NEJC GAZVODA
CAMERA OBSCURA
Szeretem a nőket. Szeretek velük beszélgetni, szívesen nézegetem őket.
Szeretek velük sörözni. Kriglivel a kézben a női látásmód megváltozik.
Szeretem a magas és esetlen nőket, a kicsiket és puhákat, a göndör hajúakat
és a rövid hajúakat. Szeretem a női szemeket, a szempillákat minden színben
és hosszúságban. Szeretem a hosszú ujjú nőket, és szívesen érintem meg
az ujjaikat. Szeretem megérinteni a nők vállát, szeretem simogatni az arcukat,
szívesen beszélgetek velük női problémákról. Szívesen tetszelgek a bizalmasuk,
a gyengéd és megértő férfi szerepében. Szívesen fizetem az italukat, viszem
őket vacsorázni, folyóparti sétára és csokoládétortára. Szeretem a fülüket
fülbevalóval és eltakarva és elrejtve, szeretem megcsókolni a fülcimpájukat.
Szeretem a nők nyakát, mely annyira érzékeny, orromat végigcsúsztatom rajta,
gyengéden csókolgatom és harapdálom. Szeretem a térdüket, ahogy kibukkan
a szoknya alól, a hancúros gyerekkorból származó hegekkel, a térdüket a
csontos lábfej és a puha combok között. Csókolgatom a nőket a homlokukon,
a lapockájukon, szívesen körözök a nyelvemmel a köldökük körül és játszom
a mellükkel. Szeretem a női mellet. A nagyot, a kicsit, a hegyest, hosszú
vagy egészen parányi mellbimbóval, a lógó vagy kemény, az aszimmetrikus
vagy szimmetrikus melleket. Szeretem lényegében oly unalmas, valójában
viszont nélkülözhetetlen seggüket, annyira vonzóvá teszi a nőket, csúszdaformát
adva a testüknek, melyen újra meg újra lecsúszkálnék. Szeretem a lábfejüket,
a körmüket, az ajkukat, az orrukat. És imádom a muffjukat. Annak minden
illatát, ízét és formáját. A világ a női muffok étterme, és én hivatásos
kóstoló vagyok. A menüben találni nagy és piciny csiklót, nagy vagy kicsiny
szeméremajkat, mélyet vagy sekélyt, bozontost és simára borotváltat, szemérmest
és izgatót. Mindent melegen és forrón. Szeretem mindet, bármely asztalnál,
bármely bornál, akármelyik évszakban.
Szeretem a nőket. Amíg nem ismerem őket.
Akkor az idegeimre megy a birtoklásvágyuk, a rituális visítozásuk minden
apró és szőrös dolog láttán, utálom a szövegüket a menstruációs görcseikről
és az állandó fejfájásukról, ahogy megbámulnak minden érdekes vidéket a
városba vezető úton, utálom a bőr- és hajápolóikat meg az illatos szappanjaikat
és a betétjeiket, nem bírom elviselni a csípőnadrágjukat, a hajfestékeiket,
a velük született emancipációs törekvéseket, gyűlölöm a barátnőiket és
a kolleganőiket és az ismerőseiket, gyűlölöm a jóga- és önvédelem-, öntudat-
és önbecsülés-tréningjeiket, dührohamot kapok a kirakatokra vetett szerelmes
pillantásaiktól, amikor ruhákat vásárolnak, gyűlölöm a pletykalapjaikat
és a körömlakkjaikat, zsigerből utálom, ahogy a diszkókban táncolnak, utálom
a martinikat és red bull vodkákat és a bundáikat és a színes fedlapos mobiltelefonjaikat,
látni sem bírom a buta frufruikat és azt, ahogy a frizurájukat igazgatják,
gyűlölöm a horoszkópokba és az asztrológiába vetett bizalmukat és a teljességről
való álmodozásukat, gyűlölöm a kúrásaikat, a kúrásokat kosarasokkal, focistákkal,
feketékkel, művészekkel, üzletemberekkel, déli gyüttmentekkel, repperekkel,
utálom, ahogy sohasem mondják meg egyenesen, mit gondolnak, hogy ok nélkül
sírnak, hogy egyszer gyerekeket szeretnének, máskor meg csak szórakoznának,
nem bírom a testékszereket a nyelvükön és a köldökükben és a csiklójukon,
és az idegeimre megy a ringatózó járásuk, a közönséges járásuk, mely csak
látszólag szexi, gyűlölöm a mély pillantásaikat és a megértő szavaikat,
gyűlölöm a Szex és New York-filozófiájukat, gyűlölöm a nőket, akik szeretik
az iráni filmeket, gyűlölöm a nőket, akik szeretik a koktélokat, akik szeretik
az r’n’b’ koktélt, akik szeretik a kávé mellett, lepusztult presszókban
folytatott bonyolult filozófiai fejtegetéseket, gyűlölöm a nőket, akik
félbeszakítanak, akik a szájukat nyalogatják és kistükröt tartanak a retiküljükben.
Utálom, hogy nem tudják, bűnösnek kell-e érezniük magukat, amiért a világon
vannak, hogy kussoljanak-e vagy csináljanak forradalmat. Utálom a nőket,
akik azt hiszik magukról, hogy tudnak énekelni.
*
Nika és a szobatársam már vagy öt perce csókolózott, én meg csak feküdtem
és nem csináltam semmit. Nem egész egy óra, és lelépek. Először elmegyek
Duléhoz.
Elindultam az előszobába, és kezdtem felhúzni a cipőmet.
- Hova mész? - kérdezte a szobatársam. Nika még mindig a nyakán lógott.
Engem nézett.
- Boltba - feleltem. Dzsekit húztam, és a szürke sálamat tekertem a
nyakam köré.
- Hozz tejet, légy szíves - mondta Nika.
- Adj pénzt - feleltem.
- Ne légy szemét, majd megadom aztán - mondta a szobatársam.
- Nincs pénzem tejre is - válaszoltam arrogánsan. A szobatársam felhördült,
kivette a zsebéből a pénztárcáját, és a markomba nyomott egy kétszázast.
- Tartsd meg az aprót - mondta és rámkacsintott.
- Baszódj meg - feleltem, és kimentem a lakásból.
A bolt közel van, vagy öt percre, közben rágyújtottam, fújtam a füstöt
és nem gondoltam semmire. Az utóbbi időkben tudatosan ürítettem ki magam.
Ezt a tudást az egyetemen tökéletesítettem, az előadásokon, ahol az oktatók
a legkevésbé használható dolgokat magyarázták lelkesen, én tudtam, hogy
ártalmamra válik, ha hallgatom őket, és megpróbálok valamit hasznosítani
a hallottakból.
Büdös volt a kipufogógázoktól, és köd gomolygott a sarkok körül.
A boltban megvettem a legolcsóbb bort és a liter tejet.
- Tartsa meg az aprót - mondtam az eladónak.
*
Egyszer megkérdeztem egy lányt, eljönne-e velem egy italra, ha gazdag
és szép volnék. Azt felelte, hogy nem, hogy semmi szín alatt nem jönne
el velem egy italra. De az már többé úgysem volnék én, mondtam neki. Nem
vagyok se gazdag, se szép. Soha nem is leszek. Akkor kivel mennél el egy
italra?
Elbaszott filozófia ez, kicsim, mondtam a lánynak.
Felállt és kiment a WC-re.
*
Visszaértem a lakásba. Nika és a szobatársam bezárkóztak a srác szobájába,
az ajtó mögül viháncolás hallatszott.
- Itt a tej - mondtam és bekopogtam az ajtón.
Rövid csend után Nika kiszólt: - Köszönöm!
Letusoltam és megborotválkoztam. Nem akartam, de rákényszerítettem
magam. A tusolás, akár a gyónás, a bűnök jelképes lemosása, hiszen mindig
jobban érzi magát az ember, ha megmosdva illatozik. Akkor nemcsak a fizikai
mocskot mossa le magáról, hanem a tettei mocskát is, hiszen minden cselekedet
nyomot hagy a testen. Megmosod a piától fájó fejed, lemosod magadról a
fű meg a cigi szagát. Hagyod, hogy a víz végigfolyjon az arcodon és lecsorogjon
rólad, a lefolyó mindent elnyel. A tudatnak sokkal inkább fizikai formája
van, mint gondolnánk. A forrása ugyan belül van, de megnyilvánul a test
által. És a tusolás mosógépe a tudatnak, gyónás minden valláson túl. A
tusolás menedék.
GÁLLOS ORSOLYA FORDÍTÁSA
Magyar Lettre Internationale, 64. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre:
lettre@c3.hu
|