Szereplők: a Férfi és a Nő (mindketten
ötvenes éveik közepén-végén)
(A Nőnek nem szabad aszottnak, öregaszszonyosnak lennie,
ellenkezőleg.)
A szereplők Görlitz térségének pergő
r-betűivel beszélnek
(A lakásukban, a tisztaszobában.)
FÉRFI: Egyszerre az Úristennek mán minden meg
vót teremtve. De pont még egy darab gránitja maradt
neki. Azt akkor fogta, belehajíntotta a tengerbe, csakúgy
dübbent. Ebből lett egy sziget. De mán nem vót
az Úristennek semmije, amit a tetejire rakhatott vóna. Nosza,
fogta és az összes kontinensnek a javából szedett
egy maroknyit, aztán odarakta a gránitra. Na, ezt híjják
most Szardéniának, ahová elmehetnénk, ha rendesen
beütött vóna a dolog a tombolával.
Nő: Ne rágjad magad, hát ez csak egy agyalmány
a TUI-magazinból. Csak agyalmány.
FÉRFI: Ez egy monda. Én legalább fölkészülök
rá, mielött bekocsikázok a világhírbe,
te pedig majd ott állsz hülyén ha megérkezünk,
a Hotelnak a halljába.
Nő: Az tégedet nem érdekel, hogy a Ratschkes Hans
nyerte meg a tombolát? Az nem érdekeli a te mondádat?
FÉRFI: De csak egy számmal vótunk mellette. Egyetlen
számmal.
Nő: Egy szám az egy szám.
FÉRFI: Majd mindjárt megcsapom a segged. Semmi családi
érzés nincs ebbe a házba.
Nő: Csak ne olyan hangosan a randa szájaddal!
FÉRFI: A Ratschkes Hans egy seggfej. Az még a tombolát
is megmanipulálta.
Nő: Emlékezzél csak vissza, hogy a lottón
már négyszer vót melletténk. Mindig ott vótunk
eggyel mellette.
FÉRFI: Az más. A lottó az más. (választékosan)
Valószínűségszámítás. Színtiszta
valószínűségszámítás, és
semmiféle Ratschkes Hans.
Nő: De mégis jól fölidegelted rajta magad.
FÉRFI: Asszony!!!
Nő: (kis szünet után) Mindenesetre: én föl
vónák készülve az egy millióra.
FÉRFI: Csak Szardéniáról nem vóna
semmi tájékozottságod.
Nő: Szardénia ide vagy oda.
FÉRFI: Vennél magadnak pár új rongyot,
azzal kész is vóna az előkészület. Elbámészkodnál
az új rongyokba, aztán este megen gyünne a rizsáshurka.
Nő: Majd meg fognál te lepődni!
FÉRFI: Na ja. Sőt, egyenesen be fognák szarni.
Nő: Ne olyan hangosan.
FÉRFI: Aztán mit fognál csinálni, a te
millióddal?
Nő: (kacéran) Egy igazi nő az ilyesmit titokban
tartsa...
FÉRFI: Nincs ottan semmi titok. Ha te nem tudsz valamit, akkor
mindjárt arra fogod rá, hogy titok.
Nő: Mindenesetre esténként nem vóna rizsáshurka.
És akkor lenne ebbe a házba egy új tévé.
Csak azér, hogy az ember mégse tisztára hülyén
haljon meg. Egy tévé meg egy videjórekkord. Akkor
aztán lenne itt élet.
FÉRFI: "Videó". Úgy híjják, te kelekótya:
Vi-de-ó.
Nő: Egy videórekord a legjobbikból, meg longpléh.
FÉRFI: Longpléh? Csak ne még a végin néztél
is mán illyet?!. Ha megen elspórolsz a konyhapénzből,
kapsz egyet a pofádra.
Nő: Ne olyan hangosan! A Rischnikék még azt hiszik,
hogy itt valami családi ramazuri van.
FÉRFI: Na, a Rischnik az még többet vágja
pofán az asszonyt.
Nő: (választékosan) Számunkra a Rischnikék
nem egy nívó.
FÉRFI: Viszontag a Rischnikéknek van videójuk.
Hű, hát most gyüvök rá, te dög, hát
teneked a Rischniktől van az ötlet.
Nő: A Rischniknek nincsen longpléhje.
FÉRFI: Na, most szépen elárultad magadat. Megmutatta
neked a pornót a disznó.
Nő: Nem is.
FÉRFI: Mi az, hogy nem is?
Nő: A Rischnik egyáltalába nem is vót ott.
Az Elzája mutatta meg a készüléket.
FÉRFI: A pornót is, mi?
Nő: (vihog)
FÉRFI: Kérdeztelek.
Nő: Csak kedvcsinálónak, na.
FÉRFI: De az én füzetjeim azok be lettek dobval
a kályhába, mi? Megmondom én, hogy mi vagy, tudod?
Egy Farizea vagy!
Nő: Ne olyan hangosan!
FÉRFI: Ezenkívűl még mi van?
Nő: (félreértve) Ezenkívűl csak sör
van, kettő sör, azt osszad be estére.
FÉRFI: (hátulról a Nőhöz lép,
megfogja a mellét) Szóval neked csak a Rischnik pornója
csinál kedvet.
Nő: Dehogyis...
FÉRFI: (kiábrándulva otthagyja) Se sör sincsen,
se kedv sincsen.
Nő: De két sör az van. Csak be köll osztani...
FÉRFI: A magad szarával törődjél. Be
tudom osztani magamtól is.
Nő: Mondhatnál valami szerelmeset. Attól talán
megjönne a kedvem. Egy női teremtés szívét
mindig újra meg köll ostromolni.
FÉRFI: (nevet és rásóz a Nő hátuljára)
Megostromolni, úgy csinálsz, mintha egy erőd vónál,
akit meg köll ostromolni.
Nő: (sértetten) Én nem vagyok egy erőd.
FÉRFI: Vagy egy hízó. Úgyis úgy
nézöl ki, hogy holnap mán le is lehetne vágni.
Nő: (belefújja az orrát a zsebkendőjébe)
Ha velem ilyen pocskondián bánol, én ügyvédet
fogadok. Akkor aztán fizethetsz, amíg belefeketedsz. Ha ugyanis
nem vagyok szakképzett, el foghatol engem tartani, amíg belefeketedsz.
Éppenséggel 800 márkát megtarthatsz, a többit
nekem köll leperkáznod. Ez mostan a törvény. És
az ügyvédek a mi oldalunkon állnak, asszonyokén.
FÉRFI: Majd az is kap egyet a fejire, a te ügyvéded.
Nő: Az rád nézve nem vóna jó... Csak
a lelki szegénységedet mutatná ki.
FÉRFI: Ezt megen a Riscniknétől hallottad, ugye?
Nő: Na és ha tőle? Mostan összeszedjük
a paragrafusokat. És aztán egy-két szóból
érvényesítsük. Mán az összes eshetőség
végig van gondolva. Példának okáért:
kap a Rischnikné a pofájára, és elmén
a rendőrségre, és levetkezik ottan, és végig
lehet számolni a flekkeket rajta, és promt a Rischnik kap
is két és fél évet. Az tényfix. Csak
az a hülyeség, hogy a Rischnik törülközőbe
bugyolálja a kezit, és akkor a Rischniknén semmi valamirevaló
nyom nem marad. De te még annyi fáradtságot se veszöl,
hogy kiszedjél a szekrényből egy türülközőt.
Te csak ütsz, ahogyan gyün.
FÉRFI: Fenyegetsz, te dög?
Nő: Nem, csak megvédem az érdekemet. És
azonkívül szeretnék egy kis egyenjogúságot
kiharcolni. Sose nem lehet tudni. Lehet, hogy belépek a feministákhoz,
egyáltalán nem áll tőlem messzi.
FÉRFI: Mondom én, mint egy erőd.
Nő: (fölordít, kimegy a helyiségből.
A Férfi leül és kinyit egy sört)
FÉRFI: Na, na!
Nő: (kintről) És az, hogy a gyerek kitanult műszaki
rajzoló, az semmi? Éveken át pakolásztam utána
a ceruzáit. (felüvölt) És akkor? Hálátlanság
a világ fizetsége.
FÉRFI: (halkan) A műszaki rajzolóság az
tőlem van. Az eszit azt tőlem örökölte. (hangosan)
Na, jól van, mama, nem vagy egy erőd.
Nő: Agyondolgozom magamat, és ez a hála.
FÉRFI: Lüke jószág, megmondtam, hogy nem
vagy egy erőd. Na, levessem magamat eléd a földre, úgy
könyörögjek?
Nő: Inkább jobb vóna, hogy mutassál egy
kis figyelmességet.
FÉRFI: Ihatol egy likőrt.
Nő: Én már ittam egyet az üvegből, anélkül,
hogy megkérdeztelek vóna.
FÉRFI: Igyál még egyet, hogy fölálljon
a csecsed bimbója.
Nő: (hangosan) Látod, mén ez máshogy is.
Hát ugye, hogy a hangnem csinálja a muzsikát.
FÉRFI: Azután mi vót a Rischnikéknek a
pornóján?
Nő: A disznóság. A disznóság vót
mindösszesen rajta.
FÉRFI: Nyugodtan mesélhetnél róla egy kicsit.
Nő: (megundorodva) Okádék!
FÉRFI: Azt én is megnézném a Rischniknével.
Nő: A Riscnnikné az köpne terád. Van annak
baja elég.
FÉRFI: A Rischnik egy vén tahó fasz. A csajnak
csak egy kis gyöngédség kéne, aztán máris
széjjelrakná az embernek a konyhaasztalon, semmi paragrafus.
Nő: (felüvölt. Kimegy a konyhába)
FÉRFI: Csak nem a végin még féltékeny
vagy, mama?
Nő: (csípősen) Én?
FÉRFI: A Rischnikné, az nekem még a gatyámat
se köthetné meg.
Nő: (könnyek között felnevetve) A Rischnikné
az egy kiaszott luvnya.
FÉRFI: Szóra se érdemes.
Nő: Csak nem köll engemet folyton zrikálni.
FÉRFI: Ti nők sose veszitek észre, ha viccöl
veletek valaki.
Nő: Mert mindig a nőiség érzékeny
pontjára van tapintva.
FÉRFI: Azt én is szívesen megtapogatnám,
az érzékeny pontodat.
Nő: (kacéran) Úgy beszélsz, mintha én
valami snájderfáni volnák. Amikor meg akarsz izélni,
akkor tudod mondani, hogy "érzékenység" meg "rejtek".
Hogy a nő világa maga az érzékenység,
azt mindegyik bumburnyák lássa, ha megnézi neki a
fehérneműjét: azt a lelki finomság szabályozza,
hogy mit húz föl az ember a meztelen bőrire. Tenálad
abból lehet tudni, micsoda gorombapokróc a lelked, hogy meg
köll nézni a te hosszú izéidet. A magunkfajtánál
ezzel szemben: mindig egy hímzett virágocska mindig egy kicsi
(választékosan, álmodozva) "titoktelt sikamlósság...
egy mese bársonyban és selyemben... egy kelme, amiből
a legmerészebb álmaink vannak. Merészség. Erotikus
luxus." Merészség, ezt köllene a te zoknijaidnak mondani.
FÉRFI: (csücsörít) Na, gyere ide, te öreg
Luxus, te mindenesetre nem vagy olyan aszaltszilva, mint a Rischnikné.
Nő: Akkor most igyak még egy likőrt?
FÉRFI: Szlopáljad be nyugodtan az egész üveggel.
Hogy egy kicsikét föloldódjál.
Nő: Meg fogsz lepődni, ahogyan én föloldódok.
Akkor rögtön az egész Szardéniádat eldobod
a fenébe.
FÉRFI: (barátságosan) Te öreg koca, te.
Nő: Ne olyan hangosan.
(Reggelinél)
FÉRFI: Hány óra?
Nő: Még van idő.
FÉRFI: Azér a Szardénia meg a millió csak
nem akar kimenni a fejemből. Én meg huszonöt éve
kínlódok a vállalatnál.
Nő: Mindig gyüssz ezzel a te reggeli áriáddal.
Csak azér, mer nem találsz örömöt a rendes
munkába.
FÉRFI: (A fenekére üt) Mer az ember a reggelinél
még friss. Tervezgetős. Ki korán kel, aranyat lel.
Nő: Ilyen korán én nem bírok a te terveiddel
mit csinálni. Azonkívül én még egyáltalába
nem is mosakodtam.
FÉRFI: Nyald ki a seggem. (elrévedve) Huszonöt év...
Nő: (ugyanúgy) A gyerek is már huszonöt éves.
FÉRFI: És az ilyennek szép öregkora lesz.
Nő: Szép pénzt visz haza.
FÉRFI: Na ja, ha valaki tud, akkor jó munkáért
jó pénzt bír keresni.
Nő: Mer rá volt feküdve neki, az egész taníttatására.
Ami már maga egy öröm.
FÉRFI: Az ember közben megismerkedik ugyebár ezzel-azzal.
Összeköttetés. Az összeköttetés mindenekelőtt
az omega és az alfa. Ha nincs összeköttetésed,
a végin összekevernek az összes Gretschkével. Hiszen
nem tudhassák, hová tartozol. Megkérdik esetleg: az
a Gretschke? És neked muszáj azt mondani: nem, dehogyis.
Mindenképpen kínos. De ha neked megvan az összeköttetésed,
akkor mind tudják, hogy te nem az a Gretschke vagy, hanem...
Nő: De mink akkor is Gretschkék vagyunk.
FÉRFI: De nem az a Gretschke. Aki egy adószakértő,
bandita Pfuj és pfuj.
Nő: Én még soha nem vótam vele összekeverve.
FÉRFI: Mer nekem vannak összeköttetéseim. Akiknek
van tudomásuk rólam és a nejem őnagyságáról.
És a mi családunkat szépen el tudják választani
a Gretschke-féle banditától meg ügyeskedőtől.
Nő: Milyen kedves hogy engem megen a nejednek hívol. (megpróbálja
a Férfit megcsókolni, aki elhárítja)
FÉRFI: (reakció nélkül) Akinek tanultsága
van, az jó helyen van a startnál. Az jól elöl
áll. Tanultság vagy finesz. Magától érthetődik,
hogy naná. Tehetség.
Nő: Na, az mind megvan. A képzettség és
a tehetség. El fognak képedni, ha kiderül, hogy mi minden
van egy ilyen koponyába.
FÉRFI: Nagyon is úgy van. Meg fogják látni.
Még máma utána kérdezek, hogy mi az ábra
a fizetésemeléssel. Egyenesen belekérdezem neki az
arcába, a kis pöhölyszakállas főnököcskének.
Akkorát tiltakozok neki, hogy belereccsen a tyúkszeme.
Nő: (csodálkozva) Te? Te arra nem vagy képes.
FÉRFI: (megdöbbenve) Hát nem az elébb mondtad,
hogy el fognak képedni a sok mimindentől a koponyámban?
Nő: De... de... én azt gondoltam... hát én
végig a gyerekről beszéltem...
FÉRFI: Szóval a gyerekről. Szóval engemet
nem tartasz képesnek.
Nő: (az arca elé kapja a kezét) Dehogynem, dehogynem,
csak tisztára összezavarodtam, dehát ez egy emberi dolog...
FÉRFI: (majdnem gyengéden) Nyugi, megnyugodhatsz. (A
Nő elveszi a kezét az arca elől; a Férfi megüti.
Keményen:). Nesze neked ilyen dologban tévedni. Egy ilyen
emberi dologban. Bizony, ha az embernek nem vesz be valamit a gyomra, akkor
verekedős.
Nő: (feljajdul) Nem én mondtam, hogy szalonnástojást
akarok, nem én mondtam!!! Mondtam, hogy megfekszi a gyomrodat.
FÉRFI: Én a lelkemről beszélek, te baromállat!
Nő: (bömbölve, kilökve a szavakat) Neeem, te a
kakádról beszélsz!
FÉRFI: Tartsd a pofád!... Mindenesetre: az első
millió a legnehezebb. Viszont: arra sosincsen késő.
Nő: (megkönnyebbülve)
A Szardéniára már
800-ért be lehet fizetni. Csak a lasztminuttával köll
utazni. Az ember ott ül a bőröndjén, amig nem mehet.
Ha akar valaki, annak persze lehet enni is, végig, amig csak el
nem indulhat. Vagy inni valamit. Snapszot is, ha az köll valakinek,
amig el nem repülhet.
FÉRFI: Szardinia ide vagy oda. Nem a morzsa köll, hanem
az egész kalács, ez a jelszó. Máma én
berontok az irodába, odaverek az öklömmel az asztalra:
"Mi az, hogy tizenötharminc óránként?! — harmincat
akarok" ezt fogom neki mondani. "Harmincat, vagy térden toszlak."
Úgy, ahogy mondom (nevet) "Térden toszlak."
Nő: (fellelkesülve) Akár a gyerek! Térden
toszlak! Hogy mindég van egy vicc neki a szájába.
FÉRFI:: "Térden toszlak", mondom neki, egyenesen bele
az arcába.
Nő: (aggódva) Csak az a baj, hogy a gyereket te pofon
vágtad, ha ilyeneket beszélt. És akkor te ilyent mondanál
a főnöknek...
FÉRFI: A gyerek az az én húsom és vérem,
és az én saját húsommal és véremmel
a szülői házba azt csinálok, amit... (elakad,
megriad) És ha valaki már huszonöt körül van,
annak már meg köll a tiszta beszédet is érteni.
Nő: (kis nyugtalan szünet) Húha húha, hát
hiszen már negyed van. Még el fogol késni...
FÉRFI: (idegesen felöltözködik) Megen' dühös
vagy, ha a neveletlen kölyködről esik szó, és
nekem nem csöppen el azonnal a nyálam.
Nő: Te is ugyanúgy szereted.
FÉRFI: Mennydörgős ménküt.
Nő: Pusziljál még meg!
FÉRFI: (elereszti a füle mellett) Én bizony odacsapok
a főnökdögnek a pulpitusára a fizetésemelésért.
Nő: Tessék mégegyszer megpuszilni!
FÉRFI: Csak várjál! Sampánnyal gyüvök
haza.
Nő: Búcsúpuszit!
FÉRFI: Egy millió. Az első a legnehezebb.
Nő: Persze, egy millió (odatartja a száját,
a Férfi szórakozottan megcsókolja)
FÉRFI: Ezt te nem érted!
Nő: Tessék nekem még egy puszkót adni, oszt
jól van...
FÉRFI: Elkések.
Nő: Nem késöl el, mer egy kicsit svindliztem az idővel.
Öt perccel kevesebb van.
FÉRFI: Szóval átsvindliztél.
Nő: Egy igazi csókot akarok.
FÉRFI: Ügyes egy asszony, mondhatom, ügyes. (megcsókolja)
(Délután.
A Nő dolgozik a háztartásban, a Férfi követi
a sörösdobozával mint egy árnyék. Az útjába
áll, a kitérési manőver gyakran szerencsétlenül
sikerül)
FÉRFI: ...és a vérnyomásom 80/120! Ezt
csinálja utánam a sok taknyos közül egyik is, az
én vérnyomásomat.
Nő: Egész jól tartod magad, azt el köll ismerni.
FÉRFI: A vizelet az szintén stimmöl.
Nő: Hm. De mér vagy te itthol mán délután?
FÉRFI: És remek az ékágé. Ezzel
szembe, amikor a Kraizschek lett oda berakva, akkor egy olyan hangot adott
a készülék, hogy hűűűűűűűűht.
Az csinálta a készülék a Kraizscheknél,
hogy hűűűűűűűht. (bizonytalanul
nevet)
Nő: De a Kraizscheknál tök mindegy, ha egy hűűhht
csinál a gép, mer akkor is ő a te főnököd.
FÉRFI: Vót. Csak vót.
Nő: Most egy másik van?
FÉRFI: Nem.
Nő: És mégis minden rendbe.
FÉRFI: Abba te biztos lehetsz mama, mostantól minden
meg fog javulni.
Nő: (gyanakvóan) Csak nehogy mán a végin
még előléptettek?!
FÉRFI: És ha igen? Nem tételezed föl? Te
magad mondtad, hogy még jól tartom magam.
Nő: Jól tartod hát.
FÉRFI: Na látod. Kukkants csak be a táskámba.
Nő: (keresi a Férfi aktatáskáját,
belenéz)
FÉRFI: Na?
Nő: Pezsgő.
FÉRFI: Sampány!
Nő: A sampány az más, az finomabb.
FÉRFI: Tökmindegy. Ne gyere mán nekem ezzel a keresztrejtvény-tudásoddal
kilencezredször. Tűz!
(A kezébe veszi az üveget, kinyitja és kilövi
a dugót, a pezsgő a Nő ruhájára spriccel.
A Férfi nevet.)
Nő: Juuuuuj. Te disznó!
FÉRFI: Hozzá fog kölleni szoknod. Mint a főnök
felesége sampányban fogol fürdeni.
Nő: Pfuj és pfuj.
FÉRFI: Meg osztriga. Osztrigát fog kölleni hogy
szürcsölésszél. Ahogy a ranghoz illik.
Nő: "Osztriga"
FÉRFI: (élvezettel) Lesz itt élet.
Nő: (undorodva) Be vagy rúgva fényes nappal. Ki
csinálna tebelőled főnököt, a te porckorongoddal,
mi?
FÉRFI: Huncut, aki főnök. Semmi se a hátgerincen
múlik, hanem hogy itt fönt (a fejére mutat), itten stimmöljön
a dolog.
Nő: Csak nem részlegvezető lettél?
FÉRFI: Magasabb.
Nő: (tanácstalanul) Hm...
FÉRFI: A legmagasabb rangú lettem: vállalkozó.
Nő: (leül, elkezd sírni, magának) Láttam
hogy ez lesz. A te szar italozásod.... ide vezetett.
FÉRFI: Meg vagy te lökvel. Te nem ismered az idők
szavát. Ha az embernek megvan a rátermettsége az üzleti
fejszámoláshoz, ki köll használnia a lehetőséget.
Nő: (megdöbbenve) Fejszámolás? Csak nem a
végin te magad akarsz a főnök lenni?
FÉRFI: (büszkén) Magad uram, ha szolgád nincs.
(választékosan) Egy a kérdés: a piackutatás.
Nő: (csak bámul a szó hallatán)
FÉRFI: Kereslet és kínálat. És mi
az, amire a pógárnak momentánd a legnagyobb érdeklődése
van? Há?
Nő: Hát, nekem egy új mosógép kéne.
FÉRFI: (felnyög) Te olyan hülye vagy, mint egy tyúk,
épp, hogy az udvart nem szarod teli. Hát mosógép
az egyszer vagy kétszer köll egynek egy életbe, hát
hogy lenne arra érdeklődés? Eröltesd már
meg magadat egy kicsit! Mit köll a polgárnak állandóan?
Nő: Enni.
FÉRFI: Ez már jobb. De evés nélkül
ki lehet bírni két hétig. Vagyis? Na várjál,
adok neked pár fogódzót, hogy megismerkedj a korszerűséggel.
Vegyünk egy átlagembert. Tégedet, példának
okáért. Nem tanultál, és amúgyis, születéstől
fogva egy kicsit butuska vagyol. (A Nő komolyan belegondol) Nincs
munkád, és csak a kövér valagad van mögötted;
a családba se közel se távol egyetlen amerikai nagybácsi
sincs, hogy örökölhessél; - Bírsz követni?
(A Nő bólint) A végeredmény: le vagy pusztítval,
mint a külszíni fejtés Klettwitznél. Na, akkor
mit csináász?
Nő: Iszok.
FÉRFI: Pontosan.
Nő: Na és?
FÉRFI: Na és, na és? Mi mostantól tulajdonosai
vagyunk egy Ital-Shopnak.
Nő: Aztán hun van az a Sopp?
FÉRFI: Eleinte a mi garázsunkban. De később
majd expanzióba lendülünk.
Nő: (bámul a kifejezés hallatán)
FÉRFI: "Gretschkéék ital-butikja" Italok, hideg
üdítők gyerekeknek, és specialitások nagyivóknak.
Na, mit szólsz hozzá?
Nő: (rosszat sejt, feláll és gyorsan átkutatja
az egyik fiókot. Leül, pezsgőt iszik.)
FÉRFI: (legyezget a takarékkönyvvel) Kezdőtőkének
köll lenni.
Nő: (sietve) És mennyivel akarsz te kezdeni?
FÉRFI:: Mindent vagy semmit, ez a jelszó. Aki mer az
nyer.
Nő: (sír és iszik az üvegből) Szóval
kirúgtak.
FÉRFI: (előhúz egy papírt. Buzgón.)
Idefigyelj! Ide van írva. Mindenki ki lett akolbólintva.
Az egész részleg, feketén-fehéren...
(A garázs házilag festett cégérrel: "Gretschke
Coctail-Center". A Nő egyedül áll a hímzett terítővel
letakart pult mögött. Barátságos szavakat gyakorol
az első kuncsaft számára)
Nő: (választékosan, olykor visszaesve a tájszólásba)
Kívánok egy jó napot. A Gretschke Coctail-Center üdvözli
Önt, különös tekintettel arra, hogy Ön első
vendége lett a mi oly ifjú, mint amilyen kecsegtető
vállalkozásunknak. Az Ön kívánságai
minekünk szívügyünk. Tessék szíveskedni
gazdag ajánlatunkból választani, mellyel az Ön
szolgálatára fogunk lenni.
FÉRFI: (kintről) Szolgálatára leszünk.
Ez ölég fog lenni.
Nő: (ránéz a cédulára. Helyesbít)
"Szolgálatára leszünk". (nevet) A végin még
egy igazi sómantot csinálsz belőlem.
FÉRFI: Két üveg piámba került, hogy
a fiatal Hermann ezt leírta nekünk.
Nő: Valamit valamiér.
FÉRFI: Már vérszemet is kaptál, mint kisvállalkozóné,
mi?
Nő: (buzgón) Tessék szíveskedni gazdag ajánlatunkból
választani, mellyel az Ön szolgálatára leszünk.
A mi ifjú és kecsegtető vállalkozásunk
megnyitása alkalmából engedtessék meg nekünk
az Ön által választott italt ellentételezés
nélkül rendelkezésére bocsátani... "Ellentételezés
nélkül" Mit akar a fiatalabbik Hermann ezzel mondani? Mi az,
hogy ellen? Ki ellen? Úgy hangzik, mintha meg akarnánk pumpolni
a kuncsaftot.
FÉRFI: Fogalmad nincs, hogy milyen egy rendes, szabatos beszéd.
Ellentételezés nélkül, az azt jelenti, hogy ingyér.
Nő: De akkor azon semmi hasznunk nincsen. Az egész duma
csak egy pusztába kiáltott szó. Ami nem kerül
semmibe, az nem is ér semmit.
FÉRFI: Nézz oda, a végin majd még egész
stratéga leszöl.
Nő: Stratéga...
FÉRFI: (bejön egy kis táblával: "Szomjazni
rosszabb, mint hazamenni". Kiteszi.) Először töltünk
egyet a kuncsaftnak ingyér. Erre az kiszámítja, hogy
ő most akkor mennyit megspórolt. Vagyis hogy akkor egyáltalába
nem is piázott semmit. És hát ha nincsen benne semmi
pia, gondolja a kuncsaft, akkor megengedhet egyet magának. Azután
nézi az erszényét: na né, hát ez még
csak az első vót. Tehát: bedobni még egyet..
És ez az ő suskája szempontjából még
csak a második. Itt már kicsit meg van lökve a kuncsaft
- és mit csinál? Fogja és rendel egy újat.
És így tovább. Amig el nem múlik neki az ingerküszöbe.
Nő: Ingerküszöb. Egészen összezavarsz ezzel
a te gasztrológiáddal.
FÉRFI: Pszichológia. Észre köll venni a kuncsaftnak
a pszichológiáját. Tehát mije van?
Nő: Pszichológiája, azaz én mindig megkérdezem,
hogy "Na, még egy sört?"
FÉRFI: Söröcskét. Söröcskét
vagy falatocskát. -Cska, -cske. Ezzel köll a kuncsaftnál
operálni. Akkor azt hiszi, hogy ő éppencsak egy kortyocskát
iszik, és ülve marad a seggin és dől a korpa.
"Nos, még egy söröcskét" Ezt köll kérdezni.
Nő: De ez nem morális erkölcsileg.
FÉRFI: A morál az maradjon meg a sportriportereknek meg
a némettanároknak.
Nő: Én ezt máshogyan tudom.
FÉRFI: Na ja: Egy némettanártól. Épp
jókor gyüssz a te moráloddal. Ne felejtsd el, az a jelszó,
hogy megdumálni, és folyton sakkban tartani a közönséget.
Egy szabályos sakkjátszmát akarok látni.
Nő: (visszaszájal) Majd pont sakkjátszmát?!
FÉRFI: Pofázol? Azt akarod, hogy még meséljek
ezt-azt az üzleti filozófijáról?
Nő: Nem.
FÉRFI: Először is: ostromolni és higénikus
benyomást kelteni.
Nő: (durcásan) Tudom, különben benyomsz egyet.
FÉRFI: Másodszor...
Nő: ...nemzetközinek lenni és megostromolni a világot
meg a Meridiánt
FÉRFI: (meglepődve) Meridiánt?
Nő: Ühüm...
FÉRFI: Na jólvan. Az a lényeg, hogy te ostromolsz,
én meg gondoskodok az utánpótlásról.
(A Nő bólint, a Férfi elmegy. A Nő egy egyszerű
dallamra elkezdi énekelni a jelenet nyitómondatait.)
SÖTÉT
(Este)
Nő: (Sétálgat egy a Férfi által tartott
tükör előtt, olyan előírásosan, mint
egy modell)
FÉRFI: (énekel, választékosan) Az akarok
maradni, aki vagyok, da-da-da, az maradni, aki vagyok da-da-da, az maradni
aki vagyok MA-RAD-HATSZ. Nánáná. A reklám az
főleg a tudat alatt hat. Teneked alig köll arra koncenrálni.
Föl köll hogy hozzon egy pozitív visszacsatolást
a mélyből.
Nő: Én csak ácsorgok a pult mögött, nem
kell nekem úgy kinézni mint a Schiffer Klaudijának
FÉRFI: "Schiffer Klaudija" "Ácsorgás" ha ezt valaki
hallja! Mama! Hát az egész menedzsment a te beszélőkédre
alapszik, és annak úgy köll menni, mint a karikacsapás
Nekünk mint vállalkozóknak felelősségünk
van. A reklám az bizonyos értelembe olyan, mint az oldalas
a lencsébe. Ezzel bírjuk hazavágni a konkurrenciát.
Azonkivül nekünk mint polgároknak egy színvonalat
is fönn köll tartani és ezt tudomásul köll
venni, az ilyen viselkedést.
Nő: Oldalassal? És azon meg hogy lencse, mit értöl?
FÉRFI: Ebbe a házba nem lehet egy hasonlatot mondani.
(ad a Nőnek egy csattanós pofont majd tovább magyaráz)
Na mégegyszer! (A Nő erre behúzza a nyakát.)
Manapság a burkolt reklám a menő. Product-placement,
érted? (A Nő bámul. A Férfi idegesen:) Tegyük
föl, hogy te egy csinos, dögös bestia vagy és sétálsz
a főtéren. Mindenki néz. Kapisgálod? (A Nő
bizonytalanul bólint) Sétálsz és sétálsz,
amig az utolsó faszi is tégedet nem bámul. Na most
akkor! Te megállsz, lehajolsz hogy jól lássák
a seggedet, de véletlennek köll látszani, mintha a cipőpertlidet
akarnád megkötni.
Nő: Akinek olyan segge van, hogy mindenki nézi, annak
nincs cipőpertlije.
FÉRFI: De az elv, ember, az elv. Na, menjünk tovább.
Tehát lehajolsz és mindenki bámul. Aztán fölegyenesedsz,
még mindig véletlenül, világos? (A Nő bólint)
Szóval fölegyenesedsz és kihúzol a táskádból
egy gyöngyöző üveg Kümmerlingert. A szádhoz
veszed és egy slukkra bedöntöd. Mindenki bámul.
Először a seggedet, utána a címkét. Ez
az Aha-efektus. Hű, ez a szép, dögös bige Kümmerlingert
iszik. És máris rajta vannak a témán. Én
pedig? Én pedig ott ólálkodok a sarok mögött,
mintha csak véletlenségből, egy targonca Kümmerlinger
sörrel. És készen is van a Product-Placement.
(kis szünet, melyben a Nő töpreng)
Nő: Mindenesetre én nem vagyok egy ribanc.
FÉRFI: De azért egy kis strichelésre ki vagy éhezve.
Nő: (megbántva) Hamarosan egy másik hülyét
fog kelleni keresned, azt hiszem...
FÉRFI: Ó, hát a milliót egyedül is
el bírom verni.
Nő: 146,50, amit bevettünk.
FÉRFI: Minden milliomos kicsibe kezdte. A tányérmosástól
a milliomosságig.
Nő: Te még életedbe nem mostál el egy tányért
se.
FÉRFI: Hasonlat.
Nő: Hasonlat ide vagy oda, kinn a konyhában ott állnak
a koszos tányérok, és énnekem meg itt köll
vakarni a seggemet.
FÉRFI: Te most a te megjelenéseden dolgozol, kérlek
szépen. Ha összejön, egészen új fizimiskád
lesz. Mindenki utánad fog futni. Legalábbbis a korodbéliek.
Nő: Az nekem elég, amennyit én köll futkozzak.
Tökig elég. (dühösen kimegy a konyhába, zörög
az edényekkel)
FÉRFI: (vigyorog és előhúz egy nagy dobozt
valami rejtekhelyről. Diadalmasan dudorászik) Ha te újból
elgyössz hozzám, nem úgy lesz mán ahogy vót...
Nő: (a konyhából) Te, ha nekem rájársz
a konyakra, fogsz kapni egyet a fejedre. Az az anyáknapi ajándékom
a gyerektől. Az enyimé.
FÉRFI: Szarok én te pancsodra. Jobbat adok én
magamnak.
Nő: (a konyhából) A rekamé marad becsukva.
Megjött a bajom.
FÉRFI: (halkan) Pfuj és pfuj.
Nő: (Eltörik egy edény. Hangosan) Mit mondtál?
Pfuj pfuj?
FÉRFI: Semmit, semmit.
Nő: A házasságba az emberek nem undorodnak egymástól.
Ezt tudomásul köll venni. Különben a házasság
szarrá megy. Az undor meg a házasság nem férnek
össze. (patetikusan) Az első pillanattól, hogy az ember
igent mondott, kellhet magán egy kicsikét uralkodni.
FÉRFI: Micsoda füled van. Azt a szentségit!
Nő: Nem hallottam semmit, hanem egyszerűen kikövetkeztettem,
mert ismerlek, azér (a földhöz vág egy tányért.
Fölordít.) Az egész egymilliót legomboltatom
rólad az ügyvédemmel. Az egész milliót
a nyolcszáz márkáig.
FÉRFI: (érzéketlenül) Nekünk most itt
van a házba a jövőnk. Mán be is van dugval a konnektorba.
(egy készülékre, egy Computerre mutat)
Nő: "Jövőnk a konnektorba." Ez most mán sok.
A fejem fölött veszöl egy tévét meg egy ilyen
videódisznóságot. Én egy tisztességes
asszony vagyok, akinek teli van a hócipője. Pornó!.
És igenis egy egészséges asszony.
FÉRFI: Buta koca te, hát ez nem pornókészülék,
hanem üzleti.
Nő: Ilyen kicsike tévé az üzletbe?
FÉRFI: Úgy ám, feketén-fehéren.
Nő: Na még az is!
FÉRFI: A számvitelhöz, ember! Az, hogy feketén-fehéren,
az egy szólásmondás. Ez egy számítógép.
Computer. A gyerek be fogja nekünk állítani. Azt mondta,
a mi speciális igényeinkhöz. De megvan a lehetősége
például a kutatásnak is.
Nő: (hirtelen kíváncsian) A gyerek? Hogy van a
gyerek? Elhozza a Kevint is? (ismét szkeptikusan) Fölfedezés
a mi családunkban? Hát nem tudom. Azt jobb' szeretem, amit
nem köll fölfedezni. A múltkor vótam az étterembe
a vécén. Amikor a kezemet meg az arcomat megmostam, hát
nincs türülköző. Keresem mindenhun, akkor egyszercsak
elkezd nekem automatikusan szárítani oldalról. Úgy
fútt rám, mintha tudná, hogy ott vagyok. (nevet) Megismert.
(nevet, aztán komolyan) Na, akkor odatartom a kezemet, szárazra
is csinálja. Na de az arcom! Jézusom, mit köllött
ott nekem hajolnom meg tornásznom, mire megszárítottam.
Ebböl' is látszik, hogy hiába van minden fölfedezve,
az én arcom mégis egy fehér folt. Én a részemről
jobb' szeretem, ami készen van.
FÉRFI: (olvassa a kísérőfüzeteket)
Persze, persze.
Nő: A gyerektől... (szeretettel megsimogatja a készüléket)
FÉRFI: Veszed el onnan a mancsodat. Hát ez hiperérzékeny,
te! (gondosan megfújogatja a képernyőt)
Nő: (megbántva) Én a kezemmel (mutatja) porcelánt
türülgettem.
FÉRFI: Mer neked mindig csak a zabáláson jár
az eszed. Ez (a készülékre mutat) mindent magától
megold, amit csak az ember akar.
Nő: Hát akkor akarjál.
FÉRFI: Mit gondolsz, nem azér' hoztam? Nevezzél
meg egy problémát és meg is van oldva.
Nő: Milyen problémát?
FÉRFI: Problémának lenni köll, megmondta
a gyerek, különben nem indul el.
Nő: (töpreng) Egy problémát...
FÉRFI: Na, valami peciálisat. Valamit.
Nő: (töpreng)
FÉRFI: (dühösen) Állandójan a fülemet
rágni meg bömbölni a konyharuhába, azt igen, de
most, amikor meg vagy kérdezve, hogy mi a probléma...
Nő: Hát a kajálás. Naná. (töpreng)
Úgy bizony. Csak 112,30 van nekünk a kasszába.
FÉRFI: Hogyhogy csak 112,30? Amikor pont százötven
vót a bevétel.
Nő: Úgy, hogy zokni, mert csak nem lehet levágni
a lábujjaidat. Meg nekem is köllötött venni valami
bugyit.
FÉRFI: Ne már az én lábujjam miatt.
Nő: (a fejéhez kap)
FÉRFI: Mindenesetre többet ésszel mint erővel,
és most be fogom nekije adni a mi 112,30-unkat. Ha valakinek csak
112,30 van a kaszszájában, az egy probléma. Bugyival
vagy bugyi nélkül.
Nő: Nehogy azt is mondjad neki, hogy bugyival!. Ahhoz semmi köze
nincsen.
FÉRFI: (gyorsan leül és megnyomja a gombot) Na.
Nő:: Mi van?
FÉRFI:: Csinálja.
Nő: 112,30 Na és? Mostan benne van a tévébe
a mi kicsike pénzünk. És nincs tovább.
FÉRFI: Most először gondolkozik.
(szünet, mindketten várnak)
Nő: (suttog) Talán zavarjuk. Én is egészen
ideg vagyok, ha valaki bámul engem a konyhába.
FÉRFI: Hát, nem is vagy egy számítógép.
(olvas) Aha. A vastag gombot fog megnyomni kölleni. (megnyomja, a
következő látszik: "Bad command or file name" magyarosan
olvassa) Bad command or file name. Na látod!
Nő: Mit na látok?
FÉRFI: Bad. Azaz fürdő.
Nő: És az a többi zagyvaság?
FÉRFI: Egyiket a másik után. Egyiket a másik
után, mama. Először el köll gondolkodni egy fürdőről
az üzletben. (a Nő bámul) Elsőre talán egy
klozett is elég. De igaza van ennek. Főleg a Női célközönség
végett. Azok azér nem isznak, mer sehol se bírnak
pisálni.
Nő: (megrendülve) Micsoda higénikus egy ember ez
a te Haladásod. A ménkübe! Kapcsold ki, ki tudja hány
példát köll neki holnapig megoldani.
FÉRFI: Igazad van. Nem fogunk azonnal ajtóstól
gyünni neki a mi problémánkkal. Ennyi elég kezdetnek.
(megnyom egy gombot)
Nő: Error.
FÉRFI: Ez biztos egy olyan üdvözlés-féle.
A végire.
Nő: (integet a törlőronggyal a készüléknek,
barátságosan visszaüdvözli.) Error részemről
is.
FÉRFI: (az asztal alá bújik, kihúzza a
dugót)
Nő: De nem talán inkább így híjják?
FÉRFI: (térdelve, kényelmetlenül meggörnyedve)
Errornak?
Nő: Mér, a te unokád meg Kevin.
FÉRFI: Nekem az, hogy Error az jól hangzik.
Nő: Nekem is. Most akkor van egy Errorunk, papa. Egy saját.
(A Férfi föláll. Mindketten meghatottan állnak
a készülék előtt, végül egymásba
karolnak. A Nő a Férfi vállára hajtja a fejét,
a Férfi hagyja.)
SÖTÉT
(Az "üzlet"-ben. Az élénksárga garázst
megható, házilag készített táblácskák
éktelenítik. Például: "Erre menj ki, hogy ne
bent menj ki!" (lombfűrésszel kivágott toalett-nyíl)
"Jó vendégünk tejel nékünk, legyél
te is jó vendégünk" "Gretschkééknél
jól benyalni és a sírba belehalni" "Igyál,
az meglátszik rajtad" "Utcánáti árusítás
itt, két hosszút, egy rövidet csöngetni" (lombfűrésszel
kivágott nyíl), és így tovább. Ebben
a díszlettervezőnek szabad kezet lehet hagyni.)
(A Nő és a Férfi estélyi ruhában
a pult mögött. Fölöttük egy diszkó-lámpa
villog. Mindketten meredten és reménykedve bámulják
a parkettot, beszélnek, anélkül, hogy észrevennék
magukat)
A Nőnek krém van az arcán.)
FÉRFI: (makacsul, egyfolytában vigyorog. A fogai közül)
Ha nem tünteted el a krémedet, egyetlen disznó se fog
ide begyünni.
Nő: (ugyanúgy) Ki küldött be engemet háromszor
egymásután a szoláriumba, na ki? Nem is akarok hallani
a fitneszről, az egész testem egy merő seb.
FÉRFI: Egy valamirevaló üzlet mögött egy
karcsú barna nőnek köll állni. Nem pedig egy bekrémezett
uborkának. Ez az első két lépés a sakktáblán,
az első kettő. És mi most már a hatodiknál
tartunk.
Nő: (letörli a krémet) Na és így?
FÉRFI: (röviden ránéz) Tegyed inkább
vissza. Kigyöttek a ragyáid.
Nő: Ilyent az ember nem mond, főleg a saját üzlettársának.
Ennyi méltányosság nekem is jár.
FÉRFI: A ragya az ragya. És még egy üzletembernek
is van gyomra. Adj egy unikumot!
Nő: (tölt neki egy pohárba) Kettőötven.
FÉRFI: (előkotorássza a pénzt a zsebéből,
fizet és iszik)
(kis szünet)
Nő: Néha azt gondolom, hogy ez nem megy nekünk, ez
a jövő-dolog. Ez egyszerűen nem akar kifizetődni.
Mindig csak bele és bele és bele köll tenni. És
ha még nem bűzlene ez az egész, én akkor is
ki vagyok szipolyozódva, belsőleg. - Na persze egyetlen snapsz
nélkül a jövőbe vezető út nem vóna
lehetséges. Tehát szlopálom a snapszot, és
gyerünk; és az első három méteren mindjár'
háromszor bele is kortyolok a sajátomba. És ez a sajátom
annyira izlik, mintha még soha snapszot nem ittam vóna. Tehát
iszok mégegyet, hát hiszen a sajátomat naná,
hogy kiihatom. Vedelek és megyek tovább ugyanúgy..
És akkór kétszer három lépés
után körülnézek, és sehun sincsen a jövő.
Mintha nem is csináltam vóna semmit. Értöl egy
kicsikét?
FÉRFI: Tölts még egy unikumot.
Nő: Kettőötven.
FÉRFI: (fizet, ahogy korábban, iszik) A jövővel
az úgy van, mint a székeléssel. Egyeseknél
gyün szabályosan és rendszeresen, viszont mindig ugyanúgy
és ugyanannyi, másoknál meg először nem
gyün semmi, aztán meg nyakra főre. És az ilyenek
azután majdnem annyit összeszarnak, amennyi a seggükig
fölér. Igy van ez... (töpreng) Adj még egy unikumot!
Nő: Kettőnyolcvan.
FÉRFI: Hogyhogy kettőnyolcvan?
Nő: Kettőötven.
FÉRFI: Akik a lukig teleszarták magukat, azok többet
hátra se néznek a kagylóba, azok fölemelhetik
a tekintetüket, szárnyalhat nekik egyenesen, szabadon. Na mindegy...
Mink mindenesetre azokhoz tartozunk, akiknél a jövő előszörre
egyáltalán nem gyün, de aztán csőstől.
Nő: Most én is iszok egy unikumot.
FÉRFI: Mér ne, hát mégiscsak egy vállalkozóné
vagy.
Nő: Proszit.
FÉRFI: (újból leül) Tttyja. (tanácstalanul
töpreng)
Nő: Az ördög mindig a legnagyobb rakásra szarik.
FÉRFI: Úgy van.
Nő: Iszok még egyet. (az üvegből iszik, megigazítja
a krémet a száján.) Mivel én már elvirágoztam,
én most bevallok neked valamit.
FÉRFI: Nem köll, tudom én azt.
Nő: Az összes délkörök...
FÉRFI: Összezavarodtál. Azt hiszem, lehúzhatjuk
a rolót.
Nő: Nekem vót saját dugipénzem is. Minden
esetre.
FÉRFI: Tudom, egy nájlonacskóba' a kenyeresfakk
mögött.
Nő: Mind elment.
FÉRFI: Azér nem köll rinyálni. Ott kell lenni
a haszonnak a kasszába.
Nő: Amikor a reklámról prédikáltál,
olyan voltál mint egy igazi... egyenesen szép.
FÉRFI: Tehát hazudtál nekem.
Nő: Nem szándékosan. Szándékosan
nem.
FÉRFI: (fogja az üveget, hosszan iszik)
Nő: (hozzásimul)
FÉRFI: (egyszercsak leteszi az üveget, berakja a rekeszbe,
tántorog a pult előtt) Hopp, fiatalasszony!
Nő: Hermann?!
FÉRFI: Hopp, kívánok egy szép jó
hoppot.
Nő: (könnyek között, a Férfi ritmusra bólogat
a nő monológja alatt) Kívánok egy jó
napot. A Gretschke Coctail-Center üdvözli Önt, különös
tekintettel arra, hogy Ön első vendége lett a mi oly
ifjú mint amilyen kecsegtető vállalkozásunknak.
Az Ön kívánságai az minekünk szívügyünk.
Tessék szíveskedni gazdag ajánlatunkból választani,
mellyel az Ön szolgálatára fogunk lenni.
FÉRFI: Unikumot, bébi, unikumot.
Nő: Én nem hazudtam neked. Mindenesetre nem...
FÉRFI: (meggyújt egy cigarettát) Nem hallom!!!
Nő: (félve) Tessék szíveskedni gazdag ajánlatunkból
választani, mellyel az Ön szolgálatára leszünk.
A mi ifjú és kecsegtető vállalkozásunk
megnyitása alkalmából engedtessék meg nekünk
a Ön által választott italt ellenételezés
nélkül rendelkezésére bocsátani...
FÉRFI: Sampányt!. Az a jó vendég, aki azt
rendel. Szabad? (a Nő elé tartja a már meggyújtott
cigarettát.)
Nő: (bólint, segítség nélkül
próbál kinyitni egy üveg pezsgőt)
FÉRFI: Momang Momand Wúmen (kiveszi az üveget a
Nő kezéből, kinyitja, odaadja)
Nő: Nagyon köszönöm (pukedlizik)
FÉRFI: Hogyan?
Nő: Merci, akarom mondani. Merci. (pukedlizik)
FÉRFI: (egy vendéget játszik a tengerentúlról)
LÄ Amint tudja: átutazóban. Minden világos az
okéddal, wúmen?
Nő: ("hanyagul") Los Angeles kivétel nélkül
ismerős a környéken. Happy Birthday és hasonlók.
A London helyett a magunkfajta csak Landn-t mond. Jó kis megállóhely.
Tányérsapkák rakásszámra és alig
vannak négerek. És mi viminek...
FÉRFI: (halkan kiigazítja) Vúmennek köll
mondani.
Nő: Mi vúmenok nekünk a legjobb a testünk. Nemdidi?
A Graetschke Italcenter reméli, hogy viszontlátja önt.
FÉRFI: (megfogja a Nő mellét) Micsoda hús.
Egyenesen kurvajó.
Nő: (felemeli a szoknyáját) Áj vant, jú
vant, bat onli fór tú handerd dollár, Sugárboj.
FÉRFI: (ismét normális, elfordul, motyog) Tudtad,
mégis hazudtál nekem.
Nő: Ha neked bajod van, megen én kapok a hasamba.
FÉRFI: (motyog) Semmi okom konyhakéssel a keresztre menni.
Egy igazi férfi az belenéz az áldozata szemébe.
Előbb. És azután van egy szabad keze a kegyeletre,
és lezárja még a szemeit, mielőtt hagyná
magát fényképezni a győzelmével és
az áldozatával.
Nő: Hát én nem vagyok egy igazi férfi.
FÉRFI: Pontosan. Az én hibám. Köllött
volna tudnom, mielőtt elvettelek feleségül.
Nő: Inkább aludd ki a részegségedet. Holnap
is nap lesz.
FÉRFI: (berúgva) Nem akarom. Egyáltalán
nem akarom, hogy holnap is nap legyen, egyáltalán nem.
Nő: Ilyent az ember nem mond.
FÉRFI: Mér nem?
Nő: Mer (töpreng), mer az ember nem mond ilyet.
FÉRFI: Mér nem?
Nő: (elvonszolja) Mér, mér, mer bőr az egér,
azér.
FÉRFI: (boldogan nevet) Azér mer valaki bevisz az őserdőbe,
és ő...
Nő: Engedd mán el magadat!
FÉRFI: Csupa izom (nevet) Csupa izom.
SÖTÉT
(A Nő ringatja Kevint, a Férfi áll egy üveg
borral a kezében, nagyon közel kettejükhöz)
FÉRFI: (támolyog) Mámeg mér ráncolja
a homlokát?!
Nő: (gyengéden ringatja a gyereket) A te pofázmányodra
hajaz.
FÉRFI: Hun?
Nő: Te lüke, te! Hát a szájánál,
természetesen, ott hasonlít a pofázmányodra,
a szájánál. (Kevinhez) A papa egy butuska, Kevin,
hogy ez eszibe se jutott a papának.
FÉRFI: (természetesen) Az én pofázmányom
(meghúzza az üveget) Azér egy Kevin az mégis
valami. A Rischnikéknak csak egy Jürgenje van. Össze se
lehet hasonlítani...
Nő: Legalább van valamink öregségünkre.
FÉRFI: Ezér van ez a Kevin-gyerek, hogy legyen minékünk
az öregségünkre.
Nő: Egy boldogság ez a Kevin. Legalább tudja az
ember, hogy mér élt.
(A gyerek bömbölni kezd)
Nő: No, hát mi történt? Hát mi van,
na, na, na? (ringatni kezdi)
FÉRFI: Mer folyton nyalod-falod a lefci szájaddal: aztán
fölgyün a Kevin gyerekből az egészséges férfi-izlés.
Add csak ide! (elvenné a gyereket, a nő habozik odaadni) Add
mán!
Nő: Egy ilyen unoka az érzékeny dolog ám!
Vigyázzál!
FÉRFI: Mit okoskodol már megen? Én vótam
a finomműszerész a családba.
Nő: Csakhogy egy gyerek az ám nem csavarozni való.
Azonkívül elmúlt az már, a te finomműszerészséged.
Elittad te azokat a fürge kezeidet.
FÉRFI: Hát még mit nem tanálsz te mondani,
a Kevinke előtt, hát még mit nem? (a bőgő
gyerekhez) A te ópapád finomműszerész, és
az is marad. Az üzletbe' abba csak átmenetileg...
Nő: Az! Az aztán egy alapos átmenet az üzlettel.
Tisztára át vagyunk bemenve a csőbe.
FÉRFI: (a gyerekhez) Ha a kedves ómamád mégegyször
ilyet mond, kap egyet a szeme közé. Bizony, még egy
ilyen ómamát is újra meg újra meg köll
fenyíteni, hogy rágyüjjön, hogyan kell rendes hangon
beszélni az urával. Ezt jól jegyezd meg a későbbiekre
nézve.
Nő: (elveszi a gyereket, megszagolja a nadrágját)
Semmi. Hogyhogy!?
FÉRFI: Vigyázzál csak, majd lesz rögtön.
(az üveget a gyereknek akarja adni; a Nő menekül előle)
Nő: (nyílt gyűlölettel) Ezt tudod! Ezt tudod,
mi?! Mindent, amit csak a közeledbe kapsz, tönkretenni, mindent.
FÉRFI: Befogod a pofád! (oda akar menni a Nőhöz,
aki kettejük közé tartja a gyereket; a Férfi tétovázik,
megint iszik, és a Nő monológja alatt elkezdi szétverni
a berendezést.)
Nő: Nem vagy te jó semmire! Csak a nagy zabálásra.
"Finomműszerész"! Haha! Az utolsó szarjancsi vótál
a vállalatnál. A hülye, akit mindég csak sörért
küldtek. Ez vótál te! "Vállalkozó"! Mennydörgős
ménkü! Sörösládákat rakosgatni azt
igen, azt tudtál. Egész életedbe nem csináltál
semmi mást. (a gyerekhez) Pofa be! (rögtön megriadva)
Jaj, nem, nem neked pofa be, dehogyis, (öleli, csókolja, aztán
megint a Férfihoz) Nézd meg, nézd csak meg, mit csináltál
belőlem! Egy kövér, öreg varjú lettem tealattad.
Hát tégedet el kéne gázosítani, te disznók
disznója, te... Vagy nem is! (visítva nevet) Vagy nem is!
Egy olyannal mint te, megy az máma már teljesen magától.
Teljesen magától. A legnagyobb csendben és rendben.
Csak egy lökés kell. Megy az gyorsan az ilyenekkel... mint
mi. (ismét kedvesen, a síró gyerekhez) Amikor te nagy
leszel, Kevin, minden szép és jó fog lenni, nem lesz
Ópapa meg Ómama, és megint minden szép és
jó lesz. (újra a Férfihez) Amikor te nagy leszöl,
Kevin, semmilyen szaros vén disznó nem fog az üvegje
nyakával megcélozni. Ha te nagy leszöl, mi már
csak egy rémfilm leszünk a te videódon, és neked
meg köll igérned, hogy azt te nagyon alaposan megnézed,
a videót mirólunk, hogy jól megjegyezd, hogy az emberi
fajzatnak milyen mihaszna csőcseléke pöffeszkedik itten.
Ha nagy leszöl, föl fogsz találni egy mérget, és
azt betöltöd a sörbe. Egy gyorsanölő mérget,
Kevin, egy egészen gyorsan ölőt. A legjobb, ha olyan
gyors, hogy minden ilyen Ópapának és Ómamának
mint mink, azonnal a fejibe megy, aki csak az iszik az üvegből.
Azonnal, Kevin, nem apránkint, ahogy most van. Egy nagyon híres
doktor leszel te a te találmányoddal, egy higéniafölügyelő.
Egy jó, gyors mérget csinálsz, ugye, Kevin? Jó
gyorsat sörösüvegben, és azon szép tarka címke
fog lenni. Csak jó olcsó legyen. Mer az fontos a magunkfajtának.
(beteszi a gyereket a bölcsőbe) És most tessék
aludni! Aludjál (a gyerek tovább bőg) Aludj! Aludj!
Aludj! (felüvölt, ledobja magát a szófára,
befogja a fülét egy hímzett kispárnával)
FÉRFI: (letöri egy új üveg nyakát) Te!
Hát én a picsádat széjjelvágom, ha te
énvelem így... (hirtelen rátámad a Nőre)
Nő: ("feltámad" magához tér) Hát
gyere! Hát akkor gyere! (a férfi kezével együtt
odakényszeríti az üveget a nyakához) Hát
akkor legyen vége!
FÉRFI: (elrántja az üveget, iszik felsérti
a száját. A vér lecsorog az állán. Észreveszi.)
Bassza meg!
Nő: (elfordulva, nyújt a férfinek egy zsebkendőt)
Nesze.
FÉRFI: (megtörli vele a száját, majd undorodva
eldobja magától) Teli van bőgve. (leül, iszik)
(Szünet A Férfi a fotelban ül, a Nő a Szofán.
A bölcső ott áll közöttük. A Férfi
meglöki a lábával. A Nő viszonozza, a lendületbe
jövő bölcsőt visszalöki a kezével. És
így tovább.)
FÉRFI: Eztet (körbemutat az üveggel a szobában)
eztet egy-kettőre meg lehet reparálni. Enyvem az bőven
van nekem. A pincében, csak hogy tudjad. Príma enyv. Még
színes is. Szép színek vannak nekünk. A pincébe.
Szereztem, amig vót rá alkalmam.
Nő: (megtörli az orrát) Hú de okos!
(Ülnek némán, isznak a letört nyakú
üvegből, ringatják a bölcsőt. A gyerek bőg
mialatt a szín elsötétül, a hang csak később
marad abba, hirtelen, mintha elvágnák.)
SÖTÉT GYEREKBőGÉSSEL
(A Férfi egy üveg multivitaminlével egy videójáték
előtt.
A Nő áll egy széken, a függönyt lógatja
föl)
FÉRFI: Most mán át vagyok állítódva
a haladóra, hallod-e!? Fejlődök. Experte. (vadul dolgozik
a billentyűkön, "lövöldözik") Úgy van,
le a fejükkel. A disznók. Le a fejükkel. (ünnepli
magát)
Nő: (leszáll, a Férfi mögé áll,
halkan) Most mi fog lenni? A multivitaménoddal...
FÉRFI: Bumm! Na, most mán a harmadik Lewelbe vagyok.
(iszik a Nő egészségére) Minden benne van.
Nő: Tán mégis az kéne, hogy jelentkezni.
A munkaközvetítőbe. Elmajszolsz a Rischnikék imbiszébe
egy adag kalbászt, bekapol egy söröcskét és
aszondod: "Na, ha már ilyen közel vagyok..."
FÉRFI: Nem vagyok olyan közel. Negyedik Lewel.
Nő: (megsimogatja a Férfit a ki durván ellenáll)
Vagy esetleg odamész...
FÉRFI: (rácsap a készülékre) Hagyod
végre abba!? (megüti a Nőt, a Nő szenvtelenül
visszaüt)
Nő: (rutinosan rendbeszedi magát) A gyerek üzemébe
is elmehetnél gondnoknak. Egy ilyen kész ezermester, aki
az egész szekrénysort saját maga megcsinálta.
És a finomműszerészségbe is kereshetne valamit
egy ilyen, aki, az összes polcot meg bírja egyedül reparálni.
FÉRFI: (keményen) Lottóztál?
Nő: Két szelvénnyel. Többre nem futotta. Azt
hiszem, mi az egy az ötbillióhoz sanszúak csoportjába
tartozunk. Mink túl átlagosak vagyunk lottónyertesnek.
Kilátással a tengerre meg a hajókra meg...
FÉRFI: Add ide! (a Nő tartja a cédulát)
Ahun a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség.
(a Nő megvetően fúj egyet és kimegy a konyhába.
A Férfi leül a tévé elé, bekapcsolja)
"A munkaközvetítőbe"! Abból nem eszöl, de
nem ám! Hallod? Háromszor kicselezem én azokat két
méteren, mielőtt nyilvántartásba vennének,
mint munkanélkülit. És a méltóságos
fiacskám lakája se leszek. Amilyen álszentül
bírja kérdezni: "Na faterkám, hogy megy az üzlet?
Bele köllene hogy vágjak egyet a hülye vigyorába.
Nő: (kintről) Akkor is csak jót akar nekünk.
FÉRFI: Ezek a legrosszabbak. Az ilyenek. Mindenhun. A politikába
is. Mindenhun odalopódzkodnak az emberhöz a csakjótakarok-jukkal.
Akárcsak ezek a dögök. Ezek a Spiccer-kutyák. Ha
ránézöl, vigyorog, ha meg hátatfordítasz,
akkor mindjárt beleharap a valagadba.
Nő: A gyerek nem, az előre bejelenti magát, meg
hoz nekem virágot. Krizantint.
FÉRFI: Erről beszélek. Egy örökséghajhász.
A krizantin az a halottak virágja.
Nő: De mink nem bírunk örökséget hagyni.
FÉRFI: Csak várd ki a végit!
Nő: Te, a te reménykedéseddel!
FÉRFI: Az embernek úgy köll a reménység,
mint a szántóföldnek a trágya. Mit főzöl?
Nő: Jó szaga van, mi?
FÉRFI: Csak a végén nem kacsa?
Nő: A mélyhűtőből; ha úgyis le
köllötött olvasztanom.
FÉRFI: Igy van ez ebbe az agyontechnikázott világba.
Az ember még a kacsáját is akkor kapja meg, ha le
köll a mélyhűtőt engedni.
Nő: De viszont a mélyhűtőbe minden maradék
eláll.
FÉRFI: Na ja, az ember előbb rohad el, mint a kajája.
Meg fogod látni mama, hogy a régészek két-háromezer
év múlván a lapátjuk alatt egy árva
morzsát se találnak a te príma seggedből, ellenben
a bélszínrolóidból abból biztos tanálnak
egy pár darabot. Csettintenek, oszt kiteszik a falra. Aztán
odaáll egy professzor a mutatópálcájával
és azt mondja: hölgyeim és uraim: ehun e, így
néztek ki kétezer évvel ezelőtt. A sok diák
meg bólogat, az antennák imbolyognak a nagy fejükön,
hogy úgy köll őket széjjelbogozni. Szemtől
szembe a bélszínrolókkal. De a te príma seggedből
egy darab se. A történelemtanításba minket nem
vesznek föl, mer csak egy mellékkörülmény
vagyunk. A történelem annyiba néz minket, mint valami
nyúlfarknyi szavatossági időt egy sörösdóznin.
Nő: (nevet) Te és egy történelmi sörösdoboz!
Mi van, elhagyott a reménység? (pongyolában hozza
be az ételt) Most aztán majd megpapikáztat a mama,
ne féljél.
FÉRFI: Hű, csak nem le akarsz feküdni, mama? A szentségit!
Pedig nincs is szombat.
Nő: Mindent a maga idejében. Először gyün
a kacsa.
(leül a Férfihoz a tévé elé, szótlanul
enni kezdenek)
(nagyobb szünet)
FÉRFI: (tele szájjal) Most meg jó kedved van;
az ember egyáltalába nem bír elmenni rajtad...
Nő: Tán eltanultam egy kicsit tőled a reménykedést.
Hogy legalább a végén vegye a reményt a kezébe
az ember. Én is csak egy ember vagyok, nem igaz?
FÉRFI: De a munkaközvetítőbe nem megyek, meg
a fiam őméltósága lakájának sem
megyek. Majd szépen megreparálja sajátmaga a kávéfőzőjét.
Nő: Mondtad neki?
FÉRFI: Nem. Azt mondtam, hogy kimagaslóan megy az üzlet.
Nő: (nevet) Hű, de okos.
FÉRFI: (nevet) Ki van cselezve.
(tartósan és gyengéden megcsókolják
egymást)
Nő: Most kimész és megmosod a kezed!?
FÉRFI: Minek?
Nő: Menjél már; amíg nem kezdődik
a húzás.
FÉRFI: (kacsint) Aha, értem! (Kimegy a helyiségből.
A nő leveszi a pongyoláját, alatta izgató fekete
fehérneműt visel. Lefekszik a rekamiéra.)
FÉRFI: (visszajön, meglepődik)
Nő: Mindjár kiesnek a szemeid. A feleséged halad
a divattal. Ami neked az összeköttetés az nekem a cicoma.
(nyújtózkodik) Na, tedd le mán a csontjaidat!
FÉRFI: (odaül a nő mellé, elővigyázatosan
cirógatja a fehérneműjét)
Nő: Nyugodtan megfoghatod erősebben.
FÉRFI: (meghatottan átöleli) Kicsit föl akarsz
engemet vidítani, ugye?
Nő: Össze vagyunk házasodva, jóban és
rosszban - föltétlenül házasok vagyunk. Megvan
az összes fénykép. Arról ahogyan te igent mondol,
meg minden, és az aláírásokról és
megvannak az anyakönyvi kivonatok, minden.
FÉRFI: (meghatottan) De aztán valami mégse gyütt
össze (halkan sírni kezd a nő vállán) Direkte
nem gyütt össze.
Nő: (megsimogatja) No, no. Most majd fog. Most aztán tényleg
ki fogjuk aludni magunkat. Szépen, hosszan.
FÉRFI: Te, én olyan álmos lettem ripsz-ropsz,
hogy belepusztulok. Egyáltalába nem bírok most semmit
se csinálni.
Nő: (ásítozik) Nem baj az. Én is álmos
vagyok. Takarózzunk be, aztán aludjunk el itt. Mint egy éjszakai
műszak után vagy mintha most kerültünk vóna
össze.
FÉRFI: Még a húzást, aztat szeretném
megnézni.
Nő: Én se bírok most neked semmit se csinálni.
Medve!
FÉRFI: Megen medvének hívol? (meghatottan megcsókolja)
Dehát meg kell néznünk. Az embernek nem lehet egyszerre
lemondani mindenről. Nézzük csak meg. Ahun a legnagyobb
a szükség, ott a legközelebb a segítség.
Nő: Ahogy gondolod. De aztán alszunk. Meglátod,
rólad fogok álmodni.
FÉRFI: Én is. Én is rólad fogok álmodni,
amíg csak rosszul nem leszek. Esküszök neked.
Nő: Én is szeretlek.
FÉRFI: Persze. (Fogja a lottószelvényt, majdnem
leragadnak a szemei. Nagy nehezen követi a lottószámok
húzását) Három. — Az van nekünk.
Nő: (lecsukott szemekkel) Hármunk az mindig van. Három
és tizenkilenc. Egyszer tizenkilenc egyszer három.
FÉRFI: Tizenkilenc.
Nő: Nézzenek oda!
FÉRFI: (ásít) Hét. Ezünk is van. De
mi ez a büdösség?
Nő: Semmi, medve, feküdjél csak nyugodtan. Nem büdös
itt semmi. Feküdj csak, medve a te medvénéd mellett.
FÉRFI: De bizony, hogy büdös... Tizennégy.
Ez is van. Már négyesünk van, mama.
Nő: Négyes? (kissé megijed, erővel próbálja
a szemeit kinyitni) Te, a tűzhely! Én azt...
FÉRFI: Fogjad be! Kilenc. — Van kilencünk.
Nő: A gáz...
FÉRFI: Fogd be...
Nő: Én azt nem sejthettem... Neked kell... (rosszul lesz,
megpördül a rekamié karfája fölött)
FÉRFI: Harminchárom. - Az is van nekünk. (boldog
mosollyal álomba merül) Gazdagok vagyunk, mama, gazdagok, látod,
mégiscsak lesz egy boldog végünk. Ahun a legnagyobb
a szükség, ott... (elájul a lottószelvényével
a mellén)
Nő: (megpróbál kimászni a konyhába,
félúton fekve marad)
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta