Azt mondom myanmari reggel
Elfelejtettem verset írni mielőtt nekiültem volna
a számítógépes játéknak
Nekiültem volna a myanmari reggelimnek
Hajnaltájt jelentél meg egy tévével a hátadon a bozótban
Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem Myanmarban
Széleskörű ismeretekkel rendelkezem
Egy riksán vontattad tovább a nádfedelűnkbe
A nádfedelű kunyhónkba, mi tagadás
Myanmarban nádfedelű kunyhókban éltünk, de
tévénk mindig volt. Hiszen te hoztad.
(A megszólított személy Futár Fanni, aki velem együtt
élte át az egyre finomodó katonai juntát Myanmarban.)
Néha kifogásoltad az adás minőségét, én megróttalak.
Rizs mellé tengeri iszapot kortyoltunk, iszapszemeid
a képernyőre meredtek és elmeséltem hogy Varsóban
annak idején minden reggel rizslevesre keltünk.
Innentől élveztük létünket Myanmarban. Megértem
magunkat, hiszen tévénk mindig volt. A pirkadatban,
mikor a piacra vittük exportcikkeinket, mindig a tenger
moszatjait nézted; hogy kerültek oda azok az édesvízi
moszatok.
Futottunk a megvalósult riksák szekerek után te meg
megkergetted a riksás fiúkat is
Várostervezési koncepciónk nem valósult meg
Myanmarban és a vihart vártuk minduntalan
Hiszen te aludtál el mindig a leghamarabb
és zöldvilágú tévé a miénk
 
 
 

PÁLYI SÁNDOR MÁRK ÍGY ÍRJA LE LÁTOGATÁSÁT A BELGRÁDI MODERN MÚZEUMBAN

A posztmodern tárgyakat már épp csak átfutottam
és mindössze két Bem-képet találtam
Délután négy előtt öt perccel szóltak hogy
ZÁRÓRA
takarodjak
rohantam a meztelen festményekkel
beborított lépcsőkön le
utolsó leheletemmel teát vettem
a contemporary automatából
Berendezkedtem a kabátomban nagyban
Kazettákkal és üres cigisdobozokkal tömött zsebeimmel
az utolsó pillanatban kimenekültem a
Modern Múzeumból
a színes fotelekben fekvő szerb nők utánam
meddig követtek nem tudom
nem néztem hátra
énekelgettem
újvidék és az újhold között
Később a Nagyszoba kávézóban kitépték
almásteás-süteményes számlámat a kezemből
pedig ha hazaérek a szerbiai számláimból
contemporary modern kiállítást akartam rendezni
tarts nyitva éjjel nappal
ha hazaérek