Vlagyimir Szorokin
Dostoevsky-trip
Egyszerűen bebútorozott helyiség, benne öt férfi és két nő. Van, aki ül, van, aki áll, van, aki könyökölve fekszik a padlón. Feszülten várnak valakire.
1. FÉRFI (az órájára néz)
A rohadt életbe! Már tizenhét percet késik!
A kurva!
2. FÉRFI Minden egyre rosszabb lesz. Ha tíz
évvel ezelőtt késett volna tizenhét percet
egy eladó... (Fejét csóválja) Megüthette
volna a bokáját.
1. NŐ Jól van már na... Mindjárt
itt lesz.
3. FÉRFI (félig fekve megérinti a
vállát, keserves képpel nyújtózkodik)
Jaj... már hasogat...
4. FÉRFI (mogorván rápillant) Megegyeztünk.
3. FÉRFI Hallgatok, hallgatok...
2. FÉRFI Nem... nem tudok többet... várni!
Még öt perc, és kimegyek a sarokra. Egy adagra futja...
5. FÉRFI Nyugodjál már le! Várj!
2. NŐ Várj, várj... Mire? Tapsra?
(Kiabál) Hülye fasz! Miattad kínlódunk! A faszságod
miatt!
5. FÉRFI Jól van na... eljön, okvetlen
eljön, esküszök...
2. NŐ Kész! Én megyek! Egy perccel
se várok tovább!
1. NŐ Fogd már be! Van elég bajunk
a sopánkodásod nélkül is.
2. NŐ Egy perccel se! Egy perccel se többet!
Bazmeg, a hülyéi! Merhogy nekik új kell! Idióták!
(Indul az ajtóhoz.)
1. NŐ (pofon vágja) Kuss!
A 2. nő leül a padlóra és sír.
1. NŐ (megfogja a kezét és lassan
csókolgatja) Nem akar ő rosszat nekünk. Már hét
hónapja ismerem ezt a gazembert.
5. FÉRFI Frankó lesz... frankó. Tutira.
Márhogy... sz'al mer... merhogy új. Faszán betépünk!
1. FÉRFI De hisz te még nem is próbáltad?!
Honnan tudod?! Még hogy faszán!
2. FÉRFI Készpénznek venni valakinek
a szavát. A mi bonyolult és ellentmondásos. Időnkben.
Ez. Legalábbis. Könnyelműség.
3. FÉRFI Én nem majrézok, de azért
ezt jól meg kell gondolni -- várjunk, vagy lehet, hogy valamit
kitalálunk...
5. FÉRFI Na, várjatok már... már
csak egy kicsit... mindjárt itt lesz.
4. FÉRFI Már megbántam, hogy összeálltam
veletek.
1. FÉRFI A faszomba! Nem bírok tovább
várni! (Feláll.)
2. NŐ (szipog) Megyek, jó lesz nekem az
én Genet-m.
1. FÉRFI Nekem meg a Celine-em! Őt minden
sarkon árulják ebben a büdös városban!
5. FÉRFI (az ajtó elé áll)
Várjatok... de hát megállapodtunk... ha leléptek...
elcseszitek az egészet.
1. FÉRFI Nem abban állapodtunk meg, hogy
itt kell dekkolnunk anyag nélkül a végtelenségig!
2. NŐ Már rég olvasnék!
Lökdösődnek az 5. F.-val. Lassan odamegy
hozzájuk a 4. F. és mindenkit határozottan ellökdös
az ajtótól.
4. FÉRFI Nem értem: miért ilyen ideges
mindenki, aki Celine-t, Genet-t meg Sartre-ot használ?
1. FÉRFI Az nem a te dolgod, barom! (Ráveti
magát a 4. F.-ra, de kap egyet a gyomorszájára, és
elterül a padlón.)
4. FÉRFI (rángatja a vállát)
Tudod, mit tanácsolok én neked? Amíg szét nem
cseszed teljesen az ideigeidet, hagyd a francba a Celine-edet és
állj át Faulknerra.
1. FÉRFI (fintorogva a fájdalomtól)
Dugd föl magadnak a Faulkneredet.
1. NŐ (megvetően) Faulkner! Hogy egy hónap
alatt olyan debill legyen az ember, mint te? Tudjátok, hogy nevezik
Amszterdamban azokat, akik Faulknert meg Hemingwayt használnak?
Izomagynak! Tessék, gyönyörködjetek benne:
egy izomagy! Bazmeg... (Hüppög.) Na, hadd menjek el egy adagér!
Én elhúzok, ti megvárjátok ezt a kibaszott
eladót, és az okádásig olvashattok... Eressz!
5. FÉRFI Heten kell lennünk, heten, érted...
különben nem jó... csakis heten, nem kevesebben... ez
kollektív anyag, ötödik nemzedék... de rohadt jó...
utána meg fogjátok köszönni nekem...
4. FÉRFI (lassan megfogja a gallérjánál)
Sokat gondolkoztam.
2. NŐ Lám csak, még tud gondolkodni!
4. FÉRFI És ezt határoztam el. Ha
ez az eladó nem jön meg tíz percen belül...
1. FÉRFI Öt! Nem! Négy percen belül.
1. NŐ Két percen belül, a picsába!
A kurva anyjukat!
4. FÉRFI Tíz percen belül. Szóval,
ha nem jön meg, akkor te (megrángatja az 5. F.-t) mindőnknek
jössz egy adaggal. Világos?
5. FÉRFI Hát...
4. FÉRFI Megértetted? Vagy nem? Nem hallom.
5. FÉRFI Megértettem.
2. FÉRFI (szemrehányóan) Barátaim!
De hát miért kell így... elrontani a találkozásunkat?
Önként gyűltünk össze, azért, úgymond,
hogy... hogy megkapjuk... ezt a... szóval ezt a közös
élvezetet. Akkor meg szépen rendesen várjuk meg, hogy,
úgymond, kibontakozzanak a dolgok. És inkább szeressük
egymást.
2. NŐ Szeressük, bazmeg!? Már két
órája nincs bennem anyag, erre... hogy szeressük egymást.
2. FÉRFI A szeretet csodákra képes.
3. FÉRFI Ez meg mit használ?
1. NŐ Tolsztojt.
1. FÉRFI (kárörvendve) Az aztán
undorító, isten mentsen tőle! Tolsztoj! (Nevet.) Ha
csak eszembe jut, feláll a szőr a hátamon.
2. FÉRFI Neked nem tetszett, barátom?
1. FÉRFI Hogy nem tetszett!? (Nevet.) Hogy a csudába
tetszene? Tolsztoj! Vagy három évvel ezelőtt a haverommal
szereztük egy kis lóvét, aztán irány havajozni
Zürichbe: előbb Celine, Klossovski, Beckett, aztán persze
átálltunk enyhébbre: Flaubert, Maupassant, Stendhal.
Másnap meg már Genfben ébredtem fel. Ott egészen
más volt a helyzet, mint Zürichben.
Mindannyian értőn bólogatnak.
1. FÉRFI Genfben ne is számítson
az ember változatosságra. Látom, ott állnak
a négerek. Odamegyek az elsőhöz: Kafka, Joyce. A másodikhoz:
Kafka, Joyce. A harmadikhoz: Kafka, Joyce, Thomas Mann.
Mindannyian fintorognak.
1. FÉRFI Persze, fáj már mindenem,
mint a rosseb, kéne az anyag. De hát Kafka? Odamegyek az
utolsóhoz: Kafka, Joyce, Tolsztoj. Ez meg mi, kérdezem? Klassz
anyag, mondja. Na, megvettem. Először semmi különös.
Mintha Dickens volna, vagy Flaubert Thackerayjel keverve, aztán
jó, kurva jó, olyan kurva erősen kájfol tőle
az ember, bazmeg, de olyan kurva jó nagyot... De a vége,
a vége kurva szar! Kurva kibaszott szar! (Fintorog.) Még
Simone de Beauvoirtól se éreztem olyan szarul magam, mint
Tolsztojtól. Na, valahogy kivánszorogtam az utcára,
megvettem Kafkát. Kicsit rendbe hozott. Kimentem a repülőtérre,
Londonban meg rögtön rábuktam arra a menő koktélra
-- Cervantes Huxleyval! Kis Boccaccio utána, kis Gogol -- azt olyan
faszántosan éreztem magam, hogy csak na!
2. FÉRFI Barátom, biztosan hamisat adtak
el neked.
1. NŐ Az igazi még rosszabb.
3. FÉRFI Ja. Bár azér Thomas Mann
is elég nagy szar. Hogy mennyire fájt utána a májam!
1. NŐ Felesben Harmsszal egész jó.
3. FÉRFI Hát, Harmsszal minden jó
együtt. Még Gorkij is.
4. FÉRFI Gorkij meg kinek jutott itt eszébe?
3. FÉRFI Nekem? Mér?
4. FÉRFI Az én jelenlétemben azt
a szart ne emlegesse senki. Fél éven át azon rágódtam.
1. NŐ Minek?
4. FÉRFI Nem volt pénzem. Muszáj
volt ilyen szart használnom.
1. NŐ Részvétem.
4. FÉRFI És te nem Csehovot használsz
véletlenül?
1. NŐ (keserves ábrázattal nyújtózkodik)
Nem. Nabokovot.
Mindenki ránéz.
2. NŐ De hát az... rohadt drága!
1. NŐ Megengedhetem magamnak.
2. FÉRFI És mit. Használsz. Kijövetelre?
1. NŐ Az bonyolult. Nehéz kijönni belőle.
Előbb fél adag Bunyin, aztán fél adag Belij,
és végül negyed adag Joyce.
2. NŐ Nabokov, az igen! Rohadt drága anyag.
(A fejét csóválja.) Rohadt drága. Egy adag
Nabokovon négy adag Robbe-Grillet-t vehetsz vagy tizennyolc adag
Natalie Sarraute-t. Simone de Beauvoirról nem is...
4. FÉRFI A Faulkner meg tudjátok, mire jó?
Kijönni. A Faulkner arra való.
Mindenki nevet.
4. FÉRFI Mi ezen olyan nevetséges?
Kinyílik az ajtó. Bejön az Eladó
szakadt köpenyben, kis bőrönddel a kezében.
ELADÓ (komoran, zihálva beszél) A
kurva anyjukat... (Leteszi a bőröndöt az asztalra, leül,
megvizsgálja a köpenyét.) A sok rohadt állatja.
Az ember már nem tud gond nélkül végigmenni a
városon. A kibaszott életbe!
4. FÉRFI Razzia?
ELADÓ Rosszabb.
1. FÉRFI Mi lehet rosszabb a razziánál?
3. FÉRFI (odamegy, megérinti a bőröndöt)
Egy egész nap anyag nélkül...
ELADÓ (a kezére üt) Én
soha nem kések el a klienseimmel való találkozóról.
Soha. Ahogyan terveztem, háromnegyedkor elindultam otthonról.
Erre az utcában, ahol lakok, nők vonulásznak fel,
olyan transzparenssel, hogy A FÉRFI MARHA A KÉT LÁBA
KÖZT A SZARVVAL. Kikerülöm őket, befordulok a sarkon.
Erre velem szemben egy csomó férfi masírozik, ők
is táblával, hogy aszondja: A NŐ EDÉNY A FÉRFI
SPERMÁJÁNAK. Másodjára már nem volt
hová befordulni. A sarkon a két tömeg közé
szorultam. Hát tessék... (megérinti szakadt köpenyét)...
még szerencse, hogy az áru épségben maradt...
(Sietség nélkül kinyitja a bőröndöt.
A többiek körülállják az asztalt. A kis bőrönd
tartalmát belülről kékes fény világítja
meg: tablettás üvegcsék látszanak szép
sorban. Az üvegcséken egy-egy író neve.)
2. NŐ És ez... ööö...
ELADÓ Mi?
2. NŐ Nem... nem, semmi...
ELADÓ Tehát. Maguk kollektívet rendeltek.
Van négy új. Első. (Fogja az egyik üvegcsét.)
Edgar Poe. Nagyon frankó. De elég zűrös a kijövetel.
Solohovon és Szolzsenyicinen keresztül.
Mindannyian finnyásan ráncolják a
homlokukat.
1. NŐ Nincs olyan pénz...
ELADÓ A második. Alexandre Dumas. Enyhe,
de hosszú kájf. Kell hozzá annyi, mint... hányan
is vannak?
5. FŐ Heten... csak... heten.
ELADÓ (csodálkozva) Heten?
5. FÉRFI Ja, heten. A többieknek... anyagi
nehézségeik támadtak...
ELADÓ Mit hallgatnak, mint a birkák? Heten!
Tizenkét emberre rendeltek! A Dumas tizenkettőre van tervezve.
A Rabelais meg harminchatra. A Platonov tizenhatra. Hét! Hét
emberre nincsen semmim... ja, de mégis. Ez pont hétre van.
Dosztojevszkij.
2. NŐ Dosztojevszkij?
3. FÉRFI Aztán... mi az?
ELADÓ Frankó anyag. Az egyik legújabb
termék. A kijövetel is könnyű: Hamsunon keresztül.
Mindannyian megkönnyebbülten mocorognak.
5. FÉRFI És az ára?
ELADÓ A szokásos.
2. NŐ Ne vegyük mégis... amit szoktunk?
1. NŐ Azon még ráérsz rágódni.
4. FÉRFI Nem azért álltunk így
össze.
1. FÉRFI De hát ki tudja, mi az a Dosztojevszkij?
Lehet, hogy valami olyan szarság, mint a Gorkij!
ELADÓ Nana! Én az ügyfeleimnek szart
nem kínálok. Kéretik megjegyezni. Vagy megveszik,
vagy már itt se vagyok. Még három helyre kell mennem.
5. FÉRFI Na mi lesz, megvesszük?
ELADÓ Ha kipróbálják, szaladni
fognak utánam újabb adagért. Nem győznek majd
hálálkodni.
4. FÉRFI Jól van, megvesszük a Dosztojevszkijt.
Mindannyian pénzt vesznek elő, odaadják
az Eladónak. Az Eladó kinyit egy kis dobozt, és mindenkinek
a szájába dug egy tablettát.
ELADÓ Jó utat.
MINDANNYIAN Minden jót.
Mind a heten belehullanak Dosztojevszkij A félkegyelmű
című regényének terébe, és a mű
szereplőivé változnak. Nagy, gazdagon berendezett
szalon. Benne: Nasztaszja Filippovna, Miskin herceg, Ganya Ivolgin, Varja
Ivolgina, Lebegyev és Ippolit.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Herceg! Ezek a régi jó
barátaim mindenáron férjhez akarnak adni. Mondja meg,
mi a véleménye: férjhez menjek-e vagy sem: Úgy
cselekszem, ahogy ön mondja.
MISKIN HERCEG Ki... kihez?
NASZTASZJA FILIPPOVNA Gavrila Ardalionovics Ivolginhoz.
MISKIN HERCEG N... ne... ne menjen férjhez!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Akkor úgy legyen! Gavrila
Ardalionovics! Hallotta, miként döntött a herceg? Nos
hát, ez az én válaszom is. És ezzel egyszer
s mindenkorra legyen vége a dolognak!
IPPOLIT Nasztaszja Filippovna!
LEBEGYEV Nasztaszja Filippovna!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Mi az, hölgyeim és uraim?
Miért riadtak meg ennyire? És milyen az arca mindnyájuknak!
IPPOLIT De... jusson eszébe, Nasztaszja Filippovna,
hogy... ígéretet tett... teljesen önként...
LEBEGYEV És így dönteni el ezt az egészet!
Ez így nem komoly!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Én csakugyan el akartam mondani
a magam esetét, nos, el is mondtam; hát nem jó eset
ez? És miért mondja, hogy ez "nem komoly"? Hallotta, hogy
azt mondtam a hercegnek: "Úgy lesz, ahogy ön mondja." Ha igen-t
mondott volna, én nyomban beleegyeztem volna, de nem-et mondott,
így hát én is kosarat adtam. Az egész életem
egy hajszálon függött; mi lehet ennél komolyabb?
LEBEGYEV De a herceg, minek ide a herceg?
NASZTASZJA FILIPPOVNA Hogy kicsoda nekem a herceg? Egész
életemben ő az első, akiben mint őszintén
odaadó emberben megbízom. Ő az első tekintetre
bízott bennem, hát én is bízom benne.
GANYA IVOLGIN Nem marad más tennivalóm,
mint hogy megköszönjem Nasztaszja Filippovnának ezt a
rendkívüli tapintatot, amellyel... velem bánt. Ennek
természetesen így is kellett lennie... De... a herceg...
A herceg ebben a dologban...
NASZTASZJA FILIPPOVNA A hetvenötezer rubelre vadászik,
ugye? Ezt akarta mondani? Ne is tagadja, biztosan ezt akarta mondani!
VARJA Hát csakugyan nem kergetik ki innen ezt az
orcátlant?
NASZTASZJA FILIPPOVNA Engem neveznek orcátlannak?
Engem? Nézze csak, milyen megvetően bánik velem a
maga húgocskája, Gavrila Ardalionovics!
GANYA (megfogja a húga kezét) Mit tettél?
VARJA Mit tettem? Tán még bocsánatot
is kérjek tőle?
Varja próbálja kiszabadítani a kezét,
de Ganya erősen tartja. Varja hirtelen az arcába köp.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Ez az, kislány! Bravó!
Ganya ütésre lendíti kezét,
de a herceg közéjük áll.
HERCEG Elég volt! Hagyják abba!
GANYA Hát most már örökké
az utamba fogsz állni!? (Megpofozza a herceget.)
HERCEG (furcsán, fájdalmasan mosolyog) Hát,
hogy nekem, az nem baj... de őt... őt nem engedem! (Szünet.)
Ó, hogy mennyire szégyellni fogja, amit tett.
NASZTASZJA FILIPPOVNA (a herceghez megy figyelmesen szemléli)
Bizisten, valahol már láttam az arcát.
Dörömbölés hallatszik az ajtón.
NASZTASZJA FILIPPOVNA No, itt a bonyodalom megoldása.
Végre-valahára! Fél tizenkettő.
Rogozsin lép be, kezében valami újságpapírosba
csomagolt tárgy. Az asztalhoz megy, leteszi a szélére
a csomagot.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Mi ez?
ROGOZSIN A százezer.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Á, mégiscsak megtartotta
a szavát... (Odamegy fogja a csomagot megnézi visszadobja
az asztalra.) Hölgyeim és uraim, ez százezer rubel.
Ebben a piszkos kötegben. Délelőtt, akár az őrült,
azt kiabálta, hogy este hoz nekem százezer rubelt, és
én állandóan vártam. Alkudozott rám:
tizennyolcezerrel kezdte, aztán hirtelen felugrott negyvenre, és
most itt van ez a százezer. Mégiscsak megtartotta a szavát!
Tyű, milyen sápadt. (Rogozsint nézi.) Százezerre
értékelt! Látom, Ganyecska, még most is haragszol
rám! Hát csak nem akartál bevinni a családodba?!
Engem, a Rogozsinnak valót? Mit is mondott az előbb a herceg?
HERCEG Én nem mondtam azt, hogy ön Rogozsinnak
való; ön nem Rogozsinnak való.
NASZTASZJA FILIPPOVNA (Ganyához lép) Képes
lettél volna elvenni, tudva, hogy a tábornok ilyen gyöngyöt
ajándékoz nekem közvetlenül az esküvőd
előtt, és én el is fogadom? És Rogozsin? Hisz
otthonodban, az anyád meg a húgod előtt alkudozott
rám. És ezek után mégis ide jöttél
megkérni a kezemet, sőt még a húgodat is elhoztad?
VARJA Istenem! Engedjenek ki innen... (Arcát kezébe
temeti.)
NASZTASZJA FILIPPOVNA Hát csakugyan igazat mondott
Rogozsin: három rubelért hason csúsznál a Vasziljevszkij-szigetig?
ROGOZSIN Hason csúszna.
NASZTASZJA FILIPPOVNA És még ha az éhhalál
szélén állnál; de hát, azt mondják,
jó fizetésed van! És mindennek a tetejébe,
a szégyenen kívül, egy gyűlölt feleséget
vinni haza! Mert azt, hogy gyűlölsz, jól tudom. Most
már igazán elhiszem, egy ilyen ölni tud a pénzért!
Hisz most olyan mohóság kerítette hatalmába
mindet, annyira töri őket a nyavalya a pénzért,
hogy szinte beleháborodtak! Némelyik még gyermek,
és lám, már fel akar kapaszkodni az uzsorások
közé! Ne-e-em! Akkor már inkább ki az utcára,
úgyis ott az én helyem! Vagy kirúgok a hámból
Rogozsinnal, vagy mindjárt holnap megyek mosónőnek!
Mert még az sem az enyém, ami rajtam van; márpedig
semmi nélkül senki sem vesz el; kérdezd csak meg Ganyától:
elvesz-e? Hisz engem még Lebegyev sem vesz el!
LEBEGYEV Lebegyev, meglehet, nem veszi el, Nasztaszja
Filippovna, én őszinte ember vagyok. De elveszi a herceg!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Igaz?
HERCEG Igaz.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Elvesz, minden nélkül,
ahogy vagyok?
HERCEG Elveszem, Nasztaszja Filippovna...
NASZTASZJA FILIPPOVNA (figyelmesen nézi) No, még
egy akadt! Találtam egy jótevőt... De hogy fogsz megélni,
ha annyira szerelmes vagy, hogy feleségül veszel még
egy ilyen Rogozsinnak való nőt is?
HERCEG Én egy becsületes nőt veszek
el az ön személyében, nem pedig egy Rogozsinnak valót.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Én vagyok becsületes?
HERCEG Ön.
NASZTASZJA FILIPPOVNA No, ez olyan... regényes
dolog. Ezek ósdi ábrándok, kedves herceg; manapság
már okosabb lett a világ, úgyhogy mindez badarság!
De hát, hogyan is nősülnél meg, hisz még
neked magadnak is dajka kellene!
HERCEG (erős izgalomban) Igaza van, Nasztaszja
Filippovna, én semmit sem tudok, semmit se láttam, de én...
úgy gondolom, hogy ön tisztel meg engem, nem pedig én
tisztelem meg önt. Én semmi vagyok, ön azonban szenvedett,
és tisztán került ki ebből a pokolból,
ez pedig sokat jelent. Én... szeretem önt. Én meghalok
önért. Én soha senkitől nem tűröm
el, hogy akár egy rossz szót is mondjon önről.
Ha szegények leszünk, dolgozni fogok, Nasztaszja Filippovna...
Lebegyev és Ippolit nevet.
VARJA Könyörgök, vigyenek ki innen!
HERCEG De talán nem leszünk szegények,
hanem nagyon is gazdagok... Ezt egyébként még nem
tudom biztosan, de Svájcban levelet kaptam Moszkvából
egy Szalazkin nevű úrtól, aki arról értesített,
hogy állítólag igen nagy örökséget
kaphatok. Itt a levél...
LEBEGYEV Azt mondta, Szalazkintól kapta? Ez igen
jól ismert ember a maga körében. Ha csakugyan ő
értesíti önt, akkor teljes mértékben hihet
neki. Szerencsére ismerem a keze írását, mert
nemrégen volt vele ügyem... Ha ideadná a levelet, hogy
beletekintsek!
A herceg átnyújtja neki a levelet.
IPPOLIT A végén még tényleg
örököl? Bolondok háza!
LEBEGYEV Tiszta ügy! (Visszaadja a levelet a hercegnek.)
Nagynénjének megtámadhatatlan végrendelete
értelmében minden vesződség nélkül
másfél milliót kap.
IPPOLIT A mindenit, Miskin herceg! Hurrá!
GANYA (lesütve a tekintetét) Én meg
tegnap huszonöt rubelt adtam kölcsön neki. Hát ez
minden képzeletet felülmúl.
VARJA (Ganyának) Vigyél ki innen, könyörgök!
GANYA Hagyj békén.
IPPOLIT Hurrá! (Rekedt, részeg hangon köhög,
vér folyik a szájából.)
NASZTASZJA FILIPPOVNA Ültessék egy karosszékbe.
HERCEG Adjanak neki vizet!
Ippolitot leültetik egy jókora karosszékbe.
IPPOLIT (zihálva) Ne... ne vizet... pezsgőt
adjanak.
HERCEG Pezsgőt semmiképp sem szabad innia.
IPPOLIT Herceg... két hetem maradt az életből...
legalábbis ezt mondják a mi bölcs orvosaink... és
magam is tudom, hogy ez alatt a két hét alatt mit szabad
nekem, és mit tilos. Pezsgőt! Na?!
Ippolitnak átnyújtanak egy pohár
pezsgőt.
IPPOLIT Herceg... gratulálok. (Iszik, aztán
a padlóra hajítja a poharat.)
NASZTASZJA FILIPPOVNA Tehát csakugyan hercegné
vagyok... váratlan megoldás...
GANYA Herceg, térjen észre.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Nem, Ganya. Én most már
magam is hercegné vagyok, hallottad? A herceg nem tűri, hogy
sértegessenek! Mit gondol, előnyös, ha ilyen férje
van valakinek? Másfél millió! Azonkívül
herceg is, meg ráadásul, azt mondják, félkegyelmű.
Hát kell ennél jobb? Most kezdődik csak az igazi élet!
Elkéstél, Rogozsin! Vidd innen ezt a paksamétát,
feleségül megyek a herceghez, és magam is gazdagabb
leszek nálad!
ROGOZSIN (a hercegnek) Lépj vissza!
Lebegyev és Nasztaszja Fillipovna nevet.
IPPOLIT (küszködve beszél) A te kedvedért
lépjen vissza? Lám csak... hogy idelökte az asztalra
a pénzt... ez a paraszt. A herceg feleségül veszi...
te meg idejössz pimaszkodni!
ROGOZSIN Én is elveszem! Most mindjárt,
ebben a pillanatban elveszem! Mindenemet odaadom...
IPPOLIT Kergessétek ki ezt a... részeg parasztot...
ROGOZSIN Lépj vissza, herceg! Mindenemet odaadom!
Mindenemet!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Hallod, herceg, hogy alkudozik a
menyasszonyodra ez a paraszt?
HERCEG Részeg. Nagyon szereti önt.
NASZTASZJA FILIPPOVNA És nem fogod szégyellni
később, hogy a menyasszonyod kis híján elment
Rogozsinnal?
HERCEG Ön lázas volt. Még most is lázas,
és szinte félrebeszél.
NASZTASZJA FILIPPOVNA És azt sem szégyelled
majd, ha később azt mondják neked, hogy a feleséged
Tockij kitartott nője volt?
HERCEG Nem szégyellem. Ön nem a maga jószántából
volt Tockijnál.
NASZTASZJA FILIPPOVNA És sohasem veted a szememre?
HERCEG Sohasem.
NASZTASZJA FILIPPOVNA No, vigyázz, egész
életedre nem állhatsz jót érte!
HERCEG Nasztaszja Filippovna, az imént azt mondtam,
hogy nem én tisztelem meg önt, hanem ön engem. Ön
ezekre a szavakra elnevette magát, és hallottam, hogy mindenki
nevetett körülöttem. Lehet, hogy nagyon nevetségesen
fejeztem ki magam, és én magam is nevetséges voltam,
de mégis úgy tetszett, hogy én... tudom, mi a megtiszteltetés,
és biztos vagyok abban, hogy igazat mondtam. Lehetetlen, hogy az
ön élete most már teljesen elvesszen. Mit számít
az, hogy Rogozsin idejött, Gavrila Ardalionovics meg be akarta csapni?
Miért emlegeti ezt szakadatlanul? Arra, amit ön tett, ismétlem,
nem sokan képesek. Amikor délelőtt megláttam
a fényképét, mintha egy ismerős arcot ismertem
volna fel. Mindjárt úgy tetszett, mintha már... hívott
volna engem... Én... egész életemen át tisztelni-becsülni
fogom, Nasztaszja Filippovna.
GANYA (suttogva) Művelt, de elveszett ember...
VARJA Menjünk innen, kérlek, menjünk!
Én kérlek téged, a nővéred!
GANYA Mondtam már: hagyj békén.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Köszönöm, herceg.
Velem eddig még sohasem beszélt így senki. Énrám
mindenki csak alkudozott, de egyetlenegy rendes ember sem kérte
meg a kezemet. Ganya! Mi a véleményed arról, amit
a herceg mond? Hisz ez majdnem illetlenség... Rogozsin! Várj,
ne menj még el! Lehet, hogy még én is veled tartok.
Hová akartál vinni?
ROGOZSIN (értetlenül) Je... Jekatyerinhofba.
IPPOLIT (erős izgalomban) Hogyan... Nasztaszja
Filippovna!? Megőrült, vagy mi?!
NASZTASZJA FILIPPOVNA (nevet) Hát komolyan gondoltad,
hogy tönkreteszek egy ilyen csecsemőt? Tockijnak való
az ilyesmi! Ő szereti a csecsemőket! Gyerünk, Rogozsin!
Készítsd elő a paksamétádat!
LEBEGYEV Ez valóságos Szodoma, Szodoma!
IPPOLIT Nasztaszja Filippovna!
HECEG Ne, ne!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Herceg, lehet, hogy bennem is van
büszkeség, ámbár orcátlan nőszemély
vagyok! Te azt mondtad az imént: én maga a tökély
vagyok. Hát szép kis tökély az, amely nyomortanyára
költözik, csak hogy azzal henceghessen: sárba taposott
egymilliót meg a hercegi rangot! Nos hát, hogy lehetnék
én a feleséged ezek után? No, Rogozsin?! Készülj,
megyünk!
ROGOZSIN Megyünk! Hé, mindenki!... Bort! Hej!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Gondoskodj is borról, mert
inni akarok. Hát zene lesz-e?
ROGOZSIN Lesz, lesz! (Eltakarja a testével Nasztaszja
Filippovnát.) Ne menj oda! Ő az enyém! Minden az enyém!
A királynőm! Vége!
NASZTASZJA FILIPPOVNA (kacag) Mit üvöltözöl?
A magam lakásában még én vagyok a háziasszony!
Ha akarom, még kidobhatlak innen! Még nem vettem el a pénzedet,
nézd, ott hever. Add csak ide, az egész köteget. (Rogozsin
odanyújtja neki a köteget.) Ebben a paksamétában
van az a százezer? Pfuj, de utálatos! Nézd, herceg,
a menyasszonyod elfogadja a pénzt, mert züllött. Te meg
feleségül akartál venni. Hát mit sírsz?
Fáj, vagy mi? Inkább nevess. Bízzál a jövőben,
minden elmúlik. Jobb most észre térni, mint később.
Nem lettünk volna boldogok... Inkább búcsúzzunk
el szépen, mert én magam is ábrándozó
vagyok. Én talán nem ábrándoztam rólad?
Igazad van, régen ábrándoztam, még amikor Tockijnál
éltem. Előfordult, hogy gondolkoztam-gondolkoztam, ábrándoztam-ábrándoztam...
és épp egy ilyen jó, becsületes, derék
embert képzeltem el, aki egyszer csak megjelenik, és azt
mondja: "Ön nem hibás, Nasztyenyka, és én imádom
magát!" És néha úgy belemerültem az ábrándozásba,
hogy majd megőrültem... És akkor jön Tockij, meggyaláz,
vérig sért, kifizet, lezülleszt, elmegy -- ezerszer
is a tóba akartam már vetni magam, de aljas voltam, nem volt
hozzá elég bátorságom; no de most... Kész
vagy, Rogozsin?
ROGOZSIN Kész! Ne menj oda!
IPPOLIT (kínlódva köhög) Állítsátok...
állítsátok meg...
LEBEGYEV Várnak a csengős trojkák!
Látni az ablakból, ott állnak a kapu előtt!
HERCEG Nasztaszja Filippovna!
ROGOZSIN Vissza! Mindenki vissza! Megöllek benneteket!
NASZTASZJA FILIPPOVNA (az ajtó felé megy,
kezében a köteggel, de hirtelen megáll, a kötegre
pillant) Támadt egy ötletem, Ganya. Meg akarlak jutalmazni.
Rogozsin! Elcsúszik hason három rubelért a Vasziljevszkij-szigetig?
ROGOZSIN Elcsúszik!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Nohát, ide hallgass, Ganya!
Utoljára bele akarok nézni a lelkedbe. Te három teljes
hónapig gyötörtél engem, most rajtam a sor. Látod
ezt a köteget? Százezer van benne. Hát én ezt
most a kandallóba, a tűzbe dobom! Mihelyt lángra lobban
az egész, nyúlj bele a kandallóba, de kesztyű
nélkül, puszta kézzel ám, és úgy
vedd ki ezt a köteget a tűzből! Ha kiveszed, a tied!
Mind a százezer a tied! Mindenki tanú rá, hogy a tied
lesz a köteg. Én meg majd gyönyörködöm
a lelkedben: hogy nyúlsz a tűzbe az én pénzemért!
Ha pedig nem nyúlsz bele, akkor benne ég! Nem engedek oda
senkit! Ez az én pénzem! Az én pénzem ez, Rogozsin?
ROGOZSIN A tied, boldogságom! A tied, királynőm!
NASZTASZJA FILIPPOVNA No, akkor mindenki el innét!
Ne zavarjatok! Lebegyev, piszkálja meg a tüzet!
LEBEGYEV Nem fogad szót a kezem, Nasztaszja Filippovna!
Nasztaszja Filippovna megragadja a piszkavasat, szétkotorja
az izzó hasábokat, és bedobja a köteget.
IPPOLIT Kötözzék meg! Állítsák
meg!
VARJA Nem, nem, nem! Ganya, fuss!
LEBEGYEV (térdre rogy Nasztaszja Filippovna előtt)
Édesanyánk! Királynénk! Mindenhatónk!
Százezer! Százezer! Engem küldj a kandallóba:
mindenestül bemászok, az egész ősz fejemet beledugom
a tűzbe! Beteg a feleségem, járni se tud, tizenhárom
gyermekem van, szinte árvák, apámat a múlt
héten eldugtam a világ elől; koplal! (Mászna
be a kandallóba.)
NASZTASZJA FILIPPOVNA (a lábával ellökdösi)
El innen! Mit állsz ott, Ganya? Ne szégyelld magad! Nyúlj
be! Ott a szerencséd!
Ganya bódultan nézi a már-már
lángra lobbanó köteget.
ROGOZSIN Ez aztán a királynő! Ez
tetszik nekem! No, hát melyikőtök csinál ilyen
tréfát, zsiványok, mi?
NASZTASZJA FILIPPOVNA Ganya, hé, elég mind
a pénzed! Aztán felakaszthatod magad, én nem tréfálok!
LEBEGYEV Ég, ég!
IPPOLIT Kötözzék meg! Könyörgök!
Kötözzék meg!
VARJA Rögtön meghalok! Uraim, mire való
nekünk ez az egész?!
LEBEGYEV Nyúlj már be érte! Nyúlj
már be, te mamlasz! Elég! Mind elég!
GANYA Nem, nem, nem, nem!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Ég! Ég! Ég!
ROGOZSIN Szeretlek! Szeretlek téged! Királynőm!
IPPOLIT Halál! Halál!
VARJA Segítsetek neki! Segítsetek!
LEBEGYEV Én akár a fogammal is kirántom!
A sárban térden csúszok érte!
HERCEG Istenem, milyen boldogtalanok ezek az emberek!
LEBEGYEV Térden! A sárban! Úgy csúszok
érte, mint a féreg!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Ég! Mind elég! Mind!
IPPOLIT Haldoklom! Meghalok, mindjárt meghalok!
ROGOZSIN Szeretlek, királynőm! Az életemnél
jobban szeretlek!
VARJA Mint a nővére kérem, segítsen!
GANYA Nem! Nem! Nem!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Mind elég! Mind elég!
Elég mind!
ROGOZSIN Királynőm! Szeretlek! Széttépem
a mellemet! Odaadom neked a szívem!
GANYA Nem! Nem! Nem! Égessen el százezret!
Kétszázat! Háromszázat! Milliót! Milliárdot!
Nekem akkor is több lesz! Több! Több!
HERCEG Milyen boldogtalanok mindannyian! Istenem, milyen
boldogtalanok az emberek!
VARJA Csak a nővér szerelme örök!
Csak a nővér szerelme!
LEBEGYEV A sárban kúszok oda, megcsókolgatom,
lenyalogatom a lábát! Felnyalom a padlót a nyelvemmel,
ugrálni fogok, mint egy bolond, és csúszni, mint a
féreg!
IPPOLIT Mit érdekel benneteket, hogy mindjárt
meghalok! Kegyetlen, szívtelen emberek! De hiszen nemsokára
meghalok! Már csak két hetem van hátra!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Égjen el minden! Égjen
csak el a világ összes pénze! Égjen el minden
rubel, dollár, frank, márka, jen és schilling!
ROGOZSIN Szeretlek! Szeretlek! Benned van a világ
összes asszonya! Érzem őket! Ismerem őket! Akarom
őket!
VARJA A nővér szerelme! A tiszta, szent
nővérszerelem! Amely önzetlen! Nem eladó és
nem megvásárolható! Drágább mindennél
a világon! Örök és végtelen!
HERCEG Szenvedés és fájdalom! A világ
fájdalma! Ez fog megmenteni minket! Halljátok, halljátok
az árvák és koldusok fájdalmát! A megalázottakét
és megszomorítottakét!
LEBEGYEV Egy ezüst garasért, melyet egy gazdag
ember hajít nekem, a sarat is föltúrom! Tekeregni fogok,
mint a giliszta, és röfögni, mint a disznó! Táncolni
és sírni fogok, kacagni és énekelni!
IPPOLIT Halál! Nincs nála borzalmasabb a
világon! Nincs a halálnál borzalmasabb! Tébécés
vagyok, haldoklom, már csak két hetem van hátra!
GANYA Sok pénzem lesz! Milliók milliói,
milliárdok milliárdjai!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Minden pénzt elégetek!
Minden pénztárat és bankot! A világ minden
pénzverdéjét!
GANYA Kastélyt építek az Everest
csúcsán! Ott, ahol nincsen más, csak jég és
fellegek! Drágább lesz a világ összes kastélyánál!
Platinából készül az alapja! A falai gyémántból
és smaragdból! A tető aranyból és rubintból!
Minden reggel kimegyek majd kastélyom nefrit teraszára, és
drágaköveket fogok ledobálni az embereknek! És
az emberek ott lent kapdossák majd őket, és kiabálnak:
"Dicsőség néked, Ganya Ivolgin, a Világ Leggazdagabb
Embere!"
ROGOZSIN A világ összes nőjét
akarom! Érzem őket! Ismerem és szeretem mind az összeset!
Meg kell termékenyítenem mindahányat! Ez életem
célja! Isteni falloszom ragyog az éjszakában! Spermám
zubog, mint a láva! Elég a világ összes asszonyának!
Hozzátok őket! Megtermékenyítem mindet! Mindet!
Mindet!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Építek egy csodálatos
gépet! Acélóriásként megy majd a földön
és feléget mindent! Megy és éget! Én
fogom irányítani! Elégetem a városokat és
a falvakat! Az erdőket és a mezőket! A folyókat
és a hegyeket!
HERCEG A szervezetemben 3265150 ideg van! Kössetek
mindegyikhez egy hegedűhúrt! 3265150 hegedűhúr
húzódik majd a testemből mindenfelé! És
3265150 árva gyermek fogjon 3255150 hegedűvonót, és
érintsen meg egy húrt mindegyik! Ó, a Világnak
Fájdalma! Ó, a szenvedés muzsikája! Ó,
ezek a vékony gyermekkezek! Ó, kifeszített idegeim!
Játsszatok, játsszatok rajtam, árvák és
nyomorultak, megalázottak és megszomorítottak! És
legyen fájdalmatok az én Fájdalmam!
VARJA Fölszállok az égbe gyönyörű
léghajómmal, melynek neve: "A Nővér Szerelme".
Ezüstösen, áttetszőn fog ragyogni, könnyű
lesz, mint a levegő, és kemény, mint a gyémánt!
Fölemelkedek vele az égbe, minden aljasság és
förtelem fölé, és odakiáltom a világnak:
"Szeretett nővérek! Ártatlan nővérek!
Nővérek, kikben él az Önzetlen Nővérszeretet!
Gyertek hozzám! Elviszlek benneteket a gonosz világából
a Jóság és a Fény világába!"
És ők jönnek, s megállnak odalent! Én
pedig ezüstlépcsőt engedek le nekik! És
ők felmásznak hozzám!
LEBEGYEV Hatalmas acéldisznóvá változom!
Mellső lábaim, mint a vakondéi! A föld alatt
fogok élni, és csak éjjel mászok elő,
hogy fölfaljam a világ mocskait! Keresztülszövöm
a földgolyót földalatti járatok hálójával!
Éjjel kizabálom a szemétgödröket és
kiiszom a csatornákat! És acélbőröm alatt
nehéz ólomszalonna fog növekedni! És csak a nyelvem
marad emberi nyelv: puha, rózsaszínű és nedves!
Nappal, miközben emésztem a mocskot, nyelvemet kidugom a föld
fölé, és lenyalom vele a grófok és hercegek,
a márkik és bárók cipőtalpát!
IPPOLIT Becsapom a Halált! Felfogadom a világ
legjobb tudósait, hogy készítsenek el újra.
Készítsék el az Új Ént, az Új,
Örök Ippolitot! Ó, micsoda gigászi munka lesz!
Százhatvanöt tudományos kutató intézet
fogja végezni huszonnyolc Nobel-díjas akadémikus vezetésével!
A két hét alatt, mely rothadó testemnek maradt még
e világon, elkészítik Ippolit Tyerentyev Új,
Örök Testét! A legerősebb és legtartósabb
anyagból alkotják meg! Ragyogni fog, mint a nap. Erős
lesz s fiatal! Az Öröm és Optimizmus sugarai áradnak
majd belőle mindenfelé! És amikor öreg testemet
görcsbe rándítja a halálos agónia, a világ
legjobb idegsebészei kiveszik Páratlan Agyamat öreg
testemből, és belerakják az Újba! És
akkor felállok, és erős, új kezemmel fogom
Ippolit Tyerentyev régi testét, és kacagva hajítom
a halál-vénasszony tátott szájába! És
amikor sárga fogai majszolni kezdik öreg testemet, én,
az Ifjú és Örökéltű, kacagni fogok,
és beleköpök vaksi pofájába! Hahotázok
és köpök!
GANYA Ej, ti emberkék odalent! Kapdossátok,
kapdossátok csak a gyémántokat és a smaragdokat!
Kapdossátok a zafírokat és a rubintokat! Ó,
hogy csillognak a felkelő nap fényében! Szikrázva
szállnak, hullanak lefelé! És ott lent az emberkék
mint hangyák nyüzsögnek, és kapdossák őket.
(Hajító mozdulatot tesz.) Bal kézzel -- gyémántokat!
Jobb kézzel -- smaragdokat! Ballal -- gyémántokat!
Jobbal -- smaragdokat! Ha ha ha!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Istenem, milyen élvezet égetni!
Milyen gyönyörű a Tűz, mely akaratomnak engedelmeskedik!
Ó, milyen káprázatos, féktelen vadállat!
És milyen engedelmes Úrnőjének! Rámutatok
egy újabb városra, és azt mondom: hajrá! És
ő máris iramodik! Égjetek, égjetek, városok
és falvak! Égjetek, égjetek, erdők és
mezők!
ROGOZSIN Ó, milyen élvezet egész
országokat és földrészeket megtermékenyíteni!
Mindenkinek jut a spermámból. Falloszom kék lánggal
ég! Ma az ausztrál nőket hágom meg, holnap
a mexikóiakat, holnapután az indonézeket! Gyertek,
gyertek hozzám, pucér nők milliói! Szeretlek
benneteket! Akarlak benneteket! Megháglak benneteket!
VARJA Léghajóm, "A Nővér Szerelme"
az Aljasság és Gonoszság világa fölött
lebeg! Ezüstlépcsőn jönnek fel hozzám a
nővérek! Milyen ártatlan, tiszta és fennkölt
az arca mindvalahánynak! Jóság és Szeretet
ragyog rajtuk! Gyertek, gyertek hozzám, Nővérek! A
Jóság és Fény bárkája elhajózik
egy másik Galaktikába -- a Szeretet Galaktikájába!
Csak ott leljük meg a Nyugalmat és a Szabadságot! Csak
ott! Csak együtt!
HERCEG Játsszatok, játsszatok csak az idegeimen!
Játsszatok, árvák és koldusok! Játsszatok,
megalázottak és megszomorítottak! Érzem sápadt
kezeteket! Milyen ügyetlenül s igyekvőn fogjátok
a vonót! Ó, mennyire szeretem a gyermekkezeket, a csupaseb-csupakosz
vézna kezecskéket! Játsszatok hát rajtam, imádott
porontyaim! Játsszatok! Hangosabban!
LEBEGYEV Ó, milyen finom a világ mocska,
melyet teliholdnál zabálok! Városi szeméttelepek,
ipari szennycsatornák, falusi árnyékszékek,
katonai latrinák -- mind elfér acélgyomromban! Fölzabálom
őket s mohón kiiszom csatornáikat! Nincs ennél
jobb bor a világon! A felkelő nap első sugarai elkergetnek,
bebújok a Föld hűvös testébe, és kirakom
a nyelvemet... óóó! Mily édes a gazdagok és
az arisztokraták cipőtalpa! Mily hatalmasok és magabiztosak
a gazdáik! Milyen büszkén tartják a fejüket!
Milyen magabiztos a testtartásuk! Lábukon mindig új
cipő, s milyen édes az illatuk: drága üzletek,
elegáns éttermek, zárt klubok és játékkaszinók
illata! Ó, milyen édesek ezek a cipőtalpak!
GANYA (hajigál) Ballal -- gyémántokat,
jobbal -- smaragdokat! Ballal... gyémántokat, jobbal... (Rázogatja
a kezét.) Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezek a drágakövek...
ej, dobáljátok már egy kicsit helyettem, elfáradtam...
így, balra a gyémántokat, jobbra a smaragdokat...
csak össze ne keverjétek... így ni... hé, nem
hallom az örvendező kiáltásokat (hallgatózik;
halk kiáltozás hallatszik föl)... semmit sem hallok.
Osszatok szét ott lent megafonokat! (Habozik.) Hideg van reggel
az Everest csúcsán... (Kiabál.) Na! Nem hallom! Várjatok,
ne dobáljátok, amíg nem kiabálnak! Most hallom!
(Lentről hallani: "Dicsőség néked, Ganya Ivolgin,
a Világ Leggazdagabb Embere!")
NASZTASZJA FILIPPOVNA Ó, milyen sokat elégettem
már! Pfhü, hogy milyen meleg van itt a kabinban... Mit is fogok
ma elégetni?
VALAKI Rio de Janeirót.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Mennyi napalm kell hozzá?
VALAKI Huszonnégyezer tonna.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Mennyi van a tartályokban?
VALAKI Négyezer tonna.
NASZTASZJA FILIPPOVNA Azonnal hozzák a napalmtöltőket.
És mondják meg a szerelőknek, hogy szereljenek be
a kabinomba légkondicionálót. Adok rá tizenhat
percet! Mozgás!
ROGOZSIN (miközben nőket termékenyít
meg) Jaj, de jó... nagyon jó... így, így...
csak, ha lehet, ne mind egyszerre... ne mind egyszerre. Édeseim,
mindenben kell hogy legyen rend... még a szerelemben is... ma az
angolokat termékenyítem meg... csak az angol nőket...
ó, milyen nyugodtak... mennyire hűvösnek tűnnek
és milyen engedelmesek... milyen szépen engedelmeskednek
forró falloszomnak... ó, hogy hatol belé hűvös
vaginájukba... hogy forr, hogy égeti őket a spermám!
Ó, szeretlek benneteket, Anglia asszonyai! Jaj, de jó! Csak
ne mind... ne mind egyszerre... Mondtam már: ne mind egyszerre!
Ne engedjétek előre az íreket! Írországot
holnap fogom meghágni! És kergessétek el az örményeket!
Tolakodó egy népség! Jaj, de jó!
VARJA Gyertek, gyertek hozzám, szerelmetes nővérek!
Jöjjetek fel az ezüstlépcsőn! Elviszek mindenkit
a Nővérek Szerelmének Bárkáján!
Csak nem kell sietni! Tiszta ezüstből készült a
lépcsőm. Simák és egyenletesek a fokai! A korlátja
kecses és törékeny! Ha eltöritek a létrát,
szerelmetes nővérek, komoly anyagi nehézségekbe
sodortok engem!
HERCEG Játsszatok, játsszatok, boldogtalan
gyermekek! Játsszatok testem idegein! Játsszatok, játsszatok...
csak, az isten szerelmére, ne Schönberget és ne Sosztakovicsot!
Játsszatok Vivaldit! Kérlek benneteket, Vivaldit játsszatok,
a Négy évszak-ot! Megértettétek? Vivaldi, Négy
évszak! Vivaldi!
LEBEGYEV (nyal) Ó, arisztokraták édes,
édes cipőtalpai... kár, hogy az arisztokraták
se járnak mind rendes helyekre... Van, aki nemcsak szőnyegen
s parketten jár... egyesek például hogy, hogy nem,
focimeccsre járnak... ugyan mit szerethet egy arisztokrata a futballban?
Plebejus játék. A lelátó csupa kosz, le van
köpdösve. Meg lehányva néha. És azok a vécék
a stadionokban... hát igen. Az ilyen cipőtalpaknak egészen
más az ízük. Nem arisztokratikus.
IPPOLIT Új, fiatal test? Ó, hogy fogok szaladni
réteken, mezőkön át! Ugrándozni fogok,
mint egy szarvasgida! Élvezni fogom a napot és a szelet!
"Fiatalság és Egészség" nevű társaságom
nyitva áll minden fiatal előtt tizenhattól huszonöt
éves korig! Beléphet bárki! De csak a szépek
és fiatalok! És csak huszonöt éves korig!
GANYA (kiabál) Mondtam nektek: balra a gyémántokat,
jobbra a smaragdokat! Nem fordítva! Bunkók! Hozzátok
a cobolybundámat! Olyan hideg van itt, mint a sírban... Miért
nem fűtik ezt a teraszt? Vezessétek be a gőzfűtést!
(Hallgatózik.) Hangosabban! Hangosabban! Miért ilyen bágyadtan
kiabálnak? Ej, marhák! Nem borsót meg babot szórok
nektek, hanem gyémántokat és smaragdokat! Nyissátok
ki jobban a szátokat!
NASZTASZJA FILIPPOVNA A napalm persze drága
mulatság. Nem jut belőle minden városra. Egyszerűbb
lenne petróleummal vagy pakurával égetni. De a petróleum
bűzlik, a pakurától meg sok a korom. Pfuj! Hála
istennek, van klímaberendezés a kabinomban... (Vizet iszik,
köp.) Barom, ha még egyszer jég nélkül adod
a vizet, elküldelek egy veder jéggel az égő Lisszabonba!
Félre az útból!
ROGOZSIN Ne! Ne! Ne! Nem tudok mindenkit egyszerre meghágni!
Nem vagyok gép! Kergessétek el ezeket az örményeket!
Ma csak a hollandok jönnek sorra! Na, táguljatok végre,
kéjsóvár szukák! Táguljatok!
VARJA Nővérek! Drága nővéreim!
Könyörgök nektek! Szép sorban gyertek föl a
lépcsőn! Eltöritek a korlátomat! Mit műveltek?!
Az ezüst nem acél, az törékeny! Térjetek
észhez!
HERCEG (vicsorog a fájdalomtól) Miért
ilyen ügyetlenek a gyerekek? Hiszen olyan könnyű megtanulni
hegedűn játszani... hogy milyen kevés csodagyerek van
ezen a bolygón... (Kiabál.) Ne tépjétek a húrokat,
gazfickók! Mire tanítottak benneteket a szerencsétlen
tanáraitok?! A hegedűhúr nem szárítókötél,
és a vonó nem bot! Szépen, simán kell érinteni
vele a húrt... (Kiabál a fájdalomtól.) Simán!
Simán! Simán!
LEBEGYEV (nyalja a cipőtalpakat) Már az
arisztokraták sem az igaziak manapság... azok se mind úri
cipőt hordanak... (Hány.) És nem tudom felzabálni
a radioaktív hulladékot... A városi szeméttelepeket,
a katonalatrinákat bármikor, de hogy radioaktív hulladékot!?
Mutáció indul meg a belső szerveimben...
IPPOLIT (lóg a szeren) Társaságunk
tornatermeiben bármilyen sporteszközt megtalál! Izmai
rugalmasak és feszesek lesznek! Gyönyörködni fognak
a testében! "Fiatalság és Egészség Társaság"!
Tizenhattól huszonöt éves korig!
GANYA Elfogytak a gyémántjaim! Bazmeg! Nem
szórhatok csak smaragdokat! Túl sokba kerül ez az egész!
Na, gyerünk, törjétek szét a gyémántfalakat!
Dobáljátok le a darabjait, de ne túl nagy darabokban!
Fázom! Disznók! Miért nem kiabálnak? Mi ez,
sztrájk? Mocskok! A halálomat akarjátok?!
ROGOZSIN! Nem áll fel a farkam! Nem áll
fel a farkam! Nem áll fel a farkam!
LEBEGYEV (okádik) Miért?... Micsoda förtelem...
(okádik)... ezek a rohadt radioaktív anyagok...
ROGOZSIN Nekem, nekem nem áll fel a farkam?! Nekem?!
Nekem?!
VARJA Isten megbüntette a züllöttségéért!
De nekem tönkretették a létrámat! Tönkretették
a szép ezüstlétrámat!
HERCEG Jaj, tépik a húrokat! Aaaa! Tépik
az idegeimet!
IPPOLIT Milyen jó annak, aki fiatal és egészséges!
Akkor senki sem tépi az idegeinket!
ROGOZSIN Nem áll fel a farkam!
NASZTASZJA FILIPPOVNA A farkad semmiség. Nekem
eldugult a fúvókám!
GANYA Disznók! Nem tudom egyedül széttörni
a falakat! Szerszámra van szükségem! Adjatok kőtörő-kalapácsot!
ROGOZSIN Nem áll fel a farkam! De hát miért?
Hiszen mindent jól csináltam! Meg kell termékenyítenem
a világ összes nőjét! És csak fél
Európára voltam elég! (Térdre rogy.) Nasztaszja
Filippovna! Könyörgök! Segíts! Segíts!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Tűnj innen! Franciakulcsra
van szükségem, 48x120-asra. Kinek van 48x120-as kulcsa?
VARJA Javítsák meg a lépcsőmet!
Így nem tudom összegyűjteni a nővéreket!
Odalent tolonganak, és nyújtogatják felém a
kezüket!
LEBEGYEV (kárörvendve okádik) Nővérek...
nevezd őket egyszerűen leszbikusoknak... "A Nővéri
Szeretet Bárkája"... jobbat nem tudtál kitalálni...
IPPOLIT (leng) Az egészség a legfőbb
az életben!
HERCEG Elszakítottak másfél millió
húrt! Ó, tépjétek ki a kezüket! Tépjétek
ki a vézna, csupa horzsolás kezüket!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Franciakulcsot! Ki ad nekem egy
franciakulcsot?
ROGOZSIN Szerzek neked kulcsot, csak állítsd
fel a farkamat! Kérlek! Neked olyan finom kezed van!
NASZTASZJA FILIPPOVNA Tűnj innen! Kérd meg
Varját!
ROGOZSIN Varja! Mint a fivéred kérlek!
VARJA A lépcsőm! A lépcsőm!
HERCEG A húrjaim! Ne tépjétek a húrjaimat!
GANYA (nyugodtan, összehúzódzkodva
a hidegtől) Fogjátok be a pofáját ennek a nyafogó
Hárfának! Tisztességes üzletet ajánlok.
Mindenki elhallgat. Csak Ippolit leng továbbra
is önfeledten a nyújtón.
LEBEGYEV (halkan hányva) Miféle üzletet?
GANYA Szükségem van egy legújabb típusú
fejtőkalapácsra. Cserébe felajánlom kastélyom
bármelyik falának bármely darabját. És,
ugyebár, a falaim gyémántból vannak.
NASZTASZJA FILIPPOVNA De hát minek nekem gyémántok?
Nekem egy franciakulcs kell, hogy megjavítsam a fúvókát!
LEBEGYEV A gyárak szeméttelepein bármilyen
kulcsot találok neked. De ahhoz az kell, hogy előbb semmisítsék
meg a radioaktív hulladékokat. Hogy ne zabáljam fel
őket.
ROGOZSIN Rábeszélem a világ összes
nőjét, hogy szarjon rá a radioaktív hulladékokra!
Megbízható szarréteg fogja elfedni mindet. De valaki
fel kell hogy állítsa a farkamat!
VARJA Én felállítom. Hidd el, fel
tudom állítani. De ki javítja meg a lépcsőmet?
HERCEG Én bármit megjavítok, csak
tanítsátok meg az árva gyerekeket szépen hegedülni!
IPPOLIT (leng) A Fiatalság és Egészség
Társaságban mindenre megtanítom a gyerekeket! De a
legfőbb -- megtanítom őket, hogy becsüljék
fiatalságukat és óvják egészségüket!
Nagyszerű dolog az egészséges test kultúrája!
Ha a test egészséges, gyerekjáték megtanulni
a hegedülés művészi technikáját
egy Stradivarin! (Hirtelen testében furcsa hang kíséretében
elszakadnak az izmok.) Mi ez?
VARJA Elpattantak az izmok az új testedben.
IPPOLIT Miért?
GANYA Mert minden, ami új, előbb vagy utóbb
eltörik.
IPPOLIT De miért nem érzek fájdalmat?
HERCEG Mert az idegeid már nem idegek, hanem cérnák
a Karaganov rövidáruboltjából. Ugyanilyen cérnával
varrta vissza a babája leszakadt kezét a hatéves Szonya
Marmeladova. Csütörtök este, amikor leesett az első
hó.
NASZTASZJA FILIPPOVNA (legyezőt lenget) Igyunk
egy kis pezsgőt, uraim! Tán felvidulunk tőle.
Mindannyian pezsgőt isznak.
NASZTASZJA FILIPPOVNA És meséljenek nekem
végre valamit.
HERCEG Jó, de mit?
NASZTASZJA FILIPPOVNA Hát, valamit a gyerekkorukból.
1. FÉRFI Az utolsó metrómegálló
mellett laktunk.
2. NŐ Ott, ahol elszáradt nyárfa
áll lefűrészelt ágakkal?
1. FÉRFI Igen.
3. FÉRFI És egy öreg téglahangár
festett szemekkel?
1. FÉRFI Pontosan.
4. FÉRFI És a sarkon vasoszlop, amelyből
mindig folyik valami?
1. FÉRFI Oszlop!
1. NŐ És a sörözőből
verejték- és húgyszag árad?
1. FÉRFI Aha!
5. FÉRFI És a macskák mind vedlettek
és mérgesek?
1. FÉRFI Nagyon!
2. FÉRFI És a földszinti lakónak
elefántkóros a bal keze?
1. FÉRFI Elefántkóros. Pontosan.
Ritkán ment el hazulról. Csak reggelente, bevásárolni.
Mindig a zakója alá rejtette a kezét. Joe Fraziernek
hívták, mert Fraziernek híres balhorga volt. Néha
benéztünk hozzá a konyhaablakán. Ült és
tejet ivott. Jobb kézzel. A balt közben az asztalon pihentette.
Nagy volt és fehér, mint a hernyó. Lefröcskölt
minket tejjel. Reggel mentem az iskolába. A metróban kosz
és vidámság. Gyakran lehetett patkányt látni.
Mindig vittem magammal egy darab téglát. Ha megöltem
egy patkányt, az iskolában minden okés volt, és
nem hívtak ki felelni. Míg iskolába jártam,
hatvannégy patkányt öltem meg. Ezen a napon nem hibáztam
el az ütést. A patkány sovány volt és
dühös, mint a vénasszony az újságos bodegában.
Eltörtem a hátgerincét, mire a mellső lábain
próbált elkúszni. Széttiportam a koponyáját
a cipősarkammal, és bementem a metróba. Teli volt
a cipő- meg az abroncsgyár munkásaival. A peronon
nyüzsögtek, és várták a szerelvényt.
Az abroncsosok, mint mindig, hangosan beszélgettek és röhögtek,
a cipősök meg némán álltak, mint a hullák.
Sűrűn jöttek a szerelvények, és szörnyűségesen
visítottak. És amikor jött a vonat, én is sikítani
kezdtem. De nem úgy, mint egy vonat, hanem mint egy repülőgép.
Mikor a vonat megállt, mindenki betódult. Mindig én
mentem be utolsónak. Szeretek gyorsan kiugrani a megállóban,
köpni egyet, és átmenni egy másik kocsiba. És
így végigmenni az egész szerelvényen. Úgy
nem unalmas az utazás. De ezen a napon az abroncsosok annyira toszogattak
hátulról, hogy majd el nem vágódtam. Az abroncsosok
mindig szörnyen tolakszanak, hangosan röhögnek, a kocsmában
meg verekszenek és megnyomorítják egymást.
A cipősök, éppen fordítva, hallgatnak, mint a
sír, úgy járnak-kelnek, mint a hullák, de persze
otthon isznak, verik a feleségüket és felakasztják
magukat. Egy barátom szerint amiatt van az egész, hogy az
abroncsosok gumit szívnak be, a cipősök meg bőrt.
A gumi izgat, a bőr nyugtat. Besodortak a kocsiba, és nekilapítottak
a túlsó ajtónak. Vagyis: nem tudok kiugrani a megállóban.
Megfordultam, elkezdtem kaparni a festéket az ajtón. Azt
akartam odakaparni, hogy "T. Rex". És ekkor történt
velem AZ. Valaki hátulról nekem nyomakodott, a fülembe
dugta a száját, és azt suttogta: -- Tündérem!
Tündérem! -- Olyan volt ez a suttogás, mint egy álom.
Jobb kezével fogta a szabad kezemet, a ballal meg benyúlt
a nadrágomba. Ha valami melós lett volna az, felüvöltöttem
volna vagy pofon vágom. De nem olyan szaga volt, mint egy melósnak.
Tiszta és friss illata volt. Mint egy repülőgépnek.
És a keze se egy melós keze volt. Az egyik kezét láttam,
azt, amelyikkel fogta az enyémet. Az enyém barna volt, csupa
horzsolás és karcolás, lerágott körmökkel.
Az övé meg nagy volt és fehér. A másik
kezét csak éreztem. Puha és meleg volt. Megfogta a
farkamat, mire az nyomban felállt. És így utaztunk,
utaztunk. És egyre csak azt suttogta a fülembe: -- Tündérem,
tündérem. -- És hirtelen forró nyelve behatolt
a fülembe. Mire azonnal a nadrágomba élveztem. A vonat
sikított és megállt. Mindenki kiszállt. Én
meg álltam az ajtónál és sírtam. Akkor
odajött hozzám egy kövér ellenőrnő,
és azt mondta: -- Kifelé!
2. FÉRFI Mi meg az erdő szélén
laktunk.
1. FÉRFI Ott, ahol fehér mohával
benőtt görgelékkövek vannak?
2. FÉRFI Aha.
1. NŐ És ahol éjszaka csikorognak
a fenyők?
2. FÉRFI Csikorognak.
3. FÉRFI Ahol héja lebeg a fülledt
ég alatt?
2. FÉRFI Igen.
4. FÉRFI És egy tölgytuskóra
a Mars jelét karcolták?
2. FÉRFI Azt.
2. NŐ És a szomorúfűz a tó
partján olyan, mint egy púpos leány?
2. FÉRFI Pontosan.
5. FÉRFI És az előszobában
egy kitömött medve áll lámpával?
2. FÉRFI Ezt a medvét megboldogult apám
ejtette el. A nagyapámmal laktunk. Meg volt még lovászfiú,
tehéngondozónő és szakácsnő.
A nagyapám volt az erdőőr. Ő irányította
az erdészeket. Az erdészek meg vigyáztak az erdőre.
Hogy ki ne vágják a parasztok, és szépen nőjön.
Nagyapám szeretett harmóniumon játszani és
vadászni. A távoli vadászatokra egy nyugalmazott őrnaggyal
és táborparancsnokkal járt. Vaddisznóra, dámszarvasra
meg rókára vadásztak. Ha csak a közelbe ment,
engem vitt magával. Ilyenkor siketfajdra és fogolyra vadásztunk.
Volt három vadászkutyánk -- két hajtókutya
meg egy Dick nevű vörös szetter. Dickkel sok baj volt:
nem állt meg, ha vadat látott. És ebben én
voltam a hibás. Dicket előző nyáron hozták.
Akkoriban már jártam vadászni a közelbe. Nagyapám
vett nekem egy egycsövű Berettát. Egész jól
tudtam lőni vele. Nagyapám azt mondta, remek vadász
lesz belőlem, ha kinevelem magamban az AKARATOT. Akarat nem volt
bennem elég. Amikor meghozták Dicket, még kölyökkutya
volt. Nagyapámnak épp tenger dolga akadt, mindennap ment
az erdőbe mindenféléket intézni. Úgyhogy
engem bízott meg, hogy tanítsam meg Dicket mezei vadat becserkészni.
Jártunk is együtt siketfajdra meg fogolyra. Dick remekül
keresett, de elkövetett egy hibát: nem maradt veszteg, ha meglátta
a fűben a madarat, hanem rögtön rávetette magát,
mire az felrebbent, ő meg szaladt utána és ugatott.
Bárhogyan kiabáltam vele, nem értett a szóból.
Nagyapám azt mondta, meg kell vernem Dicket, akkor majd rögtön
megérti. De nem voltam képes megütni. Ezért mondta
azt a nagyapám, hogy gyenge az AKARATOM. Aztán azon a nyáron
történt, hogy egyszer elmentünk nagyapámmal vadászni.
Átmentünk egy vízmosáson, megkerültünk
egy nyírest, és Dick máris nyomot fogott. Először
azt hittem, siketfajd lesz az, de nagyapám rögtön mutatta
a kisujját -- foglyok! Dick ragyogóan dolgozott, a nyom a
bokrok mellett haladt, és nemsokára egy rozsmezőn
folytatódott. A siketfajdok sohasem mentek volna be a rozsba --
beszorulnának a kalászok közé. A foglyok viszont
kicsikék, úgyhogy bementek szépen a rozsba. Magas
volt a rozs. Láttam, ahogy ott ugrándozik elöl Dick
feje. Hirtelen felzavarta a foglyokat, szaladt utánuk és
ugatott. A foglyok legyezőként röpültek széjjel.
Lőttünk, és az egyik fogoly lezuhant. Mikor mentünk
érte, Dickbe botlottunk. Ott feküdt a rozsban. Néhány
sörte a fejébe fúródott. Reszketett, haldokolt.
És nagyapám akkor azt mondta: -- Látod, mire vezet
az AKARAT hiánya. Ha múlt nyáron megverted volna Dicket,
most nem került volna a lövés útjába. Vesd
le a nadrágod! -- Levetettem a nadrágomat. -- Feküdj
rá Dickre! -- Ráfeküdtem Dickre. Nagyapám levette
a szíjat a puskájáról, és megvert. Nem
sokáig vert, de erősen. Én pedig feküdtem Dick
meleg testén, és sírtam.
1. NŐ Én meg egy nagy, régi házban
laktam.
1. FÉRFI Ahol sárga, nyikorgó lépcső
van?
1. NŐ Aha.
2. FÉRFI És a márványkandalló
síró öregemberre hasonlít?
1. FÉRFI Pontosan.
3. FÉRFI És a falakon apád építészeti
tervrajzai vannak?
1. NŐ Azok.
2. NŐ. És a te szobádban egy fiú
meg egy szarvas bronzszobra áll?
1. NŐ Igen.
4. FÉRFI És apád dolgozószobájában
a hatalmas óra csak egyre ver és hörög, ver és
hörög.
1. NŐ Ver és hörög.
5. NŐ És a verandán tarkák
az üvegek?
1. NŐ Tarkák és levélformájúak.
A verandáról egy tó kis darabjára látni.
És én mindennap néztem ezt a darabkát a tarka
üvegeken át. Lilán tetszett a legjobban. Arra gondoltam,
milyen jó lenne fürödni a lila tóban. Vagy átúszni,
és utána egy csupa lila országban kikötni. Ott
minden lila lesz -- a ház, apa, a macska, anya és a bambuszbot.
Anyám ezzel a bottal vert, ha "rosszat csináltam". Éjjel
szerettem simogatni a lábam között. Nagyon kellemes volt.
És anyu egyszer észrevette, és a bottal elverte a
kezemet. De én mégis simogattam magam. És anyu minden
reggel, amikor felébredtem, figyelte az arcomat. Azt nézte,
van-e karika a szemem körül. Ha volt, azt mondta: "Éjjel
már megint rosszat csináltál?" Ment a botért,
és elverte a kezemet. Apu soha, egyszer sem ütött meg,
de az se jutott eszébe soha, hogy megvédjen. Rajzolta a tervrajzait,
és gyakran utazott el építkezésekre. Kettesben
maradtam anyuval. Szerettem anyut, és amikor elment otthonról,
csak ültem és bámultam az órát. És
az óra vert és hörgött, vert és hörgött.
Utáltam a lencselevest, és szerettem simogatni magam a lábam
között. És lila házról álmodozni.
Egyszer anyu elvitt orvoshoz. Az orvos megvizsgált, és azt
mondta: nagyon rossz az, amit csinálok. Hogy beteg leszek tőle,
amikor felnövök. És én azt feleltem, hogy nagyon
kívánom. Mire azt mondta: mindig, amikor rám tör
ez a vágy, nézzem a plafont. És attól elmúlik.
Megpróbáltam éjjel nézni a plafont. De akkor
még jobban kívántam, és a kezem magától
bújt bele a bugyimba. Egyszer felborítottam a lencselevessel
teli tányért. És akkor anyu bezárt a pincébe.
Be szokott zárni. Itt volt a kazánház. Két
kazán volt benne -- egyik a miénk, a másik a szomszédé,
aki a ház másik felében lakott. Egy konzerves ládán
ültem, és néztem az ajtónkat. Volt még
egy ajtó: a szomszédé. Az mindig zárva volt.
De egyszer hirtelen megnyikordult és résnyire nyílt.
Beléptem rajta és elindultam felfelé a lépcsőn.
A lépcső a szomszéd előszobájába
vezetett. Ő is építészmérnök volt.
Együtt vették a házat apuval. Kopasz ember volt meg
szemüveges és nagyon unalmas. Amikor átjött hozzánk,
mindig csak unalmas dolgokról beszélt. Már ott voltam
az előszobában, és akartam hívni a szomszéd
bácsit, amikor hirtelen megláttam őt a vendégszobában.
Térdepelt valamilyen vörös hajú fiú előtt.
A szőnyegen meg női ruha hevert. A fiú elfordult a
szomszéd bácsitól, és az ablak felé
bámult. A szomszédunk meg csókolgatta a kezét,
és azt ismételgette: "Nem hiszel nekem? Hát nem hiszel
nekem?" Aztán elsírta magát. De úgy, hogy lerepült
a szeméről a szemüveg. Zokogott, és átölelte
a vörös hajú fiú lábát. Az meg csak
bámult az ablak felé. Akkor a szomszéd bácsi
fogta a ruhát, tépni kezdte, és kiabált: "Esküszöm!
Esküszöm! Esküszöm!" És akkor a fiú kelletlenül
megölelte. A szomszéd bácsi elkezdte kigombolni a fiú
farmernadrágját. A fú elnevette magát. Erre
a szomszéd megpofozta, és üvöltött: "Sokáig
akarsz még kínozni, disznó?!" A fiú kigombolta
a farmerét, és letérdelt. A szomszéd lecsúsztatta
a pizsamanadrágját. Úgy meredezett a kukija, mint
a bot. Berakta a vörös hajú fiú fenekébe,
és mozogni meg hörögni kezdett. Aztán kiabált:
"De hiszen még fiatal vagy! Miért olyan a segged, mint egy
vén kápláné?! Na, feszítsed csak meg
szépen, gyerünk! Nem tudom a semmit kefélni!" Megrázkódott,
megint mozgott és kiabált: "Nem tudom a semmit kefélni!
Nem tudom a semmit kefélni!" És akkor a vörös hajú
fiú meglátott engem a kínai vázában,
és megfordult. "Te meg mit állsz ott?" -- kérdezte.
És a szomszéd bácsi is megfordult. Fehér volt,
mint a tészta, és nem volt rajta a szemüvege. Mozgatta
fehér arcát, de semmit sem látott. A szeme is fehér
volt. Én pedig bekakiltam.
3. FÉRFI Én meg egy olyan utcában
laktam, ahol nyolcvankét ház volt.
1. FÉRFI Abban a házban, amelyiknek hatvanhat
erkélye van?
3. FÉRFI Pontosan.
2. FÉRFI És negyvenkét lakás
benne?
3. FÉRFI Igen.
4. FÉRFI És százhuszonöt lakó?
3. FÉRFI Százhuszonhárom. Kettő
meghalt.
1. NŐ A harmincötös lakásban?
3. FÉRFI A harmincötösben.
2. NŐ Három zárral az ajtón?
3. FÉRFI Aha.
5. FÉRFI És az ajtódtól az
iskoláig 2512 lépés volt az út?
3. FÉRFI 2512 -- hétköznap. Vasárnap
meg, amikor az iskola mellé jártam, 2590. Akkor lett a hobbim
a számolás, amikor hatéves koromban megbetegedtem
gyermekbénulásban. Egyszerű betegség. Csak lázas
lettem, és megbénult a bal felem. Egyáltalán
nem éreztem. Rögtön befektettek kórházba.
Éjszakára hozzákötöztek az ágyhoz,
hogy álmomban nehogy a bal oldalamra feküdjek. Mert akkor megnyomtam
volna valamilyen fontos ereket, és elkezdődött volna
az üszkösödés. Éjjel lekötözve aludtam,
nappal meg feküdtem és számoltam. Megszámoltam
a tárgyakat, a tárgyak sarkait, a redőket a takarókon,
a legyeket, a morzsaszemeket, a parkettalapokat, meg azt is, hány
injekciót kaptam. Fél év alatt meggyógyultam,
és újra tudtam járni. A bal lábamon speciális
cipőt hordtam. Vastag talpa volt, mert a bal lábam kicsit
rövidebb lett, mint a másik. És az egész csupa
kék volt az erektől, mintha a bőrt lenyúzták
volna róla. Ezt a cipőt hordtam mindig, bármilyen
idő volt. Nyáron, a hőségben izzadt benne a
lábam. Csurom nedves lett. És megtanultam hangosan csattogni
izzadt lábujjaimmal járás közben. Hangosan csattogni
velük. És a járókelők nem tudták,
mi ez a hang. Csak bámultak rám. Amikor tizennégy
éves lettem, a szüleim elküldtek nyárra egy sporttáborba.
Hogy megerősödjek. Jól sakkoztam. És a táborban
folyton hosszúnadrágot viseltem. Rövidet soha. Nem akartam,
hogy lássák a lábamat. Egyszer ültem a vécén
és kakiltam. A nadrágom teljesen lecsúszott. Bejött
egy fiú a második rajból, leült kakilni tőlem
balra. Meglátta a lábamat, és azt mondta: "Hű,
te! Kéklábú!" Kitöröltem a fenekem, felálltam,
felhúztam a nadrágomat. És az a fiú hangosan
kakilt, és egyre csak azt mondogatta: "Kéklábú.
Kéklábú." És este pingpongoztunk a második
rajjal. Ez a fiú meglátott engem, és jó hangosan
azt mondta: "Jé, megjött a Kéklábú!" Odamentem
hozzá, és azt mondtam: "Hallgass!" Mire ő: "Aztán
miért?" Erre én: "Kérlek, hallgass." Ő meg
azt
mondta: "Miért?" Mire azt feleltem: "Adok neked egy svájci
tiszti bicskát." Azt mondta: "Hazudsz." Én azt mondtam: "Ha
nem mondod el senkinek." Mire ő: "Jól van." És én
odaadtam neki apám bicskáját. Két hónapig
voltam a táborban. Ez alatt odaadtam annak a fiúnak az Elvises
pólómat, a golyóstollamat, a B-52-es bombázós
jelvényemet, tizennyolc szál cigit, huszonegy rágógumit
és negyvenkét mákos zsömlét. És
azon a napon, amikor indultunk haza, ez a fiú szarral ráírta
a sárga táskámra: "KÉKLÁBÚ".
2. NŐ Én meg a nagyapám nagy villájában
laktam.
1. NŐ Ott, ahol ösvény vezet le a tóhoz
és a csónakkikötőhöz?
2. NŐ Igen.
1. FÉRFI És ahol pálmaliget van?
2. NŐ Aha.
3. FÉRFI És ahol a kertésznek lóarca,
rövid lába és hosszú keze van?
2. NŐ Pontosan!
3. FÉRFI És ahol a kertben őszibarackfák
nőnek?
2. NŐ Igen.
4. FÉRFI És ahol kövér cselédlány
van és sovány szakács?
2. NŐ Sovány, mint a karó!
5. FÉRFI És ahol van egy bogárgyűjtemény,
amit még a nagyapád gyűjtött a háború
alatt?
2. NŐ Hát, éppenséggel még
a háború előtt kezdte gyűjteni a bogarakat,
amikor egyszerű őrnagy volt. Mire vége lett a háborúnak,
tábornok lett. Most ötszázharminckét bogár
van a gyűjteményében. Gyerekkoromban egy valamit nem
értettem -- hogy miért döglöttek ezek a bogarak.
Hiszen olyan szépek. A nagyapám nem egyszerű tábornok
volt. Hanem a Nemzet Büszkesége. A híres Tankáttörésével
szerzett dicsőséget. Ez az áttörés benne
van minden tankönyvben. És amikor nagyapám nyugalomba
vonult, mindenféle emberek jártak a villájába,
csak hogy elmondják neki, mennyire tisztelik. Én is szerettem
és tiszteltem a nagyapámat. És mindig segítettem
neki. Ő meg sétált, játszott velem, gyerekkönyvekből
olvasott. Aztán egyszer csak megbénult. Váratlanul.
Ült a kertben a nyugágyon, és almát hámozott.
Hirtelen hörögni és rángatózni kezdett.
Lefektették a hálószobában. Ott feküdt
aztán három éven át. Egész a haláláig.
Nem tudott mozogni és beszélni. Csak nézni tudott
meg enni, inni, pisilni, kakilni. És nyögni. Nagyon nevetséges
volt, amikor feküdt. Amikor a szüleim nem voltak otthon, játszottam
vele. Először csiklandoztam. De nem félt a csiklandozástól.
Utána befogtam az orrát, mire a száján vett
levegőt -- tátogott, mint egy hal. Aztán felemeltem
a takarót, és megfogtam a kukiját. Olyan volt neki,
mint egy béka. Nagyapa forgatta a szemét, izzadt és
nyöszörgött. Aztán más játékot
találtam ki. Fogtam a porolót meg egy kockacukrot. Elkezdtem
ütni a nagypapa hasát, és megparancsoltam: "Hangot!
Hadd halljam!" És amikor a nagypapa felbőgött, a szájába
tettem a kockacukrot. A szüleimnek meg az ápolónőnek
folyton mutogatott a szemével felém és nyögdécselt.
De nem értették, mit akar. Én pedig folytattam a játékot.
Megjöttem az iskolából, megebédeltem, aztán
azt mondtam az ápolónőnek, hogy szeretnék felolvasni
a nagyinak. Akkor ő elment, én meg bementem nagyapához
és becsuktam az ajtót. Rögtön nyöszörögni
kezdett és a szemét forgatta. Fogtam a cukrot, a porolót,
és játszottam vele. Aztán beleszokott, és mindent
úgy csinált, ahogy kellett: időben bőgött
és szopta a cukrot. Néha én etettem meg az ápolónővér
helyett. És ő majdnem mindig sírt. Evett és
sírt. Amikor meghalt, én is sírtam. A miniszterelnök
mellé temették. És a katonák olyan hangos díszsortüzet
csináltak a tiszteletére, hogy egyszerre mind a két
fülem bedugult.
4. FÉRFI Nekem meg nem volt se nagypapám,
se nagymamám, se apám.
1. NŐ Csak anyád volt?
4. FÉRFI Csak.
1. FÉRFI Alacsony volt?
4. FÉRFI Alacsony.
2. NŐ Göndör, szőke hajú?
4. FÉRFI Göndör, szőke hajú.
2. FÉRFI Átlátszó műanyagkeretes
szemüveget viselt?
4. FÉRFI Igen.
3. FÉRFI Anyajegy volt az arcán bal oldalt?
4. FÉRFI Aha.
5. FÉRFI És aranygyűrű a bal
gyűrűsujján?
4. FÉRFI Néha levette azt a gyűrűt.
Aztán meg újra felhúzta. Nem tudom, miért.
Nagyon szép volt a mamám. Sohasem büntetett meg. Mindent
megbocsátott nekem. Ápolónőként dolgozott,
de soha nem jöttünk ki a fizetéséből. És
munka után injekcióadásból keresett még
hozzá. Beteg öregeknek adott injekciókat. Mindig este
nyolcra ért haza. Akkor én általában játszottam
az udvaron a gyerekekkel. És amikor megláttam, odaszaladtam
hozzá és a nyakába ugrottam. Nagyon tiszta volt a
keze, és alkoholszagot árasztott. Azt mondta: "Na lám,
hazarepült a pillangó." Smetterling volt a családnevünk.
És bár ez német név, a mamám azt mondta,
egy gramm német vér sincs benne. Utána lezuhanyozott,
ivott egy kupica konyakot, és vacsorát készített.
Főzés közben mindig fütyörészett. Aztán
vacsoráztunk, és én közben elmeséltem,
mi volt az iskolában. Mindig ugyanazt mondta: "Csak úgy igyekezz,
hogy engem soha ne hívjanak be miattad." És én igyekeztem.
Néha a mamámhoz férfiak jöttek. Vasárnaponként.
Ilyenkor a mama azt mondta: "Menj le sétálni az udvarra."
És egész nap csak sétáltam. Amikor hazamentem,
a mamám kicsit részeg volt. Különben keveset ivott.
A szomszédok nem szerették, mert senkivel sem barátkozott.
De én fütyültem a szomszédokra. És egyszer
éjjel felgyulladt a szemközti ház. Nagy fényesség
lett. Szörnyű volt. A mamám az ablaknál állt
és nézte. Nagyon féltem. Nagyon. És azt mondtam
a mamámnak: "Mama, félek." Befeküdt mellém az
ágyba. Reszkettem egész testemben. És a mamám
simogatni és nyugtatgatni kezdett. Addig sohasem láttam tűzvészt.
Olyan világos volt, mintha égett és ringott volna
a szobánk. És az ablakon túl kiabáltak és
szaladgáltak. Én pedig reszkettem és szuszogtam. És
odasimultam a mamámhoz, és rögtön elkezdtem neki
simogatni. A mamám átölelt, és ő is simogatott
engem. Így feküdtünk, amíg el nem aludtam. Másnap
éjjel én mentem át a mamám ágyába,
és azt mondtam: "Mama, félek." És szuszogtam hozzá.
Odasimultam hozzá, és rögtön simogattam neki. És
elaludtam. És utána minden éjjel átmentem az
ágyába. Aztán volt valami cserediákprogram,
és az osztályunkat egy évre elküldték
Angliába tanulni. Jól megtanultam angolul. És leveleket
írtam a mamámnak. Ő is írt nekem, de elég
ritkán. És amikor újra otthon voltam, rögtön
az első éjjel befeküdtem mellé az ágyba.
Odasimultam hozzá, de nem kezdtem el simogatni, hanem megcsókoltam,
és azt mondtam: "Drága mama, legyél a feleségem."
Mire ő azt mondta: "Na, látom, férfi lettél."
Magára húzott és segített. És én
behatoltam a mamámba, és ő lett a feleségem.
És ezt csináltuk minden éjjel. Annyira jó volt,
hogy néha folytak a könnyeim. A mamám lenyalogatta
őket a nyelvével, és azt suttogta: "Bűnözők
vagyunk." Aztán a mamámnak vakbélgyulladása
volt, és ugyanabba a kórházba fektették be,
ahol nővérként dolgozott. És a műtét
alatt megfertőzték hepatitisszel. És a mamám
hét hónap és tizenhárom nap múlva meghalt.
Engem gyermekotthonba adtak. És valahányszor pillangót
láttam, a mamámra gondoltam. Gyűjteni kezdtem a pillangókat,
és egy bonbonos dobozban tartottam őket. Mindig csúfoltak:
"Smetterling, a lepkevadász." De senki sem bántotta a dobozomat.
És az érettségi bankett után lefeküdtem
egy lánnyal. Utána elégettem a dobozomat és
elmentem dolgozni egy konzervgyárba.
5. FÉRFI Nekem meg a bátyámnak nem
volt se anyánk, se apánk, se nagymamánk, se nagypapánk.
1. NŐ Apád a fronton halt meg?
5. FÉRFI Aha.
2. NŐ A nagymamád a blokád első
évében halt meg?
5. FÉRFI Igen.
1. FÉRFI A nagypapádat bomba ölte meg?
5. FÉRFI Bomba.
2. NŐ Anyádat a tífusz vitte el?
5. FÉRFI A nyolcas számú városi
kórházban.
3. FÉRFI És árván maradtatok
az öcséddel?
5. FÉRFI Árván.
4. FÉRFI Ikrek voltatok?
5. FÉRFI Igen. És nagyon hasonlítottunk
egymásra. Mindig összekevertek és Nyulaknak csúfoltak
bennünket. Mert kis tokánk volt és nagy fogunk. Tényleg
nagyon hasonlítottunk a nyulakra. A blokád második
évében, miután meghalt édesanyánk, kis
híja volt, hogy mi is éhen nem vesztünk. Megettünk
már mindent: rongyokat, forgácsot, cipőt, kijártunk
a szeméttelepre. De a szeméttelepen se volt semmi. Hárommillió
ember élt a városunkban, és valamennyien enni akartak.
És az ellenség gyűrűben tartott bennünket,
hogy mind egy szálig elpusztuljunk. És azon a télen
el is pusztultunk volna, ha nincsen Hal. Bevett minket a bandájába.
Bűnöző volt és katonaszökevény. A
börtönből büntetőzászlóaljba
vitték, de megszökött. Volt még két katonaszökevény
a bandában, Hal nője meg egy mérnök. A bandánk
egy lerombolt ház pincéjében élt. Volt ott
két kályhánk meg főzőlapunk. Fasírtot
készítettünk a hullákból, és Hal
nője kenyérre cserélte a városban. Azt mondta
mindenkinek, hogy a városi pártbizottság büféjében
dolgozik. És hogy ez ló- meg nyúlhúsból
készült fasírt, és ezt eszik a pártbizottság
dolgozói. Hal korán reggel ébresztett bennünket,
és elküldött hullaseggekért. Ő maga félt
előjönni a pincéből. Iskolatáskát
vettünk magunkhoz, és mentünk hullákat keresni.
Nagyon hideg tél volt. Az emberek éheztek és alig
vánszorogtak. Gyakran csak úgy az utcán holtan estek
össze. Ilyenkor mi a bátyámmal odamentünk, gyorsan
levágtuk a fenekét, és elmentünk onnan. Nekem
késem volt, a bátyámnak fűrésze. Ha friss
volt a hulla, én vágtam ki a fenekét késsel.
Ha már fagyott, a bátyám fűrészelte ki
a fűrészével. Beletettünk egy-egy fél segget
az iskolatáskánkba, és mentünk másik hullát
keresni. Hal megszabta a normát -- naponta két fenék.
Két fenék nélkül vissza se mentünk. Csak
egyszer volt, hogy megijedtünk, és másfél feneket
vittünk neki. Hal akkor megvert bennünket. Attól kezdve
a bandából mindenki Másfélseggnek hívott
minket. Egyszer meg öt segget gyűjtöttünk. Alig bírtuk
elcipelni a pincéig. Éjjel aztán dolgoztunk: fasírtot
készítettünk a seggekből. Ledaráltuk a
húst, kazeinenyvet raktunk bele, hogy ne essenek szét a fasírtok,
megsóztuk, megborsoztuk és gépolajban kisütöttük
őket. Szépek lettek a fasírtjaink. Reggel Hal nője
ment, hogy elcserélje őket, és csak estére
jött vissza kenyérrel meg dohánnyal. Ettük a kenyeret,
forró vizet ittunk rá, aztán a hányásig
cigiztünk. Egyszer meg a bátyám elment a szomszéd
házba tűért, és nem jött vissza. Nem tudom,
hová tűnhetett. Három hónapig kerestem. Aztán
áttörték a blokádot. És engem elvitt a
városból a nagybátyám. A bátyámat
végül is nem találtuk meg. Gyakran álmodom ugyanazt:
a bátyám egy tűt mutat nekem, és azt mondja:
"Ebben a tűben ötszáztizenkét segg van. Nem halunk
meg." Aztán megszúr a tűvel, és felébredek.
Mindannyian suta pózba dermednek. Bejön az
Eladó meg a Vegyész.
ELADÓ Na tessék. Megint ugyanaz. Harmadjára.
VEGYÉSZ (odamegy, megszemléli a dermedt
alakokat, meglöki az 1. F.-t, az 1. F. eldől; meglöki
az 1. N.-t, az 1. N. eldől.) Hát igen.
ELADÓ Harmadjára. Ennyi nem elég
neked? Ki akarod próbálni negyedszer is? A végén
nem marad ügyfelünk.
VEGYÉSZ Elég. (Rágyújt.) Ahogy
a főnököm mondaná, a kísérleti fázis
befejeződött. Most már nyugodtan kijelenthetjük,
hogy Dosztojevszkij tisztán halálos.
ELADÓ És mi a teendő?
VEGYÉSZ Vegyíteni kell.
ELADÓ Mivel?
VEGYÉSZ (gondolkodik) Hát... próbáljuk
meg Stephen Kinggel. Aztán majd meglátjuk.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu