de ki ez a sok idegen, kérdem
és tényleg, a pult felé menet
de ismerve a szerencsém, Vörös Fülsajgás,
mindkét kezében
ital, bejelenti, Madame
Sosostrisnak csúnya náthája
van ma este, nevetünk
és azt mondom, az elég ki rá
jó
de senki sem fogja, fizetek magamnak
és Fülsajgás, egyre gyűlő
tömeg, a művészet oktasson,
mondja nekünk, saját
tükröződését méregetve
de ne úgy, hogy a
szivárványt feketére festi, nevetünk,
és nekem is van egy csészém,
Labattnak köszönhetem
de aki az aranyat szereti, máshol szeret
és a végtelent hirdető ösvényen
halad, aligha nehéz
kitalálni; hurrá
hurrá, mondja reggel a nő, a megfelelő
közegben
de a férfi odanyújt neki egy poharat,
megnézi; hát akkor rád
fenékig
és a Szűz Királynő; ő
sem volt éppen Shakespeare
de mindegyiket megvetettem, a nő azt írta
és joggal: a citram citrom, haha; nos, hadd
hulljanak a fejek
de a zene, mondja, anyaérc; a karjával
hadonászik; egy sorozat
dichotómiát komponál
csellóra
és gordonkára, a hülye csalója
de kilöttyenti az italt
és a hajtókámmal letörlöm
a cipőm; hallom ahogy a görény
szagolgatja a tyúkot,
vér-hangos vér a kanálisban,, a bölcs
magában fuldoklik;
bocs mama
de felfedezi, abban a pillanatban, hogyan különül
el a test
és a szellem; Descartes ezzel a halottaskocsi
elé kerül, nevetünk
de amint felemelem a tőrt a jelzőcsengő
megszólal, ott
maradok a gondolattal kezemben
és megmarkolja a nő könyökét;
az újságnak, mondja
egyenesen a hátunknak,
meg kell tanulnia megöregedni,
megújulni; vakarózunk
de besorolunk követni-vezetni az első
jegyszedőig
és elindulok haza, térdenkoccanok egy
tucat idegennel
de sohasem megyek
KOVÁCS KINGA FORDÍTÁSA
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu