MARIO LUNETTA
Az eltűnt Róma
Volt-nincs Róma
1
Tudod mi van az hogy ez a város ez
a Róma
sok évi haldoklás után
kinyúlt ma ötkor beállt a kóma
Az van hogy délibáb csak szürke
köd
elhagyott állomás az utolsó
út előtt
rózsa- és narancsszín
egér- és macskatelep
ahol mindenki bolond ha sír ha nevet
Tudod mi van az hogy ez a város szárnyalás
helyett
takony- és nyáltavon koporsók
közt lebeg
az hogy már senki se henyél
senkinek sincs dolga
görcsöl midőn ütőere
és szorul a torka
2
Mennyi sok év eltelt mennyi sok tél
és nyár
virágoskert volt most varangyos
mocsár
keleti pamlag volt arany planéta
hold volt
most már csak kacathalom és
barna műanyagrongy
úgy járta az ember ahogy a
hal a tengert
most tántorog megbotlik elzuhan
újrakezd szánalmas versenyt
Volt egyszer Róma sóhajt jelentett
és reményt
most csak egy repedt harang egy eltörött
cserép
Volt egyszer Róma miénk volt
határtalan
most már csak árnyék
csak kísértet volt-nincs Róma van.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu