Alföld - 49. évf. 4. sz. (1998. április)
Két végén ég a gyertya
e Gyertyaszentelőn,
füstje az égre hordja,
mihez nincs földi erőm.
Az ég ily földi erők
híjának felhős képe;
a Gyertyaszentelőt
odahordom Színe elébe.
Megvan a hajnal s elmarad,
felébredek előtte,
nem hihetem, hogy visszafogad
az álom enyhülője.
Aludtam-e? Felriadok.
Ennyit tudnék magamról?
Vagy nagyon is jól mind a valót,
hát újra aludtam akkor?
Mert ott van azonnali emlékként
valami képtelenség,
tudhatom: képtelen álomképp
megkaptam még a szerencsét;
pár percig nem kellett élnem,
álom voltam - valóság!
Sose maradjak örök-ébren,
meg fogom állni a próbát.
Hajnal, elnyújtott halványfém,
a szemközti tetők,
sűrű ablakok, úgy hinném,
párizsiak. Előbb
ellátom még Rudit, Totyit,
Hertit és Csutorát,
aztán megyek. Világosodik,
oly tovább-és-tovább,
hogy a teljes városi télfényben
már semmi nem idéz semmit.
Se Pest, se Párizs. Intéztem
valamit. Elértem - ennyit.
Ha a végszó "Saját Magam",
az végszó nem lehet,
csak sárdagasztásban suhan,
képzetből visszavet
fáradt valóvá, és lóvá
tesz, ám ily nevű ló nem
favorit, hagyd el! Ollóvá
lesz, ami volt Légi Ómen.
De a Légi Ómen, hogyha ló,
dalra fakad lelkedben,
és hirtelen azt érzed: "Hohó,
ezt a lovat kell megtennem."
S ez mind így jár kört. Így nem bírsz
itt élni a "környezetben",
de mindened itt van, és itt írsz,
hajnali szürkületben
itt vágsz a városnak... hogy már
fél tízre délelőtt
hazatérj. Hol mindened ott vár,
s hogy írd ezt. És te? Időd
el-aludnád már, el-csavarognád,
maga az időd, az lennél,
ehhez kell valami távolság,
de az itteni helynél
sokkal ridegebb, üresebb, drágább,
és leszokni se tudsz jól,
igaz, rászokni se - mire? Hát
honnét el és hova, akkor?
Hajnali hét. Még egy órád
van, madárkvartetteddel;
aztán? Nekivágsz. De itt irodák
nem várnak lóversennyel.
Igaz, gyötrelem már neked
az is, a Titkos Ipar,
a sugalmak, az ötletek,
a misztika szavaival
befogható, nem fogható
sárfröccs és fű-köret.
- Itt se. És ott se. Harsogó
itt minden. Ott: süket.
Süket csöndedbe magtérnél,
ott álmodnál zajokat,
de csak állsz, toporogsz egy-egy révnél,
a túlpart nem fogad.
Gépeld madárlovadat.
Végszó: "Saját Magad".