KONSZTANTIN PAVLOV
Kölcsönös próbatétel
Makrancosabb Szellemet
a mainál
soha meg nem ültem:
kétszer le is vetett -
bordáit tiportam.
őrültség,
büszkeség,
intelligens vadság?
Ütöttem,
elástam,
hagyta.
Ó, Szellem-álmom!
Mindennek dacára
nem rokonszenves -
mintha túlontúl is tanult
lenne,
hogyan nyerjen meg magának...
Holnap másodszor is próbát
teszek.
Ha kitart így -
még megkedvelem.
Eltűnnek
tenyeremből
Az Élet Vonala,
a Sors Pecsétje,
a Tehetség Ágaboga,
(az Erotika Dombjai,
az Erkölcs Lejtői,
az Én Vonulata).
Eltűnik Minden.
S nem tudom felidézni,
kivel fogtam kezet utoljára.
Vámpír volt? Vagy kenyérgalacsin...
Egyremegy.
Félévszázad
Féligméltón
s féligfordítva
magam
és mások meglepetésére
megéltem a félévszázadot.
Amivel sokakat elkeserítettem,
de
magamnak örömet nem szereztem,
sajnos.
Egészségetekre, tétova
ellenségek,
s nektek is, igaz barátok!
A számvetés adományának
híján vagyok -
volt, ami volt...
A jövendő, szerény
napokat
ajándéknak veszem, mit
kaphatok - csak úgy.
És semmi többet nem képzelek.
Az egyszerűen legtehetségtelenebb
darab
egyszerűen legnyájasabb
nézője leszek.
Taps azonban semmi.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 26. szám (1997. Ősz)] Kezdőlap
stílus 1 (fehér) | stílus 2 (fekete) | stílus 3 (epa) |