában halvány diadal) Kedves Mara!
Személyesen akartam elmondani, 
de ma reggel már megint, mint az őrült, elrohantál, 
még ernyőt se vittél, 
pedig mondtam, hogy vigyél,
telefonon meg valahogy hülyén jönne ki.
Elsőre majd biztos nagyon elcsodálkozol, 
de szerintem ha alaposabban belegondolsz, 
magad is belátod, 
hogy nem tehettem mást.
Ha most visszagondolok, 
tulajdonképp már a kezdet kezdetétől volt bennem valami halovány balsejtelem,
de akkor még úgy éreztem, egy nyelvet beszélünk, 
és a köztünk lévő nézeteltérések 
áthidalhatók.
Az első csók a bányatónál, a saint tropezi nyaralás, 
később Versailles, Disneyland, ... a Tuilleriák,
ezek mind-mind szép emlékek, hidd el,
de az ember egy idő után mégsem élhet kizárólag az emlékeiből.
Eltávolodtunk egymástól, és ebben te magad is hibás vagy, Mara.
Hogy valójában mikor is kezdődött, 
hétfőn vagy kedden, 
azt tulajdonképp nehéz lenne így percre pontosan megmondani.
Ezek a korai felbuzdulásaid a magzati jogokkal,
aztán később ezek a bioizék, meg a nőmozgalmi dolgaid, 
aztán ezek a mindenféle nyugatbarát fixa ideáid, 
hogy szeretetteljes bánásmódot az elkóborolt háztartási robotoknak, meg a többi, 
ezek engem tulajdonképp nem nagyon zavartak, 
még örültem is, hogy valamivel elfoglalod magadat, 
nem csak mindig a szex, 
meg az irodalom –
De egy idő után aztán mégiscsak történt valami, 
kezdve ezzel a furcsa, állandó remegéssel, 
valahogy folyton folyvást vibrált körülötted a levegő,
semmi se volt már jó neked, Mara,
egyszer a mobilszolgáltatódat akartad lecserélni,
máskor meg a csomagküldőszolgálat ellen rendeztél kirohanást,
végül még a kisrádió zsinórját is ki akartad tépni a falból,
pedig arra aztán már végképp semmi de semmi okod se volt.
Aztán jött az a sajnálatos pszichotikus epizód,
amikor fogtad magadat,
és laptopostul mindenestül be akartál hurcolkodni a kádba, 
hogy majd fürdés közben kidolgozod
a téziseidet,
miszerint az apósod egy közveszélyes áruló,
egy újgazdag majom,
aki egy követ fúj az angolnákkal, 
és trezorpincéi mélyén 
kémközpontot vezet ellenünk –
Na ezzel aztán vége, kész-passz, betelt a pohár!
Akkor én már nem tehettem mást, úgy éljek, hogy meg kellett, hogy öljelek, Mara!
De egy percig se gondold, hogy mindez olyan könnyű volt nekem. 
Hányszor, de hányszor torpantam meg hideglelős ájulatban a küszöböd előtt, 
míg végül kénytelen voltam erőt venni magamon, 
besurranni hozzád, 
és végighallgatni a jajveszékelésedet.
Feladatom volt, és én elvégeztem a feladatot.
Most már, azt hiszem, többé-kevésbé rendben vagyunk.
Nem kell aggódnod, 
a kádat jó alaposan kimostam utánad, 
Flóraszepttel, 
ahogy Te szoktad mindig.
A gyereknek majd azt mondom, hogy elutaztál, 
tudod milyen kis szentimentális.
Apádék előtt meg majd valahogy 
kidumálom a dolgot. 
Bízhatsz bennem, te mondtad mindig, hogy az ilyesmiben jó vagyok. 
Zárom soraim, 
remélem bőrig áztál,
vacsira ne várj,
szerető férjed és hűséges 
ANNA (forrongó indulattal) Gyilkosod –
HANNA (előcitálja Pannának) Tehát tűrtétek –
PANNA (bénultan) Tehát tűrtétek, ... sorsára hagytátok tunyaságból –
ANNA S éppily tétlenül –
PANNA S most éppily tétlenül nézitek, ahogy –

Apa és a Férj cinkos pillantással összenéznek, a Férj leugrik a kád széléről, és mintha csak az alkalmas pillanatra vártak volna, villámgyorsan kislisszolnak a színről.

PANNA (észhez térve) Hop-hop! Álljunk csak meg egy pillanatra!
ANNA (kárörvendő józansággal) Na? Na?
PANNA Azért ez így nem igazság!
ANNA Tényleg? 
PANNA Erről azért nem volt szó! 
HANNA (kincstári bölcsességgel) Hát, mit ne mondjak, ennek a kis nőnek azért elég szépen kijutott!
PANNA Szóval ez a pasi csak úgy fogta magát és – ...
HANNA (félvállról) Talán ... nem egész ilyen feleségre vágyott.
PANNA (visszafogott dühvel) ... Csak azért, mert éppenséggel nem passzoltak az elképzeléseik?
ANNA Na. Hát ezt mondom! Hát nem ezt mondom?  
HANNA (Pannának) Hát azért ezt énszerintem nem így kell felfogni.
PANNA (egyre nagyobb meggyőződéssel) Nem? Hát akkor hogy? Szerintetek még hogy lehet azt felfogni, hogy valaki csak úgy egyszerűen belefojtja a Balatonba a feleségét?
ANNA Miket beszélsz? Atyavilág. Te már megint félrenéztél valamit, szívecském. Nem a Balatonba, és nem belefojtotta, hanem –
PANNA Az itt most nem számít. (meggyőződéssel) Egyedül az számít, hogy méltatlanul bánt vele. Hogy képtelen volt tolerálni, hogy neki is megvan a maga élete.
HANNA Hm. Azért ezt szépen mondtad. (Annához) Azért ezt most szépen mondta, nem? Picit olyan faramuci a gondolkodása, de azért –
PANNA (Hannához) Faramuci? Na, ne mondd. És ezt épp te mondod nekem? Bámulatos! ... (gúnyosan, sokat sejtetően) Ha jól tudom, éppenséggel nálatok is valami hasonló kis baleset történt. 
HANNA ... (feleszmél, hangot vált, hidegen) Tévedsz.
ANNA (gúnyosan) Baleset! Megcsúszott a szappanon és kész, mi?
HANNA (ellentmondást nem tűrő hangon) Na idefigyelj. Ami nálunk történt, azt még távolról sem lehet egy napon említeni az ilyenekkel!
ANNA Azért ha már így alakult, beavathatnál minket, hm? ... Hogy is volt csak, mucikám?
HANNA (indulatosan) Sehogy se volt. Értitek? Sehogy! ... Megfogta a nyakamat, ... így, ... finoman, érzéssel, szeretettel, ... és egy picit erősebben szorította a kelleténél.
PANNA Na tessék.
BARNA Mit na tessék, hülye tyúkok! Ha tudni akarjátok, szerelemféltésből tette!
PANNA (gúnyosan) Szerelemféltésből! Há-há! Ez aztán a melodráma! Meg a társadalmi mondanivaló!
HANNA (kifakad, crescendo) De én aztán nem is ültem naphosszat a monitor előtt! Mostam, főztem, ... tapétáztam ... pemszli után szaladgáltam, ... furulyára furikáztam a gyerekeimet --. És nem érdekelt a más baja, de nem ám! Engem csak és kizárólag az uram baja érdekelt! ... (elcsendesülve, öntudatosan) Politizálni meg aztán pláne nem politizáltam.
PANNA (komolykodva) Azt nem is szabad.
ANNA (irónikusan) Nem, nem. Politizálni és fingani tilos.
HANNA (komolyan) Úgy is van.
PANNA (elgondolkozva) ... Tudod mi a legfurább? ... Hogy első blikkre te egy olyan igazi kis tűzről pattant amazonnak tűntél. 
HANNA (keményen) Az is vagyok. Harcolni kell a jogainkért, ... (tárgyilagosan) de azért a férjemet is meg lehet érteni.
PANNA Aha. És még én vagyok a faramuci. Hát, tudod azért ez –
ANNA (határozottan) Na. Akkor itt talán le is zárhatnánk ezt a témát. Annál is inkább, mert –
HANNA (nem tud leállni, szomorú, üres pátosszal) A gyerekeink talán már egy –
ANNA Van még valami? 
HANNA (csakazért is elmondja) A gyerekeink talán már egy szebb világban nőnek fel.
ANNA Rendben van. Hát akkor talán –. Nézzétek csak, ki van itt!

Az emelvényen feltűnik a Gyerek. Farmer, póló. Tesz vesz a kád körül, mintha keresne valamit. Mara feje lassan hátrahanyatlik, a két karja ernyedten lóg ki a kádból.

GYEREK Nabasszameg!

PANNA (Annához) Hát ez? ... Nemmondod! ... Uramisten! Milyen öregek vagyunk!

MARA (halálra váltan) Kisfiam, azt hiszem –
GYEREK Az Oxy-t nem láttad, anya? Bemehetek? Bocs, nem nézek oda.
MARA Kisfiam, azt hiszem, ... megtennéd, hogy –?
GYEREK Ide tettem a mosógépre, világosan emlékszem. De te persze már megint valahová elpakolásztad.
MARA Kisfiam, ... azt hiszem szíven szúrtam magamat, segítenél –?
GYEREK (a saját arcát vizsgálja egy képzeletbeli tükörben) Most nézd meg, mik ezek! Merő egy ragya a képem! Fogadjunk, anya, hogy direkt csinálod!
MARA Elállítani a vérzést, vagy valami – 
GYEREK Bunyó is lesz, tudod nagyon jól. Most hogy a francba állítsak be így?! 
MARA Kisfiam, segíts!
GYEREK Hogy mondod? ... Á, úgyse ismered őket. Buzot, Pétion, Louvet, Brissot, ... ja meg a Döme az á-ból. Tudod, a szokásos kanbuli. Beszívunk, aztán hajrá. Végcél a bomlás és törvénytelenség. Hm? Vicc volt, oké? Na, egye meg a fene azt az ótvartos Oxy-t. Befújom magam és már itt se vagyok. ... Hohó, a hajam! Szerinted? Jó így? ... Vagy bezselézzem? 
HANNA (ellenségesen) Nézd, hogy mosolyog
PANNA (ugyanúgy) Hogy ragyognak a fogai
HANNA Hogy veti félre hajsörényét
MARA Könyörgöm, hívd a mentőket, talán még –
GYEREK Á, nem is figyelsz.
MARA A telefon a neszeszeremben –
GYEREK Na csá, én mentem, majd hívlak, oké? Puszit nem adok, nem baj?
MARA Fiam!
GYEREK (közelebb lép) Pfuj, anya. Most nézem csak! Te jó ég! Mi ez már megint? A múltkori se volt semmi azzal a hennás trutyival, de ez azért már mégis –. Egy hétig sikáltuk a sarat a kádról. Mégis mit remélsz az ilyenektől, mondd? Még a szaga is –. Nem mondhatnám, hogy túlságosan – Na, mindegy, te tudod. Hát akkor én –

Gyerek elindul hátrafelé.

MARA (tragikus pátosszal) Írd, amit diktálok!

Marát közben lassan, fokozatosan elnyeli a kád.

GYEREK Bezárjalak?
MARA Sürgős a kiáltványom!
GYEREK Vagy ne?

Gyerek eltűnik hátul.

MARA Hol vannak a régi kézirataim? Potocky kalandjai? És a lengyel levelek?
És tanulmányom a rabszolgaság láncairól?
HANNA (lemondóan, kiábrándultan) Összelopkodott gondolatok –
PANNA Szóvirágok és szóáradatok –

Mara eltűnik a kádban.
Hatalmas, éktelen ajtócsapódás. 

PANNA (hangosan, kiábrándultan) Baing!

Szünet

HANNA (gyerekes dühvel) Úgy kell neki!
ANNA Kinek?
HANNA Hát ennek a ragyásnak, hogy nem lett meg az Oxy-ja!
ANNA (irónikusan) Hm-hm. ... A lényeglátás képessége ritka adomány.
PANNA (mérgesen Annának) ... Mégis mit mondjunk, mi? Hogy döglött volna meg?
ANNA (őszinte értetlenkedéssel) De miért, mucikáim? Mikor ő aztán igazán olyan kis rokonszenves, életrevaló! ... Most mi van? Komolyan mondom, nem értelek titeket! ... Hát nem ti akartatok mindenáron gyereket? 
PANNA (morcosan) Na jó, de azért az nem ugyanaz! 
ANNA Nem?
PANNA De nem ám! (elmerengve) Egy gyerek az tudniillik, ...feltéve, ha fiú –
HANNA (kiábrándultan) Egy nyughatatlan, kibírhatatlan, patronseggű zabagép. Maradjunk ennyiben.
ANNA (őszinte lelkesedéssel) A fenét! ... Az én fiam az például egy valóságos angyal. 
HANNA (sokat sejtető gúnnyal) Csak nem?
PANNA (sokat sejtetően) Nem mondod?
ANNA (öntudatosan) Debizony. Intelligens, ... fizikális, ... megyeszintű miafrász -- ... (magát győzködi) Egyébként is. Megfogadta, hogy ezentúl vigyáz a kezére. ... Ami történt megtörtént, nem dől össze a világ. Rosszkor voltam rossz helyen, ennyi. ... Pechemre épp a ... keze ügyében voltam, mikor neki az a csúnya kis idegrohama támadt. Naésaztán. Neki talán sose lehet idegrohama? Mikor annyi baj van a világban? Kitombolta magát, megnyugodott, kész. Az már az én teljességgel privát patológiám, hogy az istennek nem bírtam egy másodpercet várni. Hogy nekem is pont akkor kellett bevágtáznom a szobájába, hogy kikotorjam az ágy alól a büdös zoknikat. Hát ki az ördög tehet róla, hogy az a ronda vasdurung épp a kezében volt? Dobta volna el? Attól ő még jó fiú! Valóságos műszaki zseni! Kéthetente kijár hozzám, ... virágot hoz, örökmécsest, ...otthon segít, bevásárol, mi kell még? ... A nagyanyját azt például még egyszer se ütötte meg! 
PANNA (gúnyos hangon) Tényleg? 
HANNA (őszinte igyekvéssel) Jó, jó, de ebből azért mégse lehet túlságosan messzemenő következtetéseket levonni –!
ANNA (nem érti) Mire gondolsz?
HANNA (a halandzsa erejével és lendületével) Hát amiket te szoktál, hogy így kéne, meg úgy kéne –... Tudod! Hogy nem stimmel a világrend, meg minden, hogy le a milliomosokkal, meg hogy szabadság, szerelem, testiség, meg franciakulcs, ... meg franciadrazsé, ... meg babakötvény, ingyenpelus, családi adózás, ... meg hogy parcellázzuk szét a földeket, ... amiket mindig mondasz, ... te is, meg azok a szadisták vagy kik, ... meg az a Jean-Paul, ... vagy Jean-Pierre, vagy ki az isten, akit folyton emlegetsz.
ANNA (döbbenten ül, nem érti, csak rávágja) Ja!
PANNA (hökkenésnyi szünet után) Huha! ... Nehogy itt most leálljatok nekem kommunistázni! Egyébként is –

Ebben a pillanatban a darab elejéről ismerős varázsütésszerű hangra az emelvényen kialszik a reflektorfény. Halványan derengő színpadi fény. Riadt csönd.

ANNA Mi volt ez?
PANNA ... Talán a ... biztosíték.
ANNA Nem hinném. ... Hosszú, bodros haja volt. 
PANNA Hát akkor –
ANNA (melodramatikus hanghordozással) A vállán türülköző ... –
HANNA Akkor talán –
ANNA (tragikus hanghordozással) ... A szatyrában egy pár elázott, vérvörös mamuszt cipelt –
HANNA (szomorúan, szeretettel) Ezek szerint --
PANNA Nem lehet más.
HANNA Szegény Mara!
ANNA ... Megérkezett.

A gyász pillanata. Hallgatnak. 

HANNA (bátortalan, de huncut hangon) Akkor viszont –
PANNA (felocsúdva) Akkor viszont?
HANNA (nekibátorodva) Akkor viszont, ... nem azért mondom, de: ... szabad a pálya!
PANNA Hogy érted? 
HANNA (fejével a háta mögé, a kád felé biccent) Hát –
PANNA (megérti, felderül az arca) Hohó! Nem is rossz! ... Egy jó kis forró fürcsi, mi? (Anna felé) Hm? Mit szólsz?
ANNA Hát, ... tulajdonképp, ... ha már  itt vagyunk –
HANNA Hát akkor? Mire várunk?

Kikászálódnak a paplanok közül és óvatosan, mintha tartaniuk kéne valamiféle lelepleződéstől, odaosonnak az emelvényhez.  Nagy üggyel-bajjal felkapaszkodnak rá, odaszaladnak az üres kádhoz, körülveszik, nézegetik, aztán úgy, ahogy vannak, egymás után ruhástól beugrálnak és megpróbálnak elhelyezkedni. Felszabadultak, izgatottak és féktelenek, mint a rajcsúrozó gyerekek.

PANNA Beférünk?
HANNA Szerintem!
ANNA Már hogy ne férnénk!
HANNA Menj már arrébb!
ANNA (anyáskodva) Vigyázzatok! Nem meleg? ... Ne engedjünk hozzá egy kis langyosat? 
PANNA Á-á! Pont jó!
ANNA Csak lassan, lassan, nehogy még a végén ...
PANNA ... szívszédülést kapjunk, igaz, anyukám?!
HANNA (helyezkedik) Oppárdon! Ez itt most kinek a lába?
ANNA (elengedi magát) Hú, de finom!
HANNA (szeretettel) Jólesik, mi? (álmodozva) Egyszer régen a férjemmel Hajdúszoboszlón –
PANNA Apáékkal, Kenesén –
ANNA A fiammal, ... mi ketten!, ... a Palán –
HANNA De szép is volt!
ANNA Ne fröcskölj már!
PANNA De régóta vágytam erre, a rohadt életbe!
ANNA Az a szar a halálban ... (jóleső megkönnyebbüléssel, mint aki épp...) hmmm ...
HANNA (kedvesen) Na, mi?
ANNA ... hogy kurvára fel tud fázni az ember.

Hallgatnak, ejtőznek, elvannak, csönd.

HANNA És most?
ANNA Most semmi.
HANNA De mégis, ... úgy értem, hogy –
ANNA Mit szeretnél, mi legyen?
HANNA Én semmit, csak úgy –
PANNA (improvizál a kedvéért) Csak úgy? ...Napóleon kiszabadul, végiggrasszál a Lipótmezőn, hm?
ANNA (belemegy a játékba) Végigmasírozik a Hűvösvölgyi úton ...
PANNA (egyre lelkesebben, mint a fantáziáló gyerekek, crescendo) ...sereget gyűjt, előnyomul ...
ANNA ... dúlva és dalolva ...
PANNA ...vízen át ...
ANNA ... havon át ...
PANNA... sivatagon át --... 
ANNA ... bevéve már az áruló város --. ...(hangot vált) Ti is érzitek?
HANNA Mit?
ANNA A dugót.
PANNA Hoppá, a dugó! 
HANNA Nincs bedugva?
PANNA Afenébe!
HANNA (inkább izgatottan, mint rémülten) Jézusom, most mi lesz?
ANNA (vidáman és vakmerően) Na hát akkor ... kapaszkodjunk!

Mintha megnyílt volna alattuk a föld/a kád, egymás után elkezdenek csúszni lefelé. Visonganak, élvezik, mint a gyerekek a vízicsúzdát.

HANNA Júúúj, ... azanyját! Hát ez, ... hát ez ... isteni!
ANNA Vigyázat! Jövök! ...Pálya! Hu-ú!
HANNA Na most aztán --
PANNA (boldogan) Jézus atyám! ... Hohó! ... De hiszen én egyszer már ... éreztem ilyet!

Szédületes robajjal eltűnnek a kádból. Hirtelen csönd.

HANNA (odalentről, vidáman) Hoppáré! 
PANNA A franc!

Szünet

A mélyből felhallatszó megilletődött hangok. Mindhárman kiabálva beszélnek.

ANNA Halihó! ... Van itt valaki? 
PANNA Na te jó ég, ezt nézzétek!
HANNA (őszinte ámulattal) Hát ez óriási! ... Meleg, puha, narancssárga --! ...  És hogy ragyog!
PANNA Miről beszélsz?
ANNA Hú, ezt a bűzt!
PANNA Atyavilág! Mi lehet ez? Hosszú, sötét folyosó, ... és a végén –
ANNA És a végén?
HANNA (viccelődve) Melyik végén?
ANNA Hát szerintem – ...Úgy tudom, hogy – ... Legalábbis azt olvastam –
HANNA (felszabadultan, mámorosan) Nem tök mindegy? Az a lényeg, hogy –
PANNA (nem hallotta, visszakérdez) Mi a lényeg?
HANNA (hangosabban) Hát csak az, hogy –
ANNA (mindkettőjüket túlkiabálva) ... Hahó, Mara! ... Megjöttünk! ... Merre bújkálsz? 

Elsötétül a szín.