Tartalomjegyzék [Lettre 30. szám (1998. Ősz)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Marno János
A csók
Nyirkos a levegő, mint egy hús-
boltban - ezt venni sorba: levegőt,
húst,
akciós nyesedéket holnapra,
hol-
naputánra, nézed, az eladónő
kiköpött anyja vagy nővére
a kicsi nő-
vérnek, rád néz
és nyomban feltalálja
magát, de húst egyáltalán
nem árul,
arra nyílt utcán nem jár
engedély;
te sem hugyozhatsz költészet
napjára
ki fogsz nyúlni, ez ügyben
is muszáj
lesz a piac főnökével
szólnod, a kicsi nő-
szádba dugja nyelvét,
kicsordul a húslé.
Egy csapda
Egy csók és a többi.
Merre sodor
a túl nagy választék,
erre találtad ál-
modban a választ. Húsz
éve már a nő-
véred halott, csaknem utánaaludtál
akkor, semmi bökkenő. Simán
ment
magától minden az élet
után, düh-
rohamaid egyre alábbhagytak,
de
hogy minek ültél fel mégis
a döntő
pillanatban, ez kérdés
maradt. Kicsi
az esélye, hogy azóta
folyvást ugyan-
azt ismételed... Egy hasonlatnak
vagy nincs,
mert válik éppen, vagy
megvan a fedezete.
Gólem
Disztrófiás gyerekbe botlasz,
hol,
esküdnél rá nyomban,
egy lemezbolt
előtt, s mintha agyagból
égették volna
ki, hamuvörös, háta,
szemhéja kong,
mint a cserép, ő itt A
DISZKOSZVETő.
ő az. Rémeket hallottál
róla másod-
magadtól, hogy támad fel
a földből mint-
egy egy sírüreg, lábad,
megmakacsolja
magát és többé
nem fogad be semmit.
A dalban, álmodban, egyszerre
süt
ki minden nap, árnyéknak
semmi helye,
tűvé hegyezi füledet
a sötét.
Amnézia
Leállsz az anyagról, azon
vagy
éppen, azon, hogy elmédben
azonosulj
vele, másodmagaddal, akihez hajszálnak
emléke se fűz most. Nem
készülsz hozzá
keresztül az Alkotáson,
ülsz a túlsúly
szabta képben, mely (fel)ejtve
önmagát
a környéket rögzíti;
könnyű neki - legyen.
Rá hagyod. Nem fejted ki, hogyan
bomlik le
a Márvány, untad épen
is, a gyerekekre
hal szemmel akadtál, iszod a
levét,
ez több mindent megoldhat - egyet
azonnal
(elmédre játszva áll,
hogy ÖTLETBőL HAT
VAN)
A lé dadog
Támad egy gondolatod, és vissza-
húzódik, és összeesel
a lobogó víz
alatt, ha közben szemernyit nem
támogat a köz-
vélemény. A fiú
baseball sapkában, messziről
dadog, istenem, de jó, mindjárt
a szívedbe
lopja magát, mindegy neki, mily
költészetért
rajong, istenem, de kár, a tiéd
se különb. -
Ámde ábránduljon
ki akár csak egyvől! -
És mondja, mondja a magáét,
mint a víz-
folyás, és arra jön
még a kicsi nővér,
szájon át hozott vissza
imént egy férfit,
a metróban, ott válik
szürkére a legtöbb.
Szélböjt
Húsvétra szárazra kerülök.
Víz elzárva, mindegy,
esik-e vagy süt,
talpon ér-e árnyékom,
mert sárga
s fennakad falán a szemem, mint
egy szög;
vagy átaluszom mind a köztes
időt,
körmenetben, mit nem szakít
meg üdv,
üdv nekem, ki előre lép
hátra
attól, ami másnak (lehet)
kedvezőbb;
legyen, mondja, és úgy
is van tehát;
negyven napja áll körül
a levegő;
aluszik, ahogya másik fent jár,
csordultig, akár a hold, mely,
ím', ürül.
Reinkarnáció
Mész, közérzeted hajt
át a gyök-
érzeteden, eladósodtál
többfelé
(ez minden süllyedés alapfeltétele),
és adósaid se nézik
jó szemmel, hogy lé-
tezel - fázol, vetkezel, kopott
felöltőd-
ön a csókos ivadék,
s a hólyagod tele...
S a levél, expressis verbis,
az sem volt egy ká-
poszta, minap; helyt adsz egy csótánynak,
nem több,
ő is egy hasonlat, átéled,
hogy fürge,
és más-honnan-is ismeri
a járást, mint te -
tehát csőbe húzhat
könnyen. Nézed soká,
mi tart egy formában (ha üríted,
ha töltöd).
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következő címre:
lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 30. szám (1998. Ősz)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret