Czesław Miłosz
Nemo kapitány
Ábécé című könyvemben, az N betűnél a következőket írtam Nemo kapitányról:
"Kiábrándult, mélabús, igazi romantikus szabadságharcos - ilyen ember Verne
Gyula hőse a Nemo kapitány és A rejtelmes sziget című regényekben. Hazája
felszabadításáért küzdő forradalmár, akit Verne egy indiai arisztokrata
bőrébe bújtatott. A forradalom leverése után felhasználta találmányát,
mert zseniális tudós is volt, és tengeralattjárójával, a Nautilusszal hajózott
az óceánok mélyén, távol az emberiségtől. A Nemo nevet vette föl, ami latinul
azt jelenti: Senki. Megkeseredett mizantróp, aki elvesztette az emberi
nemről táplált illúzióit, de felülkerekedik benne az irgalom és az együttérzés,
amikor a hajótöröttek segítségére siet A rejtelmes szigetben."
Jelentkezett nálam egy New York-i úriember, Mark Zadrożny, aki az Ábécé
angol kiadásában olvasta ezt a jellemzést Nemo kapitányról, és találónak
ítélte a szavaimat, sőt úgy gondolta, intuitív módon ráéreztem az igazságra,
mert a szerző eredeti szándéka szerint feltehetőleg nem indiai volt a titokzatos
Nemo. Zadrożny úr Herbert R. Lottman Jules Verne. An Exploratory Biography
(St. Martin’s Press, New York 1996) című könyvére hivatkozott. Idézett
is néhány mondatot a szerző és a kiadó, Hetzel kapcsolatáról, aki gyakran
változtatott a kéziratokon, egész bekezdéseket húzott ki vagy íratott át.
Vettem a fáradságot, és beszereztem Lottman könyvét. A következőket találtam
benne (saját fordításomban idézem):
"Verne eleinte úgy tervezte, hogy a titokzatos Nemo lengyelnek vallja
magát, aki kötelességének érzi, hogy bosszút álljon az oroszokon, akik
megszállták és feldúlták hazáját. Hetzel ellenezte: Oroszország Franciaország
barátja, és számos orosz fizet elő a lapjára, a Magasine-ra. Tehát kényszerűségből
lett rejtélyes személyiség Nemo, ezért nem kapunk világos magyarázatot
a haragjára.
Ez alkalommal a máskor oly kompromisszumkész író vitába bocsátkozott
a kiadóval, aki mindenáron keresztül akarta vinni az akaratát. »Ha Nemo
lengyel lenne, és a felesége a kancsuka csapásaitól lelte volna halálát,
a gyerekei pedig Szibériában pusztultak volna el, és ha egy ilyen lengyel
olyan helyzetbe kerülne, hogy megsemmisíthet egy orosz hajót, mindenki
belátná, hogy joga van bosszút állni.« Verne Nemója nem öncélúan gyilkol,
hanem a támadásokért vág vissza. »Nemo nemes lelkű ember. Ön is belátná
ezt, ha új alakot formálnék hősömből, ami teljes képtelenség, hiszen két
évig éltem együtt ezzel a személyiséggel, már nem tudnám másnak látni.
Nem sokra mennék azzal, ha egy nap alatt próbálnák megbeszélni az ügyet
Párizsban, erre legalább egy hónap kellene…«. (Ebből kiderül, hogy Hetzel
abban bízott, négyszemközt meg tudja győzni a szerzőt.) Egy 1869. májusi
keltezésű levél számol be az utolsó lázadásról: »Ha nem árulhatom el, mi
az oka a gyűlöletének, akkor vagy hallgatok róla és Nemo egész életéről,
nemzetiségéről, vagy ha feltétlenül szükséges, megváltoztatom a befejezést.«
És állta a szavát. Nem adott semmiféle támpontot az olvasónak arra vonatkozólag,
milyen indítékok mozgatják Nemo kapitányt, és a származását sem árulta
el - legalábbis ebben a könyvben még nem. Amikor pedig lehetősége nyílt
arra, hogy egy másik (A rejtelmes sziget című) regénybe helyezze át a kapitányt,
talált neki másik nemzetiséget és másik ellenséget.
Verne kapitulációjával Hetzel mérgezett ajándékot kapott. A jogos harag
helyett olyan főhőst állított a könyv az otthon melegében, kandalló mellett
üldögélő olvasók elé, akit kielégíthetetlen bosszúvágy fűt, márpedig ez
sokkal nagyobb aggodalommal tölti el a Magasine d’Éducation et de Récréation
tiszteletre méltó előfizetőit.
Mellékesen jegyzem meg, hogy Oroszország akkoriban óriási piacot jelentett
a francia nyelvű könyveknek és folyóiratoknak, ez magyarázza a körültekintő
kiadó eljárását. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a Vingt mille lieues
sous les mers, azaz a Nemo kapitány. Tenger alatt a világ körül című könyvben
a kapitány olyan nyelven beszél a legénységgel, amely érthetetlen az idegenek
fülének, azonkívül elsüllyeszti egy meg nem nevezett ország hajóját, az
eredeti elgondolás szerint - egy orosz hadihajót.
P. S. Lottman könyve 1999-ben jelent meg a PIW kiadónál, Jacek Giszczak
fordításában, Juliusz Verne címmel (nem tüntették fel benne sem az eredeti
címet, sem azt, hogy milyen nyelven íródott).
Magyar Lettre Internationale, 64. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre:
lettre@c3.hu
|