Tavaszi nap a télben
Egészen világos horizontok. Velence-fény.
Hegyek palotája, feltornyozódva, egymásra
rétegződve.
Alatta, előtte, a dombok között, világlón,
ködszalagok a tó fölött.
Olykor füst, alatta és fölötte.
Még barnák a mezők.
A fák még feketék és karcsuak.
Árnyak, akár a Giacomettiéi,
vonulnak át más árnyékokon.
A napba néző emberek
sápadt arca.
Fáradt, ráncokkal szabdalt bőr. Nyugodt
pillantás.
És nincs még gyerekzsivaj sem.
Téli este a Wannsee-nél
Ismét leszállóban az éj.
És az erdőkből
köd gomolyog föl.
És a tó őriz még, nyugaton,
egy árnyalatnyi vöröset,
a nap emlékét.
És a messzeség, kelet felé, zsugorodik.
Víz és szárazföld összefolynak.
Éggé lesz minden. Az ágak,
fehér-feketén, beléfúródnak.
A madarak álomba
hullnak.
ki innen
ha ismét megjönne a hó
ebbe a tájba mely
bekerít engem
kilátópontjaival
melyekről lenézve
a kilátásaimat
fürkészem talán
megtörténhetne hogy a havon át
újra megtalálnám a nyomomat
ki innen
TATÁR SÁNDOR FORDÍTÁSAI
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu