KURDY FEHÉR JÁNOS
Időzabálás
Képzeletüket sétáltató
múzeumlátogatók üldögélnek
a
cukrászdában és a
csendéletek
bőséges látványáról
társalognak.
Minden hétvégen egy újabb
korszak szakértőivé
válnak, s
mire eljutnak önmaguk valóságába
hízott testük gyilkos pillantásokat
lövell az antik szobrászat
torzóira.
"Ezt a nőt magammal viszem
álmaimba." Az éjszaka
hideg érintésétől
a mitológia
fénytárasztó világába
menekül.
Súlyos rétegei a
letiltott szavaknak, a
mozdulatok poros és merev formái:
egy jelen nélküli önfaló
képzelet.
"Praxitelész i.e. 340 körül
véste márványba a
Knidoszi Aphroditét,
melynek ötvennél több
másolata
ismeretes." - olvassa, amint a negyvenkét
turistabusz hazafelé indul.
Hűvös szobájában
az emlékezés tikkasztó
melege uralkodik.
Idegen nyelven szól,
mikor leejti a poharat.
A szomszédasszony figyelmezteti,
hogy holnap szétverik a fürdőszobát,
s egy délelőtt majd nem lesz
víz.
Az utolsó nap előtti kádat
figyeli és szétfolyni engedi
a képeket, melyeket utazásáról
hazahozott.
"Ha újra indulok, magammal
viszem a XVIII. század
spanyol festészetének albumát."
Könyörgő pillantásai,
a
szemhatárig feltöltődő
hullámzást figyelik,
melyeket önmaga átváltozása
tesz halaszthatatlanná.
Nem azonos azonosságok
"Ceci n'est pas une pomme"
René Magritte
Két férfi ül le
a valóság örökös
vándoraként
az óváros egyetlen teraszos
kávéházába
pihenni.
Halványfényű viaszbevonat
mindenen, úgy tűnik, valaki
kintről irányítja érzéseiket.
Életük az utcák és
a terekéhez hasonló.
A festő mindig
kávét iszik és cigarettázik,
miközben helyzetének pontos
meghatározását
mormolja kedvenc törzshelyén,
a kikötő
melletti óváros központjában.
"Szemben hatalmas papírbolt
kirakata" - hallja asztaltársa.
Sárgán az erős napfénytől
a két férfi a valóság
élénk
ecsetvonásának tűnik.
"A jobboldali ülő alak
egy művészt ábrázol,
amint
természet után fest. Szorgalmasan
dolgozik festőállványa
előtt.
Munkaruhája merő festékfolt.
Éppen hátralép,
hogy pillantásával felölelje
művét és modelljét."
Így végzi rajtuk az idő
utolsó simításait
a rendkívül finom vonalú
képen,
amely feltehetőleg egy mestermű
másolata.
A baloldali férfi szemében
egy tökéletesen szimmetrikus
alma, késsel hibátlanul
elmetszett cikke.
A külső tömör, tejfehér
hús
szabályos vastagságban fut
körbe
a fényes héjréteg,
és az egyforma
nagy, fekete magokat tartalmazó
rész között, amelyet vékony,
zöldes kocsonyaréteg tart össze
a
középső kidomborodó
rész mentén.
Vágyódásuk, hogy mindent
önmaguk bevonatával fedjenek,
feloldotta ellentéteiket. René
a fantázia kérlelhetetlen
híve, míg
Alain szemének lassú mozgásával
filmezi a világot.
A kávéház felett
néha megjelennek a sirályok.
Rikoltoznak, majd eltűnnek a
papírbolt irányába
a tenger felé.
Nem messze teraszuktól
néhányan körbeállnak
egy
alakot, aki kamerájával az
utcát festi.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu