Alföld - 49. évf. 4. sz. (1998. április)
az öregedő férfi teste
recseg-ropog kóró a szélben
az ördög meg dühönghet a falra festve
hogy egy állhatatos hang mi mindent összebeszél benn
varázsszavai nyár meg fény meg öröm
és persze nem történik semmi
száraz bőr sárga lábköröm
ja és gyorsan ki kéne menni
bottal kopog a nyomorék sántikál
itt volt fiatal majdnem boldog
beesett mell és ferde váll
alakulnak a dolgok
a maradók szeméből bőven hullik majd a könny
kinek-kinek a maga sorsa
a betegség a lomha szörny
rálép és eltapossa