Külső és belső kontextusok
Jegyzet Katarina ©evićről
Az újvidéki születésű Katarina ©ević (1979) egy olyan társadalmi valóságban
vált nagykorúvá, amely mozgásirányát tekintve lényeges ellentétet mutatott
a rendszerváltás magyar tapasztalataival. A hétköznapok, valamint a szellemi
élet szintjén megélt drámai fordulatok már akkor alapvetően befolyásolták
társadalmi-szociális érzékenységét, amikor még csak körvonalazódni látszott
művészeti tájékozódásának iránya és jellege. A „festészet utáni” korszak
eklektikus alapszituációját még kiélezettebbé tették számára az akcionista
szellemiséget felidéző tömegmegmozdulások, amelyek a szerb (ex-jugoszláv)
valóságkeresés, a válság kellős közepén bontakoztak ki, és amelyekben a
politikai indíttatások gyakran ötvöződtek esztétikai tulajdonságokkal is
bíró kreatív szándékokkal. A társadalmi-politikai tévelygések, gazdasági
melléfogások, valamint a sorozatos háborús kudarcok következtében beállt
kollektív skizofrénia hosszú folyamata még éppen hogy csak tetőzött, amikor
©ević életteret változtatott, és művészeti tanulmányaihoz fogott, immár
Budapesten.
Nem véletlen tehát, hogy a Magyar Képzőművészeti
Egyetem intermédia szakán befejezett tanulmányainak záradékát egy olyan
összehasonlító értekezés képezi, amely a kilencvenes évek politikai és
művészeti szimbólumait veti össze a magyar és a szerb társadalmi kontextus
viszonylatában (Magyarország : Szerbia, 2004). A dolgozat kiválóan rámutat
a két valóságminta belső jellegében mutatkozó, fentebb már vázolt ellentétes
mozgásokra, valamint azokra az eltérésekre, amelyek ide kapcsolódóan az
esztétikailag megformált nyelv szintjén válnak érzékelhetővé. ©ević bizonyos
műveiben már korábban is jelzi, mennyire fogékony a nyilvánosságot, a vele
kapcsolatos kommunikációt – vagyis az interaktív játékosság nyomán generált
párbeszédet – érintő gondolati felvetésekre.
Egyik ilyen művének hordozója a nyilvános
helyeken lépten-nyomon felbukkanó és nemzetközileg is univerzális piktogram,
amely elsősorban a nagyváros emberét tájékoztatja, utasítja vagy figyelmezteti,
vagyis befolyásolja cselekvését és viselkedését (Piktogramok, 2000). Tilt
és jóváhagy, eltéríti az eredeti szándékot, vagy éppen serkenti azt. ©ević
bizonyos frekventált helyekre oda nem illő üzeneteket tartalmazó piktogramokat
függeszt ki, olyanokat is, melyeknek eredeti tartalma megváltozott. A hiteltelen
kontextusba helyezett és esztétikai aurával is rendelkező kulturális kódok
zavart keltő szándékkal bírnak, bizonyos mértékben provokálnak, ellenállásra
késztetnek, sőt bosszantanak. Ezeknek az egyezményes jeleknek egész külön
műfaját dolgozza ki, amennyiben kizárólag a művészetre vonatkoztatja azok
üzeneteit (Használati utasítás művészethasználóknak, 2000). A művészetet
ilyképp beszivárogtatja a kultúra tágabb területeire, és megfordítva: a
viselkedéskultúra jelrendszerébe beiktatja a művészet elvonatkoztatott
fogalmát.
A kontextuális átfedés egy újabb manőverét
hozza létre a Majoros Zitával készített Fitness Center című 2001-es installációban,
amelyben a kényelem és a kellem feltételeinek megteremtése újabb alkalom
a művészetkedvelő közönség viselkedésének megfigyelésére, tanulmányozására.
Itt ugyanis nehezen dönthető el, hogy mi volt előbb, illetve mi az elsődleges:
az a funkció, amely a létesítmény művészetbemutató jellegéből következik,
vagy az, amelyik a fitness-terem fizikai adottságaira hajaz? Nyilvánvaló,
hogy a két különböző tartalom egyszerre ütközik is, és fedi is egymást,
kivetkőztetve hagyományos szerepköréből mind a tárlatlátogatót, mind a
fitnesskedvelőt.
Az életből vett látens interaktivitást
erősíti fel a művészet eszközeivel a Könnyen és gyorsan magyarul című 2004-es
videoinstalláció, amelynek verbális alapja egy néhai, Jugoszláviában kiadott
magyar nyelvkönyv, a maga sztereotip helyszíneivel és szituációival (üzletember,
orvosi rendelő, áruház, séta Újvidéken, utcai párbeszéd). Az illusztrációs
képsorok szereplői valamennyien Magyarországon élő idegen állampolgárok.
©ević, aki maga is sűrű látogatója a helyi bevándorlási hivatalnak, a felvételeket
ennek az intézménynek a várótermében felszerelt képernyőkön mutatja be
a papírjaikat intéző idegeneknek.
A Bécs–Budapest–Belgrád összevont térképe
(2005) című interaktív installáció digitális úton összevont képi kollázsokat
generál annak függvényében, hogy a néző milyen adatbázisokat „mozgat meg”
ujjaival a számítógép képernyőjén. Földrajzi és kulturológiai értelemben
ez nagyon is összefüggő, egymásra épülő vonalrendszer, hiszen a szellemi
és a fizikai munkaerő is ebben az irányban mozgott Délről Észak felé mindig
is, amióta csak létezik munkaerőpiac és emigráció. Azonosságot és még több
jelentős eltérést mutató ismérvek tárháza tehát ez a földrajzi koordinátaelem,
amely nagyon is alkalmas változatos képi tartalmak párhuzamba állítására
és elegyítésére.
A public art fesztávain kívülre és az
intim szférához közelebbre helyezhető a PPcontact című videomunka, Katarina
©ević és Majoros Zita másik közös műve, amelyben a művészek addig cserélgetik
kontaktlencséiket, ameddig a szemük bírja. Ehhez az úgymond életesebb megnyilvánuláshoz
áll közel a budapesti Dorottya Galériában most bemutatott legújabb ©ević-mű,
amely a folytonosan útra készülő és szakadatlanul csomagoló emigráns léthelyzetére
reflektál a személyes tapasztalat minden vonatkozásával.
Szombathy Bálint
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|