Tetszzik, ahogy szedik
a tarka kapszulákat.
Szeretem, hogy három életük
van, mint egy sokat
próbált macskának.
Csupa csodaöreg mindegyik
már húszéves korában.
A csecsemőnek azt ígéri
anyja, hogy 90 évig fog élni.
Az első órán azt ígérik
nekik az iskolában,
hogy egyszer közülük kerül
ki az elnök. Még a
harmadik esküvőjükön is
huséget ígérnek egymásnak.
Mások magányosan mászkálnak,
mint a macska. Tuzlétrákon,
kátránnyal fedett lapostetőkön.
Finomnak találják az elfogott
egér húsát. Egy keskenyebb részen
átugranak a 13. utca fölött.
A rendőr észreveszi lentről,
a sípja után nyúl. De a síp
már nincsen az övén.
A rejtett hiba
Csak mutatni akartam valamit,
és elindultunk a szomszéd
faluba. A bátyja már
cigarettázni tanult. Egy
madarat akartunk látni,
olyat, mint a vattapamacs.
A csapatba szerveződő kóbor
kutyákat megrohantuk. De hegyen
át, kukoricáson át, túl
messze volt. A patakparton,
talán fogadásból, meztelenre
vetkőztünk. Épp vonat jött
a hídon. Úgy tettünk, mintha
nem lennénk ott, és az ablakokban
azok ott káposztafejek volnának.
Túl nagy terv a szomszéd faluig,
mondta a madárijesztő. Találtunk
egy ceruzánál nagyobb, zöld
hernyót. Otthon nagyapám
haragja elől a dunyhák közé
kellett bújnom. Játék lett volna,
amikor keresett és nem talált?
Pedig mi komolyan beszélünk.
A világvégén jártunk és csak
onnan fordultunk vissza.
Láttunk egy szilvafát, a szilvafa
alatt kékhajú ember aludt. Új tervet
szőttem kipillantva az ágytakaró
alól, felnövök és a szomszéd
tizennyolc éves unokáját
feleségül veszem. De nem
ügyeltem rá, hogy ő közben
tovább ne nőjön. Valami apróságon
mindig rajtaveszt az ember.
Egy régi útikönyv papírja
Hogy kerülök a harmincas évekbe?
Még jó, hogy tudok csehül,
villamosra szállok a Nemzeti
Színháznál, látom, hogy töredező
régi papír az alapja itt a világnak.
Papírból van vér, ami a kezemen
a sebből szivárog. Megvágta
egy éles könyvlap. Tunődöm,
hogy kit kéne fölkeresni. De már
oda tartok. A biztosítótársaságnál
a vállukat vonogatják. Ebédelni
ment. Nyugdíjas. Sose hallottak
róla. A Főnixben azonnal
szembe jön velem. Leülünk,
cigarettafüstbe burkolódzik.
Jól áll neki. Még semmit nem
írt meg abból, amit meg fog
írni. Így tehát nincs miről
beszélnünk. Ujjai szorosan fogják
a cigarettát. A füst visszacsúszik
a papírhengerbe. Elfeledkezik róla, hol
van (rólam is), rajzolgatni kezd.
A pincér kihozza az aznapi újságot,
meg egy pohár vizet kistányéron.
A pincér kihozza a másnapi újságot.
ő csak mélyet szív a cigarettából.
A pincér kihozza a jövőheti újságot.
Köhögni kezd, eltunik a füstben.
A pincér kihozza a jövőhavi újságot.
A füst eltunik, de a széken ott
a kabátja. A pincér kihoz egy
ötven évvel későbbi gyászjelentést.
Gyorsan becsúsztatom könyvjelzőnek
a kezemben lévő könyvbe.
Hisz maga a kísértetekben? Néz végre
rám. Hóna alá csapja az újságokat, tíz-
koronást dob az asztalra. Utánakapok,
de már késő. Szétesik két
ötkoronásra. Az ötkoronások
rengeteg hallérra. Aprópénz
gurul és csörög mindenütt.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu