Eva Menasse
Vienna
Szerepjátékok
Egyik nap a bátyám szenzációhajhász arckifejezéssel jelent meg, és
közölte, hogy mi nem is vagyunk zsidók.
- Hát ez meg hogy értsem? - kérdezte zavarodottan apám - akkor miért
emigráltam?"
A nagybátyám csak a fejét csóválta.
Két unokatestvérem a vállát vonogatta, mert sejtették, mire megy ki
a játék, és tudták, hogy ez őket nem érinti.
A nővérem megkönnyebbült. Csak nemrég számolt be apámnak arról, hogy
barátja, a Quack-fiú véleménye szerint neki zsidó orra van. Nem maradt
ideje elmagyarázni apámnak, hogy a barátja ezt bóknak szánta, ő pedig úgy
is fogta fel, mert apám egyből dühöngeni kezdett. Mivel apám sohasem dühöngött,
sőt a gyerekeit szinte alig rótta, szidta vagy büntette meg valaha, hanem
a nevelést teljes egészében a mindenkori anyákra hagyta, ezt rendkívül
érdekes és kissé félelmetes volt tapasztalni.
- Micsoda hülyeség! - ordította apám, dühösen kikelve magából - annak
a fickónak fogalma sincs, miről beszél, nem is látott még eleven zsidót!
- Dehogynem - ellenkezett a nővérem, aki rémülten ugyan, ám kész volt
felvenni a harcot első szerelméért - téged!
Apám nem is figyelt oda. Szitkozódott és üvöltözött, és kerek-perec
elutasította, hogy bármilyen zsidó vonás lehetne a gyerekeiben, olyasmi
legalábbis nem, ami azonosítható volna.
- A Schacherl - ordította apám a nővérem egyik iskolatársnőjére
hivatkozva, aki évekkel korábban zsidó kislányt alakított egy díjnyertes
holocaustfilmben - a Schacherl néz úgy ki, mint zsidó a köbön!
- A Schacherl a Mühlviertelből való, meg a szülei is mind a ketten
- mondta a nővérem dacosan. Egész kicsit, bár ezt később soha nem fogja
bevallani, csalódottnak látszott. Mert óbégatás ide vagy oda, zsidósággal
kapcsolatos ügyekben továbbra is apámat tekintette szakértőnek, ráadásul
az egyetlen rendelkezésre állónak, és akkoriban éppenséggel tetszett volna
neki, ha csinos zsidó orra van.
Viszont ezek után megjelent a bátyám, és drámai felütésével még a maradék
bizonyosságot is romba döntötte.
- Tehát - kezdett bele, azzal a határozott szándékkal, hogy a lehető
legizgalmasabban adja elő a dolgot - az egész gyakorlatilag Ábrahámig vezethető
vissza.
A bátyám akkoriban nyakig benne volt zsidó korszakában, ahogy nagybátyám
mondta gúnyosan, ő ugyanis tudvalevőleg szívből idegenkedett mindenféle
vallásos vagy spirituális dologtól. Nagybátyám véleménye szerint ahhoz,
hogy tudjuk, mi a zsidó, igazán nem kell "korrepetálás sábesz-ünneplésből",
ahogy fogalmazott.
A bátyám, aki egyrészt célirányos ismeretek után sóvárgott, mert egyre
kínosabbnak találta, hogy nem tudja megkülönböztetni a Jom Kippurt a Ros
Hasanától, másrészt elég alaposan ismerte a családját ahhoz, hogy efféle
igényei miatt kissé kellemetlenül is érezze magát, először tisztán tudományos
alapon indokolta meg magánóráit: Popelnikkel kapcsolatos tanulmányai, amelyeket
befejezni szándékozik, megkívánják, hogy sürgősen Izraelbe utazzék. Emiatt,
és levéltári munkáihoz, amelyeket ott igyekszik elvégezni, akar legalább
néhány nyelvi és vallási alapfogalmat… Így mondta. És biztosan így is volt,
egyfelől.
SARANKÓ MÁRTA FORDÍTÁSA
Magyar Lettre Internationale, 64. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre:
lettre@c3.hu
|