Ki gondolta volna

Kezdettöl remél a vég
velem végzett
a végzetem
a képzelt küszöb 
átlépni nem balszerencse
az utcára futni
nem menekülés
jó dolog hasonlítani a láncfüvekhez
míg 
a járdaszegély
apró résein, hasadékain
mint párnahuzat
lyukain
kitódul
és 
tombol
ami volt, mert
bokor akar lenni.
 
 

Egy mondatban

a bűvölet
amitől
Marokkó köves sivatagában a 
leheletvékony szemeteszacskók
lélektáncot járnak
teszi
megbocsáthatlanná szavaid
 
 

Ma éjjel 

a steril neonfény
és nem
szótlanságod
követeli magának 
az udvar csöndjét.
Hideg borral 
a kezemben
figyelem az ablakból,
a tükrös pocsolyák közt
nyest szökdel ide-oda.
Most a bor színe fekete,
kékesfehéren világít
a kezem.
Fölöttünk a lágy,
a másik éjszaka.
Lentről nézve
nyest-óvó is,
emberkerülő is.
 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu