Alföld - 49. évf. 4. sz. (1998. április)
két könyököm két dacos csont-dudor
kinyílni és becsukódni tudó
két csont-lakat két balga szűz naiv
hitben hogy az észen ach! győz a szív
két szomszédvár mely egymást tartja meg
ha támadnak ostromló seregek
két sziklaszirt olyan egyforma hogy
rajt fészket tévesztenek a sasok
templomok kettős tornya áhitat
száll föl a mélyből s harangjukba kap
két könyököm minden vagy és lehet
csillagokba írnod föl a neved
mégis úgy szól rólad a szóbeszéd
ím e szegény elvesztette eszét
egy korban mely csupa-csupa könyök
a könyöklésben nem lelt örömöt
vihette volna többre is talán
léphetne följebb a létra fokán
de kobakjában fűrészport visel
nincs tisztában a világ rendivel
mert szemünkben bár isten-sorba lép
csak az fontos mit mutat a könyék
és e könyök ó minő förtelem
mindent tudott csak könyökölni nem