VAHRAM MARTIROSZJAN
Hátulról előre
A vers küszöbén állva
se hátra,
Se előre.
A szerelem küszöbén
állva se hátra, se előre.
A szabadság küszöbén
állva se hátra, se előre.
A te váradban, a te ketrecedben.
Bár bírta, kibírta
volna még az ember, ha nem oly erős
Az ingamozgás.
Üvegtemető
A temető megébred.
Kikelnek fekhelyükről a holtak
és
kiülnek a sírkövekre.
Artus, Margó, Karakalpakjanc,
Valogya.
De egyre-egyre több aki később
kel mint szokott.
Nincs még közöttük
az a néhány áldozat, aki majd
11.41-kor száll ki a sírból.
Díszőrséget állnak
tulajdon sírjuknál a katonák.
Összemarkolnák hajukat tartkójukon
az öregasszonyok.
A gyerekek.
Ó, a gyerekek.
Lassan és vigyázva szól
aki szól.
Nincs ennél lassúbb beszéd.
Mert mind megőrült.
Megbolondult -
"Mert a bolond az, aki mindenét
elvesztette
csak az eszét nem".
Mert nincs most tennivaló, munka
sincs.
Nincs fény...
Fölkél nyolckor a temetői
szél
És süvít majd hosszan,
sötétig.
Lassan lengedezve lobog összes
felirata drága
gyermekeknek, férjnek, feleségnek.
Lobog a sírkövekre kiült
mindegyik halott, lobog sírkő,
lobog legmagasabb Anyaörményország
sírköve.
S lám, megindul a forgalom, beszélgetés
zaja
csörren, s oszlani kezd a levegőben
Az ételszag, sőt a parfümillat.
Időnként nászmenetet
látni.
De a legélesebb zaj, a legélesebb
a mentőkocsi szirénája.
Már vége is, vége.
De mondd, kihez is jött el az égi
mentős?
Elég!
Szétnyitottad az átlátszó
Függönyt
Majd újra szétnyitottad
az átlátszó
Függönyt
Aztán megint szétnyitottad
az átlátszó
Függönyt
Miféle szakma ez
Az igazságnak egy rétege
ez az átlátszó
Függöny
Nyisd szét az átlátszó
Függönyt
Ha nem félsz
Hogy egy szép napon elfogy így
az igazság
És
A valóság.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 26. szám (1997. Ősz)] Kezdőlap
| stílus 1 (fehér) | stílus 2 (fekete) | stílus 3 (epa) |